Rendeletek tára, 1913

Rendeletek - 4. A m. kir. belügyminiszter 1913. évi 174.815/1912./VIII.-2. számú körrendelete valamennyi árvaszékhez, a hagyatékot képező ingatlanoknak az örökösödési eljárás folyama atatt való eladása esetén követendő gyámhatósági eljárásról, tekintettelaz 1894: XVI. t-c, 94. §-ának rendelkezésére.

4. 174.815/1912. B. M. sz. 7 «egyfelől a hagyaték az örökösödési eljárás keretébe szorosan nem tartozó kérdés gyámhatósági rendezéséig biróilag átadható nem lévén, az abban érdekelt önjogúak igen gyakran jelentékeny joghátrányt szenvedhetnek, amennyiben teljes bizonytalanságban mindaddig várni kénytelenek, amig ez az ügy az árvaszéknél a kiskorúakra vagy gondnokoltakra nézve rendeztetik, másfelől az adásvételi ügyletet illetőleg szükség nélkül és indokolatlanul meghiusittatik az 1894 : XVI. t.-c. 94. §-ában foglalt rendelkezésnek foganatosítása is, mert a bíróságnak, mint telekkönyvi hatóságnak joga lévén az okirat alaki kellékeit vizsgálat tárgyává tenni, a tulajdonjognak közvetlenül a vevőre leendő átírását a nevezett hatóság nem is eszközöltetheti. Már pedig a gyámhatóság a hagyatéki ügyekben a törvény rendelkezésének megfelelően akkor jár el, ha nemcsak a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt megállapodások, hanem az örökösödési eljárás során létrejött adás-vételi szerződések gyámhatósági ellátása kérdésében is lehetőleg sürgősen dönt, nehogy késedelmes elintézésével az érdekelt feleknek kárt okozzon. Igaz ugyan, hogy az 1877 : XX. t.-c. 263. §-ának rendelkezéséből az következik, hogy az örökösödési eljárás során is az árvaszék elhatározásánál a kiskorúak és gondnokoltak érdekének első sorban kell előtérbe lépnie, de ez természetesen nem zárhatja ki azt, hogy az esetleg közösen érdekelt önjogúak jogos igényei is figyelembe vétessenek, illetőleg hogy a károsodástól ezek is lehetőleg megkíméltessenek. Ez azonban oly esetekben, amidőn a vételár a gyámpénztárba be nem fizettetett, vagy pedig amidőn a vételárhátraléknak jelzálogi törvényszerű biztosítása a szerződésben adva nincs, ugy a kiskorúak, mint az önjogúak érdekeit figyelembe véve, — csakis oly eljárással érhető el, ha a gyámhatóság — amennyiben az adásvételi jogügylet előnyösségéről, vagy az egyébként felajánlott dologi biztosítás elfogadhatóságáról már meggyőződést szerzett, — a vevőt a vételárnak, s esetleg az 1877: XX. t.-c. 267. §-a rendelkezéséhez képest a vételár kétharmadának a gyámpénztárba való befizetésére, vagy a megfelelő dologi biztosítéknak telekkönyvi bekebelezésre alkalmas módon való begyújtására záró« (8—15 napi) határidő alatt felhívja. Mert ha a vevő ezen felszólításnak a kitűzött határidőben