Rendeletek tára, 1905

Rendeletek - 149. A m. kir. pénzügyminiszter 1905. évi 3087. P. M. sz. körrendelete valamennyi pénzügyi hatósághoz és hivatalhoz, az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról szóló 1885. évi XI. törvénycikk 8. és 9. §-ának magyarázatáról.

149. 3.087/1905. P. M. sz. 1319 Amennyiben azonban az illető állami alkalmazottnak az összes szolgálati idő és a tényleges szolgálatban utoljára élvezett beszámítható javadalmazás alapján a fentiek értelmében járó nyugdíja az állami szolgálatba történt átlépést megelőzőleg élvezett nyugdíjnál kisebb lenne, az illetőnek a korábban élvezett magasabb nyugdíjra van igénye, amely azonban ily esetekben nem a magyar kir. kincstárt, hanem azt a hatóságot fogja terhelni, melynél az illető az állami szolgálatba való átlépést megelőzőleg szolgált. Ezek az elvek nem nyernek alkalmazást a 8. §. 1. pontjában emiitett legfelső udvartartás körében, vagy a legmagasabb uralkodóház családi javainál, valamint a 6. pontban emiitett m. kir. állami ós államositott vasutaknál alkalmazásban állott, de már nyugdíjazott állapotból a magyar állami szolgálatba átlépett tisztviselőkre, altisztekre és szolgákra, akik korábbi tényleges szolgálatuk beszámítására igényt nem tarthatnak; amennyiben azonban állami szolgálatuk alapján is igényt szereznek állandó ellátásra, az részükre, tekintet nélkül az általuk a korábbi szolgálatok alapján' megszerzett nyugellátási igényre, folyósítandó. Viszont azok a nyugdíjas magyar állami tisztviselők, altisztek és szolgák, akik a nyugdíjas állapotból lépnek át a legfelső udvartartás körébe, * vagy a legmagasabb uralkodóház családi javaihoz tartozó szolgálatba, vagy pedig a m. kir. állami és államosított vasutak szolgálatába, már megszerzett nyugellátásuk élvezetében uj szolgálatuk dacára is megmaradnak s ez a nyugellátásuk akkor sem szűnik meg, ha uj állásukban is szereztek volna igényt nyugellátásra. A fentebb kimondott elvek nem terjednek ki továbbá a népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános