Rendeletek tára, 1914

Rendeletek - 405. A m. kir. pénzügyminiszter 1914. évi 140.800. számú körrendelete valamennyi m. kir. pénzügyigazgatósághoz, a m. kir. központi díj- és illetékkiszabási hivatalhoz és valamennyi m. kir. adóhivatalhoz, a törvénykezési illetékről szóló 1914. évi LIII. t.-c. életbeléptetéséről és végrehajtásáról.

3080 405. 140.800/1914. P. Ü. M. s*. érthetőleg alkalmazandó ez a rendelkezés az esetre is, ha a perek

r vagy azok némelyike egyességgel fejeztetik be. Olyan esetben, midőn valamely ügyben részítélet hozatik, a részítélet illetékének megállapításánál a részítélet tárgyának értéke mérvadó ; egy perben a részítélet és végítélet illetéke együttvéve nem lehet nagyobb, mintha az ügy egy ítélettel döntetik el, minélfogva a részítélet után járó illetéket a végítélet után a per, illetőleg az eljárás tárgyának értéke alapján levonandó illetékbe be kell tudni, s a végítélet után csak a különbözetet kell megfizetni. Beszámítási kifogás érvényesítése esetén a beszámítási kifogás felett hozott ítélettől külön illetéket a beszámítás tárgyának értéke szerint csak akkor kell leróni, ha a beszámítási kifogás felett a polgári perrendtartás 389. §-a álapján külön tárgyalásfolyik ; más esetben külön ítéleti illeték lerovása nem követelhető. Abban az esetben, ha a beszámítási kifogás felett külön tárgyalás folyik, a beszámítási kifogás felett hozott ítélet illetékét, e törvényszakasz második bekezdése alatt foglalt rendelkezés értelmében, nem lehet a végítélet illetékébe beszámítani, mert erre az esetre ennek a szakasznak az utolsó bekezdése alatt az a kivételes rendelkezés van, hogy ilyen esetben a kifogás felett hozott határozat után az illetéket külön le kell róni, erre az esetre tehát az előző bekezdésben foglalt rendelkezés — habár a szóbanforgó kifogás felett is részítélet hozatik — nem alkalmazható. A törvény 37. §-ához. Részben eddig is érvényben volt rendelkezést tartalmaz a törvény 37. §-a, amely szerint a kereseti és viszontkereseti követelés esetében, ha az ítélet úgy a kereset, mint a viszontkereset érdemében dönt, le kell róni külön-külön mindkét követelés értéke után az ítéleti illetéket; ha azonban a bíróság a viszontkereset érdemében nem határoz, a viszontkereseti követelés után ítéleti illeték lerovásának nincsen helye. Új a szakasz harmadik bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amelynek értelmében az eljárás során az ítéleti illetéken kívül felmerülő többi illeték a kereseti és viszontkereseti követelés közül a nagyobb követelés értékének megfelelő mérvben rovandó le, vagyis azt az illetéket kell az eljárás során. leróni, mely e törvény értelmében a nagyobb összeg után jár.