Rendeletek tára, 1899

Rendeletek - 68. A földmivelésügyi m. kir. minister 1899. évi 9679. számú körrendelete valamennyi törvényhatósághoz, a vértetű kötelező irtása tárgyában.

68. 9679/1899. F. M. sz. 407 de a jövő tavaszig minden esetre elhal s akkor úgy ezeken a dudorodásokon, valamint a repedés helyén is, a vértetű még nagyobb tömegben telepszik le s a támadást még nagyobb erővel folytatja. Az igy megtámadott gally és ág, habár félig-meddig életben marad is, tele van dudorodásokkal és soha be nem forradó sebekkel, melyekben a vértetű tanyázik. Az ilyen sebhelyek addig, mig a fa éleiben van, évről-évre nagyobbodnak, növekednek és ökölnyi nagyságot is érhetnek el. Az igy tönkretett vessző, gally és ág azután télen részint a fagytól, részint az ólmos (ónos) esőtől könnyen tönkremegy és a vértetűtől megtámadott almafa 5—6 évi kínlódás után rendszerint elpusztul. Megtörténik ugyan az is, hogy az erősebb, nagyobb fa nem pusztul el egészen a vértetű támadásai folytán, de az akkor nyomorában nem fog többé teremni. Hogyan védekezzünk a vértetű ellen ? A vértetű ellen való védekezés megkezdésére legalkalmasabb ugyan a téli idö addig, a mig a fa meg nem lombosodik, de azért hozzá lehet és kell is fogni a védekezéshez azonnal, a mihelyest bizonyosak vagyunk abban, hogy almafánkat a vértetű bántja, tehát nyáron is. Hogy a vértetű irtására miért legalkalmasabb a téli idő, annak két oka van. Eg-yik oka az, hogy télen, mikor a fán nincs lomb, könnyebben kereshetjük föl és találhatjuk meg a vértetves foltokat; továbbá ilyenkor rendszerint egyéb munkánk kevesebb s igy több időt szánhatunk a vértetű irtására. A másik ok az, hogy télen nem szaporodik a vértetű; holott nyáron már rohamosan gyarapodik és akkor nemcsak hogy szétmászhatik a maga erejéből is, de széthurczolják azt a madarak, a szél, valamint ruhájukon az azt irtó munkások is ; Yégill azért is