Rendeletek tára, 1921

Rendeletek - 124. A m. kir. belügyminiszter 1921. évi 11.213. számú körrendelete, a nemzeti érzés és a keresztény erkölcs szolgálatában az úgynevezett tanácsköztársaság ideje alatt vértanu halált haltak megkülönböztetett megjelöléséről a halotti anyakönyvben.

504 124. 11.213/1921. B. M. sz. 3. A vármegyei kegydíjas árvák havi drágasági segélyét az atyátlan, illetőleg a szülőtlen árvákat a 83.663/1920. B. M. sz. körrendelet 3. pontja szerint járó összegben' kell megállapítani. 4. Az olyan vármegyei nyugdíjasokat, illetőleg özvegyeket megillető havi drágasági segélynek a megállapításánál, akik úgy katonai, mint polgári ellátásban részesülnek, az Őket összesen megillető nyugellátásnak csakis azt a részét lehet alapul venni, amely részükre polgári nyugdíj címén fizettetik ki, illetőleg számoltatik el. Budapesten, 1921. évi február hó 21-én. A miniszter helyett: Dr. Ldflîle s. k. államtitkár. 124. A m. kir. belügyminiszter 1921. évi 11.213. számú körrendelete, a nemzeti érzés és a keresztény erkölcs szolgálatában az úgynevezett tanácsköztársaság i(j,eje alatt vértanú halált háltak megkülönböztetett megjelöléséről a halotti anyakönyvben. Az úgynevezett tanácsköztársaság uralma megcsúfolása volt a nemzeti érzésnek, üldözése a keresztény erkölcsnek, eltiprása mindazoknak, akik a szent eszmék szolgálatában szót mertek emelni, vagy szembe mertek szállni a hatalom bitorlóival, s törvénytelen rendeleteiknek bátran ellene szegültek. \ Ezrekre megy azoknak a száma, akik a nemzeti ügy és a keresztény erkölcs szolgálatában nyilt harcban estek el a becsület mezején, vagy orgyilkos kéztől véreztek el, vagy a Duna hullámaiban leltek erőszakos halált, vagy a bitón végezték életüket. A magasztos eszmék e nemes vértanúinak halála okául az állami anyakönyvben „kivégzés golyóval", ,,birói kivégzés", „lövéstől eredő sebesülés", stb. van bejegyezve. Ma még élénk emlékezetünkben élnek a vörös rémuralom borzalmai, ma még tudjuk, milyen elemekből toboroztattak azok a „biróságok" amelyek mocsoktalan becsületességű emberek, a társadalmi és állami rend védelmezői fölött Ítélkeztek ; ma még tudjuk, hogy az elitéltek nem gonosztevők, hanem vértanuk voltak, vértanúi a becsületes meggyőződésnek és magyar hazánk szeretetének. De egy két évtized múlva, amikor az emlékezés már elhomályosult, a köztudat veszített élénkségéből, a nemzeti érzés a keresztény erkölcs derék vértanúi a közönséges gonosztevők szégyenbélyegével fognak szerepelni a maradandó és nyilvános jellegű, közokiratnak tekintendő halotti anyakönyvekben, s csak