Rendeletek tára, 1917
Rendeletek - 168. A m. kir. belügyminiszter 1917. évi 22.026. eln. számú körrendelete valamennyi törvényhatósághoz, a katonai célokra alkalmas bőranyagok és ruhaszövetek kiméléséről.
664 168. 22.026/1917. B. M. eln. sz. nagymértékben tökéletesítették a fatalpak gyártását. A kezdetleges, merev fatalpakon kivűl most már hajlítható fatalpakat is készítenek, amelyek kényelmesek és zajt nem okoznak. E bőrpótló anyagokon kívül különös figyelmet érdemel a régi lábbelik anyagának felhasználása. A hadügyminiszter úr közlése szerint elhasznált lábbelik anyagából e célra berendezett katonai műhelyekben olyan lábbeliket állítanak elő, amelyek a hadterületen kivül állomásozó csapatok és a hadtápcsapatok használatára — tehát még katonai célokra is — teljesen alkalmasaknak bizonyultak. A régi lábbelik anyagának új lábbeli készítésére való minél fokozottabb kihasználása érdekében a hadügyminiszter úr különösen kívánatosnak tartaná, hogy polgári üzemek, testületek és egyesületek mielőbb lábbeli javítóműhelyeket rendezzenek be. Ennek előmozdítására készséggel megengedné, hogy a berendezendő műhelyek szakemberei tanulmány céljából valamelyik katonai javítóműhelybe küldessenek. A honvédelmi miniszter úr pedig szintén lehetővé tenné, hogy olyan városokban, ahol honvédségi póttestek vannak, a faléceknek a talpakra felerősítése és^ kicserélése tekintetében a polgári műhelyek szakemberei a honvédségnél létesített műhelyekben tájékozást szerezhessenek, sőt az ügy érdekében még attól sem zárkóznék el, hogy egyes polgári mesteremberek a honvédség műhelyeit felkeressék, és ott oktatást nyerjenek. A lábbeli kérdése nyomán rá kell mutatnom arra is, hogy a viszonyok a ruhaszövetek használata terén is takarékosságra intenek. Ennélfogva a hadviselés érdekei az új ruhanemű készítésének mellőzését, és e célból a használt ruháknak átalakítás és javítás útján további viselésre alkalmassá tételét teszi kivánatossá. A takarékosság szempontjainak érvényesítése terén a hatóságoknak kell példaadással előljárniök. Evégből a törvényhatóságok, városok és községek egyenruhás alkalmazottai részére új egyenruhák beszerzését mellőzni kell, és a régi egyenruhákat kell további használatra alkalmasakká tenni. A hadviselésnek mindenek fölött álló érdeke parancsolja, hogy a hasított bőrből (hulladékbőrből) és fából készült talpak, valamint a régi bőrökből készült lábbeli viselése minél szélesebb körben elterjedjen, és hogy a közönség a ruhaszövetek kihasználása terén is a mostani viszonyokhoz alkalmazkodjék.