Rendeletektára, 1896

Rendeletek - 91. A m. kir. belügyminister 1896. évi 10.221 számú körrendelete valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez, az utólagos anyakönyvezésnél követendő eljarás tárgyában.

MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA. 1896. 885 Az anyakönyvvezető a nyomozás során egybegyűjtött összes anyagot az A. T. 14. §-ában megjelölt közvetlen felügyelő hatóságához terjeszti be, mely hatóság ugyanezen törvény 18. §-a szerint az utólagos anyakönyvezésre engedélyt adni jogosult. A felügyelő hatóság a beterjesztett adatok bizonyitó erejét szabadon mérlegeli, s az engedély megadása vagy megtagadása, esetleg további nyomozás elrendelése felett belátása szerint határoz a nélkül, hogy ezen elhatározásában formai szabályok közelebbről megszorítanák. Mindenesetre kivánatos azonban, hogy azért, mert a nyomozás kevésbé lényeges adatok tekintetében eredményre nem vezetett, az engedély meg ne tagadtassék, s hogy a felügyelő hatóság lehető méltányossággal járjon el különösen olyan esetekben, midőn az anyakönyvi kivonat felmutatása a félnek valamely kiváló érdekével áll Összefüggésben. Minthogy a felügyelő hatóság hatáskörébe a törvény szerint csupán az engedély megadása tartozik, a bejegyzés szövegét szószerint megállapítani szükségtelen, kivánatos azonban, hogy a megengedő határozatban megjelöltessenek azon lényegesebb adatok, melyek a bejegyzésbe fölveendők. A mennyiben a közvetlen felügyelő hatóság az engedélyt megtagadná, határozata ellen az érdekeltek az A. T. 14. §-ának a), h) és c) pontjaiban megjelölt magasabb fokú felügyelő hatósághoz folyamodhatnak. Ha a közvetlen felügyelő hatóság az engedélyt megadta, a bejegyzést az erre illetékes anyakönyvvezető haladéktalanul foganatositani tartozik. Arra nézve, hogy a bejegyzést az anyakönyv nyomtatott szövegében, vagy a lap szélén kell-e teljesíteni, a nyomozás eredménye dönt. Ha ugyanis a nyomozás során sikerült az anyakönyvezni szándékolt esetnek adatait olyan számban és olyan bizonyossággal megállapítani, hogy bejegyzésök az anyakönyv