Rendeletek tára, 1921

Rendeletek - 308. A m. kir. pénzügyminiszter 1921.évi 101.010. számú rendelete, utasitás az állami italmérési jövedékről szóló 1921 : IV. t.-c. végrehajtásáról.

1370 303. 101.010/1921. P. U. M. sz. viszonyainak (s esetleg a normális időkben elért forgalmának) kellő ismerete és figyelembevétele nélkül. Ebből önként következik, hogy egy magasabb igényű vendégek által látogatott kávéház — már a magasabb italárak révén is — jóval több illetéket bir el, mint egy ugyanolyan forgalmú, egyszerűbb kávéház, korcsma- vagy kizárólagos pálinkamérési, üzlet s hogy egy meleg ételek vendéglőszerű kiszolgáltatására is jogosult kávéház után — már a regieköltségek megoszlása következtében is — magasabb illeték vetendő ki, mint egy vele egy szinvonalon álló, de vendéglői iparengedélylyel nem biró másik, ugyanolyan forgalmú kávéházi üzletre. (Pl. Debrecenben egy korcsmaüzlet minőségénél, forgalmánál, terjedelménél, jövedelmezőségénél, valamint az engedélyben rejlő értéknél fogva, a többi üzlethez viszonyítva arányositás útján, a törvény 19. § a, illetőleg jelen szakasz I. 2. a) pontjának IV. osztályába soroztatik, s ehhez képest évi 600 korona illeték állapittatik meg. Egy hasonló viszonyok között lévő (ugyanolyan forgalmú) kávéház után abban az esetben, ha ott az italárak csak némileg magasabbak, s igy az nem sokkal jövedelmezőbb, a II. 2. a) pont III. osztálya szerint évi 900 K, abban az esetben pedig, ha ugyanez az üzlet a jóval magasabb italárak révén jobban jövedelmez, a II. a) pont II. osztálya szerint évi 1.260 korona illetéket kell megállapítani. Ha az ilyen jobban jövedelmező kávéházi üzlet még meleg ételek vendéglőszerű kiszolgáltatására is fel van jogosítva, ebben az esetben — már a regieköltségek megoszlása következtében is — a II. 2. a) pont I. osztálya szerint 1,800 K lesz terhére kivetendő, sőt ha ez az üzlet a rendkívül magas italárak miatt még luxusüzletnek is tekinthető, utána törvényes tételeken felüli, jóval magasabb illetékösszeg megállapításának van helye, bár ennek a forgalma sem haladja meg a példa elején említett korcsmaüzlet italforgalmát). Az illetékek meghatározásánál tehát az üzlet jövedelmezőségét a legfőbb szempontnak kell tekinteni. A korlátlan kimerési üzletek osztályba sorozásánál nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy az ilyen üzletekben nagyban eladott italmennyiség — amely a jelen szakasz értelmében történő illetókmegállapitásnál okvetlenül figyelembe veendő — az engedélyesnek kevesebb jövedelmet jelent, mintha azt kicsiben mérte vagy szolgáltatta volna ki, avagy árusította volna el. Mindazon rendkívül jövedelmező (luxus) üzletekre, valamint a nagy forgalmuknál fogva a többi üzletek közül kimagasló mindazokra az üzletekre, amelyek tényleges viszonyaival (főleg jövedelmezőségével) még az első osztályú törvényes illetéktétel alkalmazása sem volna helyes arányban állónak, tekinthető — az illető üzlet minőségéhez,- terjedelméhez, forgalmához és jövedelmezőségéhez, valamint az engedélyben rejlő értékhez képest — a törvényes tételeknél magasabb összegű engedély-illetéket kell megálla-