Rendeletek tára, 1921
Rendeletek - 137. A m. kir. belügyminiszter 1921. évi 44.700. számú körrendelete, a »Magyar Kivándorlókat és Visszavándorlókat Védő Iroda« elnevezés alatt létesülő társadalmi szervezetről.
536 137. 44.700/1921. B. M. sz. Az Iroda természetesen ezen fontos nemzeti hivatását csak akkor töltheti be, ha már hazai alsófokú hatóságaink részéről is kellő támogatásban részesül. Azért felhívom a va ™y e közönségét, hogy a külföldre, különösen pedig Amerikába kivándorolni szándékozók figyelmét hivják fel a »Magyar Kivándorlókat és Visszavándorlókat Védő Iroda«-ra. Figyelmeztessék őket, hogy utazásukkal kapcsolatos bármiféle ügyeik intézésénél az .Iroda közvetítését és szolgálatát vegyék igénybe. Az Iroda helyiségei egyelőre Budapesten magán à Keleti pályaudvaron vannak, ahol a legtöbb kivándorolni készülő úgyis megfordul, mert az útlevél és láttamozási kényszer következtében Budapesten át kell utaznia, hogy a különböző útlevélláttamozásokat megszerezze. Ugyanitt és e célra az Iroda átutazó, kivándorló és visszavándorlók részére egyelőre korlátolt számban ágyakkal felszerelt, meghalásra alkalmas helyiségeket rendez be, amelyekben szükséghez képest a ki és visszavándorlók néhány napot eltölthetnek. Az Iroda altruistikus rendeltetésénél fogva természetesen az általa eszközölt ténykedésekért és tett szolgálatokért csakis a fenntartásnak biztosítására okvetlen szükséges és időközönkint a bizottság által megállapítandó minimális díjakat fogja az őt igénybevevőktől szedni. A kivándorlás, különösen a tengerentúli államokba irányuló kivándorlás az utóbbi időben ismét kezd nagyobb arányokat ölteni. Törvényeink mindenki részére biztosítják a szabad költözködési jogot, nem lehet, de nem is szabad semmi oh/ intézkedést tenni, amely állampolgárainkat ezen jogukba, feltéve, hogy az törvényes akadályba nem ütközik, megakadályoznák. Ennek dacára természetesen mindent el kell követni, hogy a kivándorlás, a nemzet ezen vérvesztesége a lehetőséghez képest csökkentessék; fürkésznünk, keresnünk kell tehát a kivándorlásra késztető okokat, és meg kell találnunk a módokat ezen okok megszüntetésére. Elsősorban a hatóságok kötelessége ez, s azok nagyon sokat is tehetnek ezen a téren. Egyedül hatósági intézkedésekkel azonban, mint az előbb említtetett, segíteni nem lehet, s itt is csak az vezethet eredményre, ha a ható-,, ságok és a társadalmi tényezők együttes közreműködésre mindenhol összefognak. Kivánatosnak tartom ezért, hogy azon törvényhatóságokban, ahol a kivándorlás erősen megindult vagy nagyobb mérveket ölt, a társadálom minden rétegének bevonásával bizottságok alakíttassanak, ily bizottságok alakítását már az 1913. évi december hó 2-án 205.578/B. M. szám alatt kiadott körrendelet is elrendeli, és útbaigazításokat tartalmaz azok működési körére nézve. A rendelet kibocsájtása után rövidesen kitört világháború következtében ezen bizottságok működésüket valószínűleg a legtöbb helyen beszüntették, és teljesen fel is oszoltak. Oly vármegyékben különösen, ahol ily bizottságok alakítása ismét szükségesnek mutatkozik, ezen rendelet-
