Rendeletek tára, 1920

Rendeletek - 168. A belügyminiszter 1920. évi 88.283/1919. számú rendelete, a nemzeti kisebbségek egyenjogúságáról szóló 4.044/1919. M. E. számú kormányrendelet végrehajtásáról.

652 168. 88.283/1919. B. M. tu. államok pedig, amelyek fajrokonaiknak a magyar állam területén való elnyomatását politikai okokból oly hangosan hirdetik, épen napjainkban szolgáltatják el nem tagadható bizonyságát határtalan türelmetlenségüknek és kíméletlenül elnyomó törekvéseiknek még pedig nemcsak a magyar, hanem általában a nekik idegen, sőt még a magukéval rokon anyanyelvünkkel szemben is. A nemzeti kisebbségek, amelyek jobbadán a Nyugateurópa védelmében elpusztult és megritkult magyar lakosság hozzájárulásával és pótlására találtak új hazát a magyar állam területén, a nagy világtengerben keletkezett apró szigetekként csak úgy őrizhetik meg anyanyelvüket, fajuk és kultúrájuk tisztaságát, fennmaradását és fejlődését, ha igaz megértéssel simulnak annak az államnak közjogi keretébe, amely nemzeti különállásuk megőrzéséhez, őszintén nyújt segédkezet és amely nyelvüket és kultúrájukat — más nemzetek beolvasztó törekvéseivel ellentétben — oltalomban és védelemben részesiti. Erre az oltalomra és védelemre pedig megnyugvással csak akkor támaszkodhatnak a kisebbségi nemzetek, ha az azt nyújtó állam ereje elegendő arra, hogy a fenyegető veszedelmekkel sikeresen szembeszállhasson. Az tehát, hogy a magyar állam ereje növekedjék és megszilárduljon, a nemzeti kisebbségekre nem veszedelmet jelent hanem — amint ezt a legújabb kor történelme is tanusitja — épen ellenkezőleg közös érdeke az a magyar nemzetnek épúgy, mint a kisebbségi nemzeteknek, mert a nagy nemzeti áramlatok mindent elsöprő hullámverése ellen egyedül ez a közös állami erő nyújt mindeniküknek támaszt és biztos védelmet. Ez az erő pedig annál legyőzhetetlenebb lesz, minél összhangzóbb és őszintébb a kisebbségi nemzeteknek a magyar nemzettel való összeforrasa és együttműködése. A nyílt vagy a titkos széthúzás ugyanis az ellenálló állami erő gyengítése, és előbb-utóbb arra vezetne, hogy a nagy nemzeti áramlatok elsöpörnék és teljesen magukba olvasztanák az egymást meg nem értő kisebbségi nemzeteket és a magyar nemzetet egyaránt. A kisebbségek nyelvi követeléseinek tehát az a szélső határa, amelyen túl azok a magyar állam erejének gyengítését eredményeznék. Viszont az a kisebbség, amely a magyar állammal szemben •