Rendeletek tára, 1867

Rendeletek - 159. A m. k. közlekedési ministeriumnak a megyei és városi hatóságokhoz 1867. sept. 12-ikén intézett utasitásai: I. A kir. országutak fentartása körüli eljárás szabályozása.

Magyarországi Törvények és Rendeletek Tára. 1867. 435 Ennélfogva mindenekelőtt ügyelni kell arra, hogy az útpadka az ut egész koronája meghatározott domboruságának valódi kiegészítő része legyen, vagyis az sem magasabban ne feküdjék, mint a kőpályának két széle, sem pedig a meghatározott és szükséges domboruságnál nagyobb eséssel ne birjon. Ugyanis az első esetben a viz az utközepéröl le nem fogna folyni, az utóbbi esetben pedig egyrészt a kavicsot az útról az esőzés könnyen leseperné, másrészt rajta a viz hamar árkocskákat s leszakadásokat okozna, továbbá reá a kavicsrakásokat, leomlás kikerülése nélkül, felhalmozni nem lehetne, s végre a magasan rakott szekerekkeli kitérést is veszélyeztetné. 17. §. Az útpadkák rendeltetése az, hogy ezek által az ut felső koronája, a marhahajtás, a gyalogolok jövése- menése, a szekerekkeli könnyebb kitérhetés tekintetéből szélesbittessék, s az utápolási fedanyag lerakására s készletben tartására, s az útról levont sárnak, pornak, hónak ideiglenes felhalmozására hely legyen. Ennélfogva az útpadkák a fuvarosok által rendesen használva nem lévén, sőt azoknak azokat használni meg nem is engedtethetvén, rendesen gazzal csakhamar benőnek, mely aztán a viznek az ut testérőli lefolyhatását gátolja. Ugyanazért az útpadkákról a növényzetet mindenkor szorgalmatosan le kell tisztítani, s gonddal kell lenni arra, hogy ha az útpadka a tisztítás s elemi koptatás által eredeti lejtőségéből veszített, e veszteség uj föld feltöltése által kipótoltassék, ellenben, ha eredetileg szükséges lejtőségén feljebb emelkedett, a szükséghez képest lenyesessék. 28*