Rendeletek tára, 1920

Rendeletek - 140. A m. kir. minisztérium 1920. évi 9.183. M. E. számú rendelete, a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter ügykörének kibővitéséről. - 141. A m. kir. minisztérium 1920. évi 6.922. M. E. számú rendelete, az u. n. tanácsköztársaság által kibocsátott 200 és 25 koronás bankjegyhamisitványok bevonásáról.

141. 6.922/1920. M. E. sz. 565 amely azoknak sértetlen részeire esik. Azon pénzjegyek, amelyek akként vannak megsérülve, hogy csak a jegy képoldalán hiányoznak az összkép egyes részei, úgy kezelendők, mintha ezen részek a pénzjegy mindkét oldalán hiányoznának. A sérült pénzjegyek a felektől elismervény ellenében átveendők s a beváltási összeg megszabása végett a budapesti m. kir. központi állampénztárnak küldendők be. 6. §. A sérült 200 és 25 koronás bankjegyhamisitványokért járó megtérítési összeg megállapítása céljából e pénzjegyek 100 egyenlő mezőre osztatnak fel. A pénzjegyeknek ezen mezőkre való beosztása oly hálózat alkalmazása által történik, melynek nagysága a 200, illetőleg 25 koronás bankjegyhamisitvány alakjának teljesen megfelel. E hálózat függélyesen és vízszintesen húzott vonalak által tiz egyenlő szélességű és tiz egyenlő magasságú közre van osztva, mi által 100 egyenlő nagyságú négyszögmező képeztetik. Minden egyes mező : a ,200 koronás bankjegyhamisitványoknál 16'8 milliméter széles és 10 milliméter magas, a 25 koronás bankjegyhamisitványoknál 13*5 milliméter széles és 8 milliméter magas. Mindegyik negyszögmező, amelyet a hálózatra illesztett pénzjegy legalább felerészben nem fedez, a 200 koronás bankjegyhamisitványoknál 40 fillérrel, a 25 koronás bankjegyhamisitványoknál 5 fillérrel számítandó, amely összeg a beváltásra bemutatott pénzjegynek a 3. §. szerinti teljes beváltási értékéből levonandó. A sérült 25 koronás bankjegyhamisitványoknál levonandó összeg azonban, amennyiben nem tiz fillért vagy ennek többszörösét tenné ki, felfelé kikerekítendő oh/kép, hogy a tényleg levonásra kerülő összeg tízzel maradék nélkül osztható legyen. Oly hiányzó részekért, amelyek két vagy több négyszögmező érintkezési pontján vannak, nem az egyes mezőkre *eső összeg számítandó, hanem azon összeg vonandó le, amely a hiányzó részeknek együttvéve megfelel. \ •*