Rendeletek tára, 1921

Rendeletek - 17. A m. kir. minisztérium 1921. évi 1.360. M. E. számú rendelete, a vállalatoknak és üzemeknek az úgynevezett tanácsköztársaság idejében történt „köztulajdonba vétele" folytán előállott tényleges helyzet rendezéséről.

46 17. 1.360/1921. M. E. sz. v a dolog felett rendelkezésre jogosultnak csak gazdagodása erejéig felel. .9. §. A köztulajdonbavett vállalatnál az úgynevezett tanácsköztársaság idejét megelőzőleg letett vagy a nála őrzött, illetőleg az úgynevezett tanácsköztársaság rendelkezése folytán hozzá beszolgáltatott érmék vagy külföldi bank- és pénzjegyek tulajdonosa a köztulajdonbavett vállalattól vagy attól, akihez ez az értékeket továbbította, csak az úgynevezett tanácsköztársaság által megállapított ellenérték megtérítését követelheti. A tulajdonos az ily értéknek kiadását az előbbi bekezdésben* emiitett köztulajdonba vett vállalatoktól csakis abban az esetben követelheti, ha ez az érték az emiitett köztulajdonbavett vállalatok valamelyikének birtokában egyedi kezelés alatt megvan ; ha azonban a tulajdonos az ilyen értékért térítést kapott, azt visszafizetni köteles. II. Hiteltartozások. 10. §. A köztulajdonbavett vállalatnak vagy tulajdonosának pénzintézettel szemben fennálló ttt pénzköveteléséből vagy szerződéssel összegszerüleg megállapított hitele keretében az úgynevezett tanácsköztársaság idejében a vállalat részére történt folyósításokat joghatályosaknak kell tekinteni, hacsak különös körülmények a 24. §. alkalmazását meg nem okolják. 11. §. A köztulajdonbavett vállalat tulajdonosa — amennyiben a jelen rendelet máskép nem intézkedik — köteles azokat az öszszegeket megfizetni, amelyeket az úgynevezett tanácsköztársaság szerveinek rendelkezései folytán a tanácsköztársaság idejében bárki az előbbi §-ban szabályozott eseteken kivül is a vállalat részére folyósitott. Ha azonban a tulajdonos igazolja, hogy a felvett összeget hozzájárulása nélkül egészben vagy részben a vállalat céljától teljesen idegen célra fordították — ideértve a 4. §-ban érintett esetet is — az ilyképen felhasznált összeget elismerni, illetőleg megfizetni nem köteles. Azon az alapon, hogy a vállalat céljától teljesen idegen célra forditották, nem támadható meg a folyósitás, ha az a vállalat tulajdonosa, igazgatója, cégvezetője vagy bizalmi állásban levő más alkalmazottja javára történt, vagy ha ezek valamelyike a folyósitott összeget saját céljára forditotta. A biróság az eset körülményeihez képest ezekben az esetekben is alkalmazhatja a jelen rendelet 24. §-át. Í