Rendeletek tára, 1902

Rendeletek - 138. A m. kir. belügyminister 1902. évi 130.000. számú körrendelete valamennyi törvényhatósághoz (Budapest és Fiume kivételével), a »Kézbesitési Utasitás« kibocsátása tárgyában.

1936 188. 4.600/1902. M. E. sz, rovatát is a levélhordó tölti ki, ezzel a megjegyzéssel: »czímzett irni nem tud.« s 11. §. A postai kézbesítő közegek (levélhordók) kötelezve vannak, hogy akkor, ha valamely fél a neki szóló hivatalos levelet átvenni, illetőleg az ezt esetleg terhelő portót megfizetni vonakodik, vagy ha a czímzett ismeretlen, meghalt vagy ismeretlen helyre elköltözött, vagy végül ha a czímzés hiányos (pl. több hasonló nevű egyén van a községben s közelebbi megkülönböztető jelzés hiányában nem lehet tudni, hogy a levél ezek közül melyiknek szól stb. [2. §.]) : az illető leveleket a kézbesithetetlenség okát jelző ragczédulának a borítékon alkalmazása után adják át a postahivatal vezetőjének, ki az ily leveleket további eljárás végett az e czélra nyitott külön átadó-könyvvel, a küldemény teljes adatainak feljegyzése mellett, a községi elüljáróságnak, városokban a rendőrkapitányi hivatalnak, Budapesten, valamint azokban a ] városokban, a hol bejelentési hivatal van, ennek a hivatalnak adja át. A Aérti-ve vényes és ajánlott levelek ugyanezen eljárás alá esnek akkor is, ha a czímzett a kézbesítés megakadályozása végett elrejtőzik, vagy otthonlétét eltagadtatja. A fentebb, körülirt hivatalos levelekre nézve a községi elüljáróság, illetőleg a rendőrkapitányi és a bejelen- tési hivatal a 16—22. §-okban foglalt szabályoknak megfelelő módon köteles eljárni. 12.-§. Azok a hivatalos levelek, melyek a postahivatal (postaügynökség) székhelyén, de kézbesítési belterületén kivül, vagyis a községhez (városhoz) tartozó pusztán,