Rendeletek tára, 1918
Rendeletek - 472. A m. kir. pénzügyminiszter 1818. évi 125.200. számú körrendelete valamennyi törvényhatóság közigazgatási bizottságához és valamennyi m. kir. pénzügyigazgatósághoz, a Budapest-székesfővárosi pénzügyigazgatóság és közigazgatási bizottság kivételével, az egyenes adók 1919. évre vonatkozó kivetésének meginditásáról.
2018 472. 125.200/1918. P. U. M. sz. vonás alapjául az az évi kamatösszeg szolgál, amely az adóévet megelőző év végén fenmaradt tőkemaradék után jár. Ha tehát valamely földbirtokos 1918. évi január hónapban* 100.000 koronát vett fel magánhitelezőnél és ebből ugyanazon évi december 15-ig 60.000 koronát visszafizetett, a levonás alapjául az 1919. évre az 1918. évi december hó végén fenmaradt 40.000 korona tőkemaradék évi kamatának 10 százaléka veendő. Ez az eljárás azonban csupán az 1. pont alatt említett közönséges kölcsönökre vonatkozik, mert ezektől a kölcsönöktől a 2. pont alatt emiitett törlesztési kölcsönök világosan megkülönböztetendők. Ezekre az utóbb emiitett törlesztéses kölcsönökre nézve ugyanis az általános jövedelmi pótadó kiszámításánál : aa) a bizonyos évek alatt törlesztendő kölcsönök évi kamatának a törlesztési idő egész tartamára változatlanul az az összeg vétetik, 4 '? amely a kötvényben megállapitott kamatláb szerint a kölcsön vett tőke után egy évre esik ; bb) a kölcsön után nem a megelőző, hanem a folyó évre járó kamatnak 10 százaléka veendő tekintetbe, s igy a levonás kedvezménye azokra a kölcsönökre is alkalmazandó, amelyek az adóév folyamán keletkeztek. (1891. évi 41.187. pénzügymin. rend., 1891. évi P. K. 13.) Itt megjegyeztetik, hogy az általános jövedelmi pótadónáFszámításba veendő kamat alatt, az az összeg értendő, amely az eredetileg kölcsön vett tőkeösszeg után a pénzintézet által kiállított kötvényben meghatározott kamatláb szerint kamat fejében fizettetik, ellenben az évi törlesztési összegből a tőketartozás apasztására, valamint a kezelési költségekre, fordított összeg az általános jövedelmi pótadó megállapításánál nem vehető levonás alapjául. (1893. évi 28.058. pénzügymin. rend., 1893. évi P. K. 13.) A vallomás 1919. évi január 1—31-ike közötti időben adandó be a községi elöljáróságnál (városi adóhivatalnál). E^ határidő lejárta után, még pedig 1919. évi október 15-ig beérkezett vallomások az 1897. március 23-án kelt és a »Pénzügyi Közlöny« 10. számában megjelent 21.275. számú rendelet szerint már csak igazolási kérvény útján és abban az esetben fognak figyelembe vétetni, ha hitelt érdemlőleg igazoltatik, hogy a késedelem elháríthatatlan akadály miatt történt.
