Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-83

6831 Az Országgyűlés 83. ülése, Ez megfelel a törvénysértések áldozatainak érdek­képviseleti szerve által tett indítványoknak. A Kor­mány kétmillió forintos alapot különített el, és biztosí­totta a leginkább rászorultak egyszeri segélyezésére. Tudjuk, hogy ez az összeg alig jelent valamit. Mégis alkalmas a legégetőbb problémák enyhítésére. A ké­sőbbiekben pedig az igényektől függően újabb segély­keret elkülönítésére kerülhet sor. Az alapból folyósí­tandó segélyek elosztása egy, erre a célra létrejött bizottság feladata lesz, amelyben az érintettek érdek­képviseletét ellátó szervek képviselői is részt vesznek. A Minisztertanács módosította a törvénysértések ál­dozatainaktársadalombiztosítási helyzetét rendező mi­nisztertanácsi rendeletet is. Megszüntette az e körben kétségtelenül meglévő ellentmondásokat, amelyek ab­ból adódtak, hogy a különböző időpontban megjelenő jogszabályok nem egységes elvek alapján készültek, így a rehabilitálandókbizonyos csoportjaira nézve ked­vezőtlen szabályozást tartalmaztak. A módosító rende­let jelentősen kiterjesztette az ötszáz forintos nyugdíj emelésére jogosultak körét, lehetővé téve a rryugdíjkor­rekciót a Szovjetunióba munkára elhurcoltak, hadifo­golyként fogva tartottak, közbiztonsági őrizetben volt személyek, illetve azoknak az esetében is, akiket nem ítéltek ugyan el, de büntetőeljárás során előzetes letar­tóztatásban voltak. Szeretném itt jelezni, hogy a jogi bizottság módosító indítványokat csatolt a törvényter­vezethez, és beterjesztett országgyűlési határozatterve­zeteket is. A jogi bizottság álláspontjával mind a két esetben a Kormány egyetért. Tisztelt Országgyűlés! Az 1945 és 1963 közötti tör­vénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról szóló törvényjavaslat elfogadása esetén nincs már szükség és jogi indok sem a törvénnyel érintett ügyekben az egye­di eljárások lefolytatására. Ennek a törvénynek az alapján jogilag is semmis például a Mindszenty József hercegprímás és sorstársai ügyében hozott ítélet éppen úgy, mint a különböző, úgynevezett összeesküvési pe­rek, a papság, a parasztság, a különböző szakemberek, tudósok és munkások megfélemlítését szolgáló bünte­tőeljárások sok-sok szenvedőjének ítéletei. Fejet kell hajtanunk az ártatlanul elítéltek és hozzátartozóik előtt, és ha nem is ez az Országgyűlés, és nem is ez a Kormány követte el a most jóváteendő bűnöket, köves­sük meg a nemzetet az államhatalom nevében. Tisztelt Országgyűlés! A jogsérelem kiküszöbölését szolgálja az embereket a magyar állampolgárságuktól megfosztó határozatok hatályának megszűnéséről szó­ló törvényjavaslat is. Engedjék meg, hogy röviden e kérdésről is szóljak. A Magyar Köztársaság kül- és bel­politikájában bekövetkezett alapvető változásokkal, nemzetközi kötelezettségeinkkel összhangban a Kor­mány felülvizsgálta az 1945-től napjainkig a magyar ál­lampolgárságuktól megfosztott személyek ügyeit. 1947 és 1953 között közel 1500 föt fosztottak meg magyar ál­lampolgárságuktól, 1957 és 1981 között pedig 203 főt. 1953 és 1957 között, valamint 1981 után állampolgár­ságtól való megfosztásra nem került sor. A lefolytatott felülvizsgálat eredményeként meg kell állapítani, hogy az állampolgárságtól történt megfosztás gyakorlata még 1957 után sem állt teljes összhangban a törvényi előírásokkal. A jelenleg érvényesülő jogelveinkkel pe­,o 0. március 14-én, szerdán 6832 dig kifejezetten ellentétes. Ezért döntött úgy a Kor­mány, hogy a magyar állampolgárságtól megfosztó ha­tározatok hatályának a megszüntetését kezdeményezi. A törvényjavaslattal kapcsolatosan a következőkre szeretném felhívni a figyelmet. A magyar állampolgár­ságtól való megfosztást kimondó határozatok a tör­vényjavaslat elfogadása esetén nem a kihirdetési idő­pontjáig visszamenően, hanem a törvény hatályba lépésének napjától vesztik hatályukat. Az állampolgárság visszaszerzésére vonatkozólag az előkészítés során két megoldás vetődött fel. Az egyik szerint a magyar állampolgárság az állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályának megszüntetésével automatikusan visszaállna, míg a másik megoldás sze­rint csak az érintettek akaratától függően. A Kormány a döntésnél azt vette alapul, hogy az érintett személyek számára melyik a kedvezőbb megoldás. Miután lehet­nek olyan személyek, akiknek a magyar állampolgár­ságuk automatikus visszaállítása az életkörülményeik­ben zavart, vagy kifejezetten hátrányt okozna, külö­nösen akkor, ha a jelenlegi állampolgárságuk szerint a belső jog egy másik állampolgárság megszerzéséhez hátrányos következményeket fűz, ezért a hátrányos kö­vetkezményekelkerülése érdekében a törvényjavaslat a második megoldást tartalmazza. Eszerint akik a ma­gyar állampolgárságukat ismét meg kívánják szerezni, az erre vonatkozó igényüket a köztársasági elnökhöz címzett nyilatkozattal közlik. A nyilatkozattétel idő­pontjának annyiban van kiemelt jelentősége, hogy a magyar állampolgársági jogviszony ettől az időponttól automatikusan, minden külön hatósági aktus nélkül áll helyre. Tisztelt Országgyűlés! Többször volt már alkalmam szólni Önök előtt arról, hogy a magyar politikai gya­korlat és politikai kultúra sajánlatosan hosszú életű vo­nása a bűnösök keresése, a fejvadászat, a politikai el­lenfelekkel való bírósági leszámolás. Hogy azonban a politikai rendszernek mennyire el­kerülhetetlen részévé válhat ez a gyakorlat, valójában csak a bizottsági munkában, az ügyiratok felülvizsgá­lata alapján tárult fel. Ez a politikai rendszer, amelyet a második világháborút követő időszak politikai viszo­nyai szinte globális megegyezéssel kényszerítettek a magyar társadalomra, kelet-európai szülőhazájának kialakult történelmi hagyományai, belső sajátosságai és a már említett kényszer folytán szükségképpen hozta magával a megfélemlítést, a törvénytelenségeket, a tör­vényesnek álcázott bosszú és önkény gyakorlatát, ezzel mérhetetlen emberi szenvedést, megalázást, az emberi méltóság megcsúfolását. E rendszer természetéből ía­kadt, amelyhez képest közreható emberi bűnök, hibák és gyarlóságok másodlagos szerepet játszottak, az igazságszolgáltatásból az igazság kiiktatása, és az osz­tályérdekekkel, a politikai kívánalmakkal, esetenként egy-egy politikus, vagy éppen hatalmi pozícióban lévő bürokrata kívánságaival való helyettesítése. Mint rámutattam, a jogot megcsúfoló jogalkotással, a jog elengedhetetlen és örök sajátosságainak figyel­men kívül hagyásával, a pillanatnyi politikai helyzet sokszor csak vélt vagy egyenesen belemagyarázott kö­vetelményeinek honorálásával történt mindez. Legyen tanulság ez számunkra is: más politikai rendszer van

Next

/
Oldalképek
Tartalom