Rendeletek tára, 1908

Rendeletek - 143. A m. kir. belügyminister 1908. évi 129.405. számú [sic]körrrendelete valamennyi törvényhatóság első tisztviselői éhez. a m. kir. igazságügyminister által az 1878 : V. t.-c. 64. §-a alapján az országból kiutasitásra itélt külföldiekkel szemben követendő eljárás iránt 18.138/1908. sz. a. kiadott rendelet közzétételéről.

143. 129.405/1908. B. M. sz. 1707 Melléklet a 129.405/1908. B. M. sz. körrendelethez. 18.138/1908. I. M. számú körrendelet, az 1878 : V. t.-c. 64. §-a alapján az országból Uutasitásra itélt külföldiekkel szemben követendő eljárásról. L az 1886. évi november hó 23-án 29.601. sz. a. kelt igazságügyministeri rendelet (R. T. 998. 1.) akként intézkedik, hogy az országból kiutasításra itélt külföldi állampolgárok honosságának és illetőségi helyének biztos megállapítása és a szabadságvesztésbüntetés kiállása után a főbüntetés végrehajtását foganatosított kir. ügyészség, illetőleg letartóztatási intézetek (fegyház, állam fogház, kerületi börtön, közvetítő intézet) igazgatósága köteles á reá vonatkozó Ítéletek hiteles másolataival s a főbüntetés végrehajtását igazoló elbocsátó levéllel, melybe az elitélt pontos személyleirása is fölveendő, közvetlenül azon elsőfokú közigazgatási tolónchatóságnak (1885. évi tolóncszabályzat l

) 12. §-a) továbbítás végett átvételi elismervény mellett átadni, amelynek területébe a kir. ügyészség, illetőleg letartóztatási intézet helye tartozik. Az 1885. évi 9.389. B. M. számú rendelettel kibocsátott toloncszabályzaton- (R. T. 169. 1.) alapuló eljárás szerint pedig a tolóncoiás akként foganatosittatik, hogy az eltoloncolandó külföldi a határszélen a külföldi állam hatóságainak adatik át, vagy ha a külföldi állam hazánkkal nem határos, a közbeeső állam hatóságaínak. E szerint előfordulhat, hogy az igy hazájába visszatoloncolt, vagy a közbeeső állam hatalmába jutott külföldit saját hazájának bíróságai, illetőleg a közbeeső állam bíróságai bűnvádi felelősségre vonják megelőzőleg elkövetett oly bűncselekmény miatt, amelyért kiadatást a fennálló kiadatási szerződések, vagy a viszonossági gyakorlat alapján engedélyezni nem lehetett volna. Előállhat tehát az a visszás helyzet, hogy amig abban az esetben, ha a kiadatás e bűncselekmény miatt kéretett és megtagadtatott volna, a hazájába visszatoloncolt, vagy a toloncolás közben a bűncselekmény elkövetési helye államának átadott külföldit — a kiadatás speciálitási elvére való tekintettel — bűnvádi felelősségre vonni csak bizonyos külön előfeltételek bekövetkezte esetén lehetne (amelynek példája *) 9.389/1885. B. M., lásd: Magy. Rend. Tára, 1885.' cvf., 169. o. 110* \