Rendeletek tára, 1913

Rendeletek - 63. A m. kir. belügyminiszter 1913. évi 42.818./VII-b. számú körrendelete valamennyi törvényhatósághoz, a tuberkulózisban szenvedő kórházi betegekkel szemben követendő elbánásról.

63. 42.818/1913. B. M. ss. 727 világos szobákra, épen e tekintetben a legmostohább elbánásban részesültek. A tuberkulózis elleni küzdelem országos bizottságának előterjesztésére ennek folytán indíttatva érzem magamat arra, hogy az emiitett körrendelettel meghagyott intézkedések szigorú foganatosításának elrendelésére a Címet újból részemről is felhívjam. Szükségesnek találtam ennek megtételét annyival is inkább» mert mint az újabb tudományos tapasztalatok igazolják, a tuberkulózisnál a specifikus gyógyelj árasokkal, ha ezek idejében és az egyénhez mérten nvernek alkalmazást, igen szép eredményeket lehet elérni. Így tehát már csak ezen oknál fogva is a tuberkulózisnak — ezen úgy egészségügyi, mint gazdasági és társadalmi szempontból az ál'ami életben legnagyobb fontosságú népjárványnak — a leküzdésére igyekvő törekvésnél a kórházaknak hivaiásuk is már magával hozza, hogy ezen küzdelemből lankadást nem ismerő buzgalommal ki kell venniök a maguk részét. j Minthogy pedig a kórházaknak az a rendeltetésük, hogy minden betegnek megadják azt a gyógyító módot, amellyel egészségüket visszaszerezhetik, a tüdőbetegekkel szemben sem tehetnek e tekintetben kivételt, sőt annál inkább kötelezvék erre, mert a meggyógyult egyén személyétől eltekintve is, épen a gyógyult esetek legalkalmasabbak arra, hogy a betegség gyógyithatatlanságáról elterjedt s még ma is tapasztalható tévhitet megdöntsék s ezzel a kellő időben való orvosi segítség keresését a társadalomban felkeltsék. A fentebb hivatkozott 1897. évi 49,851. számú itteni körrendelet megújításával felhívom tehát Címet, intézkedjék saját hatáskörében, bogy a területén levő összes kórházak a most említett körrendeletben foglaltakon felül még az alábbi rendszabályokat léptessék sürgősen életbe. Minden kórházban, melynek külön tuberkulózis osztálya nincs, egy-egy betegszoba tartandó fenn tüdőbeteg férfiak, illetőleg nők számára, amely betegszobákban minden körülmények között csakis ilyen betegek helyezhetők el. E betegszobák befogadóképességét illetőleg főkellékül tekintendő az egy-egy betegre számított térfogatnak a szokottnál nagyobb volta, a jó és bő szellőzés és a nap sugarainak minél szabadabb bejutása. Magy. Rena. Tára, 1913. IV/V. f. 47