Rendeletek tára, 1917

Rendeletek - 253. A m. kir. igazságügyminiszter 1917. évi 1.521. számú rendelete, a koronázás alkalmából engedélyezett kegyelemre vonatkozó legfelsőbb elhatározásról.

253. 1.521/1917. I. M. sz. 993

! 253. A m; kir igazságügyminiszter 1917. évi 1.521. számú rendelete, a koronázás alkalmából engedélyezett kegyelemre vonatkozó legfelsőbb elhatározásról. A »Budapesti Közlöny« folyó évi január hó 1-én megjelent rendkívüli kiadása a következő hivatalos közleményt tartalmazza: »Ő Császári és Apostoli Királyi Fel%ége megkoronáztatása alkalmából a magyar igazságügyminiszter előterjesztésére 1916. évi december hó 23-án kelt legfelsőbb elhatározásával számos elitéltnek a királyi bíróságok által kiszabott kisebb büntetését általános kegyelem útján elengedni és egyszersmind az igazságügyminisztert felhatalmazni méltóztatott arra, hogy javaslatot. tehessen a királyi biróságok által az 1917. évi január hó 1-éig jogerősen elitélt oly egyének .megkegyelmezése tárgyában, akik az általános kegye-, lemben nem részesülnek, azonban kegyelemre méltóknak látszanak.« . Ezen legfelsőbb Elhatározás tárgyában a következőket rendelem r I. 1. Általános kegyelemben részesülnek: a) a három hetet meg nem haladó szabadságvesztésbüntetésre, vagy kétszáz koronát meg nem haladó pénzbüntetésr-e a biróságok által 1917. évi január hó 1-éig jogerősen elitéltek és b) a hadba vonultak feleségei és özvegyei, amennyiben a fentebbi időpontig három hétnél hosszabb, de hat hetet , meg nem haladó szabadságvesztésbüntetésre, vagy kétszáz koronánál magasabb, de négyszáz koronát meg nem haladó pénzbüntetésre jogerősen elitéltettek, ha a büntetendő cselekményt férjüknek a háború idején teljesített katonai szolgálata alatt követték el. 2. Amennyiben a szabadságvesztésbüntetés mint főbüntetés meljett mellékbüntetésként pénzbüntetés is szabatott ki, úgy ezek a »büntetések az általános kegyelem alá csak akkor tartoznak, ha a főbüntetésként kiszabott szabadságvesztésbüntetésnek és a pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztésbüntetésnek együttes tartama három, illetőleg hat hetet meg nem halad. Magy. Rend. Tára, 1917. I-VL f. - 63