Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-83

6847 Az Országgyűlés 83. ülése, 1990. március 14-én, szerdán 6848 teendőket, amelyek a gazdaság korszerűsítése, átépítése, és fellendítése céljából elodázhatatlanok. Hadd idézzem Kossuth izzó szavait a megajánlási vitából: ,,Ha ma mi vagyunk a nemzet miniszterei, holnap mások lehetnek, ez mindegy! A nemzet ezzel a minisztériummal vagy másikkal kell hogy megmentse a hazát, de hogy akár ez a minisztérium, akár a másik megmenthesse; a nemzetnek erőt kell meríteni." Majd hozzátette ehhez a jól ismert és sokat idézett szavakat: ,,Csak azt mondom, annyi energiát a kivitelben, mint ami hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a pokol kapui sem fogják megdönteni!" Tisztelt Képviselőtársak! Úgy vélem, hogy e sokat hallgató és sokat beszélő országnak nem hurrádemokráciára van szüksége, hanem tiszta törvényességre, igazságos jogállapotokra, biztonságos tulajdonviszonyokra, amelyek közepette senkibe sem fojtják bele a szót, nem űzik el munkahelyéről, nem fosztják meg felemelkedési lehetőségeitől csak azért, mert más a hite, más a vallása, más a nemzetisége, netán a pártja és politikai meggyőződése, mint éppen a Kormányon levőké. Éppen ellenkezőleg; a kvalitások tisztelete és értékelése hozhatja el csak azt a világot, amely a nemzet egészének érdekét hordozza, felemelkedését szolgálhatja. Veszélyes történelmi zsákutca lenne, ha a mögöttünk hagyott és meghaladott, a párttotalitás egyik rendszerét valami hozzá hasonlóféle másik diktatúra váltaná is fel. Ettől a nemzet kínjai csak elhúzódnának, megsokszorozódnának. Mire van hát szükség, hogy a társadalmi nyugalom ránk köszönthessen, hogy a nemzeti alkotó erő igazán szárba szökkenhessen? A demokratikus akaratképzés és a tolerancia mellett a zökkenőmentesen működő közigazgatásra, az önkormányzatok hatalmakat ellenőrző erejére, a személyes jogbiztonságra, a demokratikus önállóságra, valamint az egyén és a köz érdekét szolgáló, egyensúlyban tartó gazdálkodási rendre, amely képessé teszi a nemzetet a gazdaság felemelésére, a gyors technikai haladásra, a sokat emlegetett világszínvonal —, ha nem is az elérésére, de — megközelítésére. Csak így lehet az államéletet, a társadalmi-gazdasági mozgást a nemzeti legitimáció és a polgári elfogadás bázisára helyezni. Csak így teremthetjük újjá európaiságunkat, s válhatunk alkotó résztvevőjévé, részévé az egységesülő Európának. Bízom abban, hogy az átmenet teljes időszakát és az utána következő esztendőket a türelem, az emelkedettség és a méltányosság fogja jellemezni, egyre inkább, mint egyre kevésbé. Tiszteljük az embereket; meg kell engedni, hogy megváltozzanak, vagy ha úgy kívánják, megőrizzék meggyőződésüket. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg nekem is, hogy egészen röviden szóljak az Országgyűlésről, és ezen az ünnepélyes eseményen megköszönjem Önöknek azt a történelmi jelentőségű munkát, amelyet az átmenet, a békés rendszerváltozás érdekében elvégeztek. A fordulatot nekünk e történelmi falak között különös felelősséggel kellett megélnünk, önmagunk lelkiismeretével is gyakorta perbe szállva jogos bírálatok és nem ritkán alattomos támadások pergőtüzében talpon maradva. Ez a Parlament történelmi utat tett meg, máshogy indult, és máshová ért, miközben maga is átalakult. Ez az Országgyűlés szavatolta a törvényes átalakulást; lelkiismeretére — és nem az utca zajára — hallgatva, józan belátással ez a Parlament teremtette meg a köztársaság törvényes alapjait. Ennek igazi példaértéke van. Botladozásaival együtt végül is a vészterhes időkben is biztosította az állam kormányozhatóságát, működőképességét. Ezt az érdemét senki nem veheti el tőle. Bevégeztük azt a feladatot, amelyet nem mi tűztünk magunk elé, hanem a történelem zúdított ránk. A Magyar Köztársaság kikiáltásával a változások visszafordíthatatlanságát deklaráltuk. Köszönetet mondok a ciklus országgyűlési elnökeinek, Sarlós Istvánnak, Stadinger Istvánnak, Fodor Istvánnak, az alelnököknek, a bizottsági vezetőknek és a főtitkárnak. (Taps.) Itt szeretném megköszönni a magyar tömegtájékoztatás felelős munkáját is, amellyel valóban nyilvánossá tette bizottsági és plenáris tanácskozásainkat. (Taps.) A sajtó, a rádió, a televízió nem egyszerűen tükrözte az e házban zajló eseményeket, hanem a közvélemény formálásával és bátorításával ösztönzött és segített bennünket. Köszönet illeti mondazokat, akik valamilyen formában közreműködtek az Országgyűlés munkájában. (Taps.) Tisztelt Országgyűlés! Az ország népének igénye, sőt jogos követelése, hogy a politikai hullámverés ne sodorja zátonyra a gazdaságot, és ne rombolja működésképtelenné az államot. Erre — felelősségtudatukra hivatkozva — különös nyomatékkal hívom fel Magyarország pártjainak, szervezeteinek, mozgalmainak, egyesületeinek figyelmét. Meggyőződésem, hogy a magyar nemzetgazdaság jövője döntően attól függ, hogy képes-e az állam kellő tágasságot és egyszerre biztonságot szavatolni a fejlődés számára. A gazdaságnak is a szabad terebélyesedés lehetősége az éltető eleme —, azzal a szervezett ellenőrzéssel együtt —, amely védelmébe veszi a munkát vállaló tömegeket is. Javaslom azonban, hogy álszenteskedés helyett józanul vessünk számot azzal, amink van. Régi igazság, hogy abban az országban a legkevesebb a szegény, ahol nem pocsékolják a nemzet erejét, ahol minden forrást alaposan, okosan kihasználnak. Csak az elismert és honorált érdekeltség rendszerében tesz az ember nemcsak annyit, amennyire hivatalosan kötelezik, de amennyire csak lehetősége van, tehetsége, képzettsége, . ereje szerint. Tisztelt Képviselőtársaim! A nagy átalakulás lázában sem feledkezhetünk meg arról, hogy nemcsak magyarok laknak az ország határain belül, s nemcsak e határakon belül élnek magyarok; egyszerre kell gondolnunk a tíz- és félmillió magyar állampolgárra, és a 15—16 millió magyarra. Az országokat és a népeket ma határok választják el egymástól. Ezeket a határokat háborúk után húzták meg, amelyeknek voltak győztesei, és vesztesei. Nekünk tisztelnünk kell a határokat és az európai status quot, de határainktól függetlenül fonódik össze minden szomszédság sorsa, népeink és fórra-