Rendeletek tára, 1903

Rendeletek - 7. A m. kir. belügyminister 1903. évi 10.583. számú körrendelete, az elmebetegeknek állami elmegyógyintézetekbe és kórházakba való felvétele és szállitása tárgyában.

28 7.10.583/1903. B. M. sz. Ugyanezen szabály áll a betegek által küldeni kivánt levelek, táviratok és egyéb küldemények továbbítására nézve is. 14. A betegek elbocsátása. A meggyógyult, úgyszintén megfigyelés folytán elmebetegeknek nem bizonyult egyének haladéktalanul elbocsáttatnak. Gyógyult beteg egyedül is távozhatik az intézetből. Gyógyíthatatlan, de többé sem nem ön-, sem nem közveszélyes szegény embereket, kik a törvény értelmében az illetőségi község által tartandók el — a bűntevő elmebetegek kivételével — az igazgató saját felelősségére adhatja községi ápolásba. Egyébként az elmebeteg elbocsátása a következő módozatok mellett történik: 1. Oly javult állapotú és a közbiztonságot többé nem veszélyeztető elmebetegek, kik hozzátartozóik által önként és nem hatósági rendelkezés alapján helyeztettek el az intézetben, hozzátartozóik által minden akadály nélkül vehetők ki az intézetből. Hozzátartozóik alatt értendők :'fel- és lemenő ágbeli rokonok, oldalrokonok az unokatestvérekig bezárólag és házastárs, továbbá a beteg törvényes képviselői (atyai hatalmat gyakorló atya, gyám, gondnok), örökbefogadó, örökbefogadott és a jegyes. 2. Oly elmebetegek, kik hatósági rendelkezés nélkül helyeztettek ugyan el, de kórállapotuk nem változott, és vagy önmagukra, vagy a közbiztonságra még veszélyesek : csak az esetben bocsáthatók el, ha hozzátartozóik a további ápolás és felügyeletről szóló téritvény kiállításán kívül hitelesen igazolják, hogy a beteget olyan orvosi kezelésben, ellátásban és felügyeletben fogják részesíteni, hogy