Rendeletek tára, 1912

Rendeletek - 167. A m. kir. pénzügyminiszter 1912. évi 75.000/1910. számú rendeletével kiadott utasitás a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 1909 : VIII. t.-cikk végrehajtása tárgyában.

167. 75.000/1910. P. Ü. M. sz. 1401 ugyanezen a cimen a mérlegben leírattak ; továbbá a biztosítási vállalatoknál azok az összegek, amelyek az egyes biztosítási ágak szerint a biztosítási díjtartalékba helyeztetnek (1875 : XXXVII. t.-cikk 459. §. harmadik bekezdés 3. pont), valamint a díjtartaléknak a díjtartalék-alapban maradt kamatjövedelme is, és pedig az itt felsorolt tartalékalapot mindaddig, míg ezen rendeltetésüktől el nem vontatnak. Ha azonban ezen fentebb emiitett vállalatoknál az értékcsökkenési tartalékalap hozzájárulási összegeire, illetve a leirások öszszegeire vonatkozólag — ide nem értve a díjtartalékokat — a mérlegszerű becsérték tekintetében aggály merül fel, az adó kivetésére illetékes hatóságnak jogában áll — esetleg szakértők meghallgatásával —- a becsértéket adókivetési szempontból kiigazítani és a különbözetet az adóalaphoz hozzászámítani. Ezen eljárás során a következők tartandók különösen szem előtt: a) A vagyonmérlegben szereplő leltári becsérték kétféle módon, nevezetesen vagy értékcsökkenés címén eszközölt leírással, vagy értékcsökkenési tartalékalapba helyezéssel apasztható. Ha tehát a vállalat egyazon évben ugyanazon tárgyra mind a két eljárást alkalmazza, akkor az értékcsökkenés címén leirt összeghez a tartalékalapba helyezett összeg hozzáadandó és így bírálandó el, hogy ennek a két összegnek leírása nem aggályos-e. b) Ha a vagyonmérlegben leltári becsérték még szerepel, az értékcsökkenés cimén évenkint leirt vagy évenkint tartalékalapba helyezett összegek nagysága a hasonló vállalatoknál e cimen évenkint leirt vagy évenkint tartalékalapba helyezett összegeket rendszerint meg nem haladhatja. t e) Ha a vagyonmérlegben felvett leltári becsértéket az értékcsökkenés cimén tartalékalapba helyezett összeg eléri vagy meghaladja, további leírásnak, illetve tartalékolásnak adómentesen rendszerint nincs helye. Amennyiben ettől — különösen indokolt esetben — eltérésnek volna helye, a pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) minden egyes esetben köteles útbaigazításért a pénzügyminisztériumhoz fordulni. d) Biztosítási vállalatoknál a díjtartalék elhelyezésére nézve az 1875 : XXXVII. t-cikk 454. §-a szerint bejelentett és közzétett elvek irányadók. e) A kivetésről szóló határozatban (23. §.) évenkint megem-