Rendeletek tára, 1916

Rendeletek - 319. A m. kir. belügyminiszter 1916. évi 72.078./XII. számú körrendelete valamennyi törvényhatóság közönségéhez, a munkába járó anyák gyermekeinek védelméről, a csecsemőtáplálásról és ápolásról.

1132 310. 72.078/1916. B. M. sz. októbertől kezdve pedig 26 — 28.000-rel kevesebb gyermek születik, mint született a békés idők megfelelő időszakában. A születések ilyen apadása mellett a . háború első napjától kezdődőleg a felnőttek és a gyermekek, különösen pedig a csecsemők halandósága egyaránt emelkedett. 1015. évben a csecsemőhalálozás az eddigi 20°/o-ról 27°/o-ra szökött fel. Ha tehát a viszonyok a folyó év végéig meg nem változnának, a veszteség már magában a polgári lakosságban 830 —850.000 főre emelkednék. E kérdéssel úgy a hivatalos körök, mint a társadalom illetékes tényezői, a legbehatóbban foglalkoztak. E hivatalos és társadalmi tényezők bevonásával többrendbeli értekezlet tartatott a belügyminisztériumban is, amelyek arra a meggyőződésre vezettek, hogy a népszaporodás csökkenésének meggátlása végett az anya- és csecsemővédelem szervezését most már az egész országra szólóan rendszeresen meg kell inditani. Ez a nagy munka hosszabb időt igényel, de az országos szervezést a háborús helyzet is felette megnehezíti. Elodázhatatlan azonban, hogy a munkába járó anyák gondozás nélkül maradt gyermekeinek védelméről Haladék nélkül történjék megfelelő gondoskodás. Különösen sürgőssé teszi ezt az a körülmény, hogy a katonai szolgálatnak az 50 éves korig való kiterjesztése folytán az egészséges munkabíró férfilakosság katonai szolgálatra vonult be, és igy a férfimunka legnagyobb része a nőkre hárul, akik gyermekeiket igen sok esetben kénytelenek felügyelet nélkül hagyni. Fokozza e felügyelet szükségességét az is, hogy a most következő időszakban a mezőgazdasági munka a nőket még nagyobb mértékben veszi igénybe, és a csecsemők halandósága is a nyári meleg hónapokban a legnagyobb. Az ország egyes vidékein már eddig is kifejlődött az a gyakorlat, hogy a nagy nyári munkaidő alatt a szülők gyermekeiket olyan idegen csaladbeli, de megbizható nők felügyelete alá helyezték, akik foglalkozásuknál fogva házi tűzhelyeiket egész napon át nem hagyják el. Azokban a községekben, ahol ez a gyakorlat bevált, ezt jövőre sem szükséges megváltoztatni.