Rendeletektára, 1894

Olalszámok - 1894-II-566

566 MAGYARORSZÁGI RENDELETEK TÁRA. 1894. hat helyet, a mennyiben a felmutatott okirat szabályszerű bélyegzése, illetőleg annak az illeték kiszabása végett történt bemutatása kellően igazoltatik, és a mennyiben a felmutatott okirat fokozatos illeték alá tartozott, mert a törvény csak az illetékköteles okiratoktól már lerótt, vagy a már megtörtént szabályszerű bejelentés folytán lerovandó illeték betudását engedi meg, és mert a százaléki s különösen a vagyonátruházási illeték a 25. §. szerint járó egyezségi illetékbe be nem tudható. A törvény 28. §-ában ki van mondva az, hogy az egyezségi bélyegilletéket, a mennyiben az bélyegjegyekben fizetendő, vagyis 25 frtig a felperes, illetve az 1893. évi XVIII. t.-cz. 21. §-ának esetében az a fél tartozik leróvni, a ki az egyezségi kísérletre való idézést kérte. A bélyegjegyekben történő lerovás eseteire vonatkozó ez a rendelkezés összhangzásban áll a törvény 10. §-ával és szintén ujitást képez az eddigi határozmányokhoz képest, mig az egyezségek után közvetlenül vagyis kiszabás utján fizetendő illetékekre nézve a feleket terhelő íerovási kötelezettség tekintetében az illetékszabályok érvényben álló határozmányai érintetlenül hagyattak. Az idézett törvényszakasz második és harmadik bekezdésében taxative fel vannak sorolva azok az esetek, melyekben a bírói egyezség az illeték kiszabása végett a biróság részéről szabályszerűen közlendő. Ezek a határozmányok — habár nem egybe foglalva — lényegükben már eddig is érvényben voltak. Minthogy az imént ismertetett új törvényrendelkezés egyrészt arra van alapítva, hogy a bíróság előtt létrejött egyezségek Ítélet erejével birnak, s minthogy másrészt a bírói egyezségek ily alapra fektetett illetékkötelezettségének ismérvét a törvény 25. §-ának világos rendelkezése szerint az képezi, hogy az egyezség által a felek