Rendeletek tára, 1921

Rendeletek - 118. A m. kir. belügyminiszter 1921. évi 7.191. számú körrendelete valamennyi törvényhatóság közönségéhez, a törvényhatóságok politikai jogkörének helyes értelmezéséről.

118. 7.191/1921. B. M. sz. 491 tóságot, és egyben kimondotta, hogy a törvényhozó hatalmat «gyedül a nemzetgyűlés gyakorolja, amely a magyar állami szuverenitás törvényes képviselete. Ez a törvény tehát új alkotmányjogi főtényezőket létesített abban a meggyőződésben, hogy az ideiglenes alkotmányjogi főtényezők egyetértő hazafias munkássága fogja megteremteni a rendes alkotmányjogi főszervek normális működésének lehetőségeit, és a keresztény nagy magyar állam kifejlődésének szilárd nemzeti alapjait. A nemzet akaratából helyreállított tekintély és a felsőbbség tiszteletének elve pedig megköveteli, hogy azokat minden más alkotmányos tényező elismerje, és tiszteletben tartsa. • Sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy a tekintély és" a felsőbbség tiszteletének elvét olyan helyről érte sérelem, amelyben az. állami főhatalom szervei történelmi hagyományok alapján mindenkor a legerősebb támaszukat bírták. Egyik vármegye törvényhatósági bizottsága ugyanis kimondotta, hogy a nemzetgyűlés hivatásának megfelelni nem képes, és az ország nemzeti, erkölcsi és gazdasági feltámadását előmozdítani nem tudja. Ez a közgyűlési határozat a törvényhozó hatalomnak szuverenitását érinti, a nemzetgyűlést tekintélyében sérti, és ezáltal â, közvéleményben megingatni törekszik azt a tiszteletet, amellyel .minden állampolgár, annál inkább mmden egyes törvényes hatóság s> nemzetgyűléssel szemben viseltetni tartozik. Ezt a közgyűlési határozatot törvényes félügyeleti jogkörömben kénytelen voltam azzal az indokolással megsemmisíteni, hogy a törvényhatóságnak nincs joga arra, hogy a nemzetgyűlést, a'magyar állami szuverenitás ezidőszerinti törvényes képviseletét hivatásának gyakorlására képtelennek nyilvánítsa, és ekként a nemzetgyűlés tekintélyét aláássa. Arról szereztem értesülést, hogy ezt az intézkedésemet «gyesek akként értelmezik, mintha annak akarnám útját állni, hogy a törvényhatóságok a nemzetgyűlési tárgyalás alá kerülő fontos országos kérdésekben állást foglaljanak és bírálatot gyakoroljanak. * Alkotmányos érzésem, különösen a törvényhatóságok közjogi hatáskörének védelmében a múltban kifejtett alkotmányos küzdelmeim alatt a vármegyékkel összeforrt kapcsolataim, valamint a törvényhatóságok közéleti működéséhez fűződő rendkívüli fontosságú érdekek egyaránt kötelességemmé teszik, hogy az e téren — remélem, csak szórványosan — jelentkező félreértéseket eloszlassam. Soha sem vontam és nem vonom kéteégbe a törvényhatóságoknak azt a jogát, hogy a nemzetgyűlés elé kerülő közkérdésekben állást foglaljanak, vagy hogy a nemzetgyűlés elé kerülő