Rendeletek tára, 1919
Rendeletek - 499. A népegészségügyi miniszter 1919. évi 25.187. számú körrendelete valamennyi törvényhatósághoz, a közkórházi ápolási költségek beszedése és behajtása körüli eljárásról.
-499. 25.187/1919. M. M. sz. • 1273 alatt a legnagyobb gondossággal, és mindenekfelett késedelmet nem ismerő gyorsasággal járjanak el. Azokban az esetekben pedig, amelyekben az ápolási díjak közigazgatási úton behajtása válik szükségessé, az illetékes hatóságok az ügyeket a méltányosság szem előtt tartásával, de indokolt esetekben a Iegerélyesebben és mindenkor soron kivül intézzék el. Ugyanígy kell eljárni a régebbi hátralékokra nézve is. Végül a kerületi, illetőleg községi elöljáróságok a fizetésképtelenséget igazoló szegénységi vagy vagyontalansági bizonyítványok kiállítása körül lelkiismeretes ^gondot tanusitsanak, és semmi esetre se essenek abba a hibába, ami a múltban már-már általánossá vált, hogy az államkincstárral szemben a fél előnyét tartották szem előtt akkor is, amikor a konkrét esetben sem az igazság, sem a méltányosság nem szólt a mellett, hogy az illető terheket az ország dolgozó népének anyagi erejét igénybe vevő államkincstár viselje. Ez nemcsak pénzügyi szempontból fontos, hanem a jói felfogott szociális nemzetnevelés szempontjából is, amely az egyest nem állítja szembe az állammal, hanem az egyes érdekét az államéval azonosítja és egybekapcsolja. Végül megjegyzem, hogy a közkórházak háztartására vonatkozó törvényszerű szabályokat ez a rendelet nem érinti, mert tartalma szerint csakis ezeknek a szabályoknak megfelelő végrehajtására irányul. Ezek közül a szabályok közül szükségesnek tartom felhívni a közkórházak figyelmét különösen az 1902. évi 35.000. B. M. sz. szabályrendelet 1 ) 59. §-ának arra a rendelkezésére, amely szerint a betegek tulajdona gyanánt megőrzés végett a kórházi gondnokságnak letétkezelésre átadptt, viszonylag számbavehető készpénzek az ápolási költségek megtérítésére felhasználhatók, a becsesebb értéktárgyakat pedig, ha az ápoltak a kórházból történt távozásuk alkalmával az utánuk támadt gyógyköltséget önként ki nem egyenlítenék, az ápoltaknak a kórházból történt távozása után továbbra is vissza kell tartani a letéti kezelésben, és a távozó ápoltakat figyelmeztetni kell, hogy gyógyköltségtartozásuk, ha azt bizonyos határidőn belül ki nem egyenlítenék, visszatartott letéti értéktárgyaik eladási árából fog törlesztetni, amely esetben csak a tartozás levonása után esetleg még fennmaradó felesleg fog a jogosult tulajdonosoknak kiadatni. \) Lásd: Magy. Rend. Tára, 1902. évi, 263. o. 81*
