Rendeletek tára, 1867

Rendeletek - 117. A m. kir. belügyministernek 1867. aug. 8-án kelt rendelete, Zala-, Vas-, Sopron-, Moson-, Pozson-, Trencsén-, Árva-, Liptó-, Szepes-, Sáros-, Zemplén-, Ungh-, Beregh-, Mármaros vármegyék, továbbá Kőszeg, Kis-Marton, Ruszt, Sopron, Bazin, Modor, N-Szombat, Pozson, Szent-György, Trencsén, Késmárk, Lőcse, Bártfa, Eperjes, Kis-Szeben sz. kir. városok és a XVI szepesi - #városkerület közönségeihez, az örökös tartományokból Magyarországba, vagy viszont menekülő vádlottak üldöztetése kérdésében.

310 Magyarországi Törvények és Kendeletelf Tára. 1867. magyarországi közbiztonsági közegeknek, nevezetesen csendbiztosok- és pandúroknak megengedve, a törvény áthágóinak üldözésénél a magyar koronához nem tartozó országok határait átlépni ? Minthogy a közbiztonság fenntartása mindkét résznek egyiránt érdekében áll, a viszonosság alapján a bécsi cs. kir. ministeri tanács elnökségével abban állapodtam meg, hogy a közbiztonsági közegeknek mindkét részről engedtessék meg, a büntetőtörvények s egyéb közbiztonsági rendeletek áthágóinak üldözését az illető szomszédságok határ-megyéibe s kerületeibe is kiterjeszteni, olyképen azonban, hogy ezen közegek ily üldözéseknél az illető területen fennálló törvényekhez általában szorosan alkalmazkodni, s eljárásukat kizárólag az ily áthágok üldözésére szorítni tartozzanak. Miről ezen határszéli törvényhatóság tudomás és megfelelő további intézkedés végett oly megjegyzéssel értesíttetik, hogy addig is, mig a mindkét részröli közbiztonsági közegek által ily esetekben megtartandó rendszabályok iránt, kölcsönös megállapodás alapján tüzetesb utasitás fog kibocsáttathatni, — alárendelt közbiztonsági közegeiknek utasításul adandó, miszerint oly esetekben, midőn ily szolgálatban az ország határát túllépni kénytelenitvék, magukat a szomszéd ország területén, az üldözés közben elért legközelebbi helyen, a közbiztonság fentartására hivatott cs. kir. hatóságnál vagy csendőri állomásnál, s hol helyben ilyenek nincsenek, a helység elöljáróságánál jelenteni, s a további üldözésnek ki által és miként leendő folytatása iránt egyetértőleg megállapodni tartozzanak. Részemről a bécsi cs. kir. ministertanácsi elnökség egyelőre megkerestetett, miszerint az ottani közbiztonsági közegeknek viszont kötelességül tétessék, hogy hasonló esetekben magukat a magyar területen, a legközelebbi helyen, még pedig sz. kir. városokban a városi kapitányi hivatalnál, megyékben pedig a szolgabírónál, vagy csendbiz-