Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5493 Az Országgyűlés 66. ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5494 Úgy gondolom, végül is két lehetőség áll előttünk. Vagy azt támogatjuk, hogy maradjon az önkormányza­ti törvény megalkotásáig — ha nem tudunk jobbat — ez a rendszer, amit — úgy gondolom tovább kell még munkálkodni, vagy az, amit Békési miniszter úr java­solt: hogy térjünk át — miután a gyors változást külső és belső kényszer összességében diktálja — az új taná­csi finanszírozási rendszer egyes elemei bevezetésére. Azonban mi ezt így nem tudjuk elfogadni és itt szeret­nék a kiegészítő javaslattal élni: hogy a személyi jöve­delemadó ne 4000 Ft/fő-ig legyen megemelve. Azt kérném és úgy gondolom, hogy további vizsgálatokat ennek irányába kellene folytatni, hogy közelítse meg az országos átlagot. Ezzel garanciát lehetne kapni a kormányzattól ahhoz, hogy az 1989-es szintet lehessen tartani. Számolni kell ugyanakkor azzal az egyre erősödő helyi törekvéssel, hogy a társközségek egyre nagyobb száma kéri vissza az iskolát, tanácsot és egyéb alapellátást, s ennek vannak pénzügyi feltételei. Ezzel még anyagi oldalról természe­tesen a Kormány eddig nem számolt, így csak igényger­jesztés folyik ezen a téren. Ezt a politikai folyamatot is — úgy gondolom — végig kell gondolni, hogyan lehet prefe­rálni, vagy pedig egyértelműen meg kell mondani, hogy nem lehet felvállalni. Kérem a tisztelt Házat, hogy végle­ges döntésénél javaslataimra legyen tekintettel. Köszö­nöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Szolnok megye 12. vá­lasztókerületének képviselője, dr. Bugán Mihály fel­szólalása következik. az eddig vegyes jellegű, osztogató típusú rendszerrel, egyértelműen normativitást célozva meg. E feladat fel­vállalásában az előkészítő, modellező munkálatok pre­cíz végzésében és koordinálásában mindenképp ki­emelkedő a Belügyminisztérium jól felkészült szak­embergárdájának kezdeményező tevékenysége. Azon­ban itt meg kell jegyezni, hogy a lefolytatott modelle­zés ideje rövidnek tűnik. Megítélésem szerint itt egy elmélyült műhelymunkára van szükség. Egy ilyen kor­szakos jelentőségű váltás bevezetése és előkészítése konkrétabb és alaposabb feltáró munkát igényel. Mindezekből adódóan szükséges, hogy az 1990-es évet az átmeneti évnek tekintsük. Nem baj az, hogy a leg­problémásabb esetekben nem normatív, hanem köz­vetlen módon nyújtanánk segítséget. Már maga a beve­zetésre javasolt támogatási rendszer is tartalmaz ellentmondásokat. Például a normatív állami támoga­tások egyik elemét jelentő kétmillió forintos települési támogatás normativitása is csupán látszólagos. A települések között egyik oldalról indokolatlanul nivellál, hiszen a város ugyanannyit kap, mint a köz­ség, másfelől viszont erősen differenciál, így például az egy lakosra vetített átlagos támogatás a soktelepülé­sű Baranya megyében több mint négyszerese az öt al­földi megye átlagos támogatásának. A sajátos telepü­lésszerkezet miatt egy differenciált támogatás jobban szolgálná a helyi érdekeket. Sokakat hoz hátrányos helyzetbe ez a szabályozás. Mivel a személyi jövedelemadó mértéke rendkívül szoros kapcsolatban van az iparosodottsággal, a száz aktív keresőre jutó ipari foglalkoztatottakkal, az ipari átlagkeresetekkel, mindenekelőtt a vidéket érinti, ezen belül különösen döntően az agrárjellegű Alföldet és az ipari telephelyekkel nem rendelkező falvakat. Ezek al­kotják ma is hazánk gazdaságilag elmaradott térségeit. Nehezíti továbbá a kedvezőtlen szociális összetételű te­lepülések helyzetét is, ahol a tanácsi működési kiadá­sok negyede, harmada fordítódik szociális célokra, in­tézményműködtetésre. Itt kívánom megjegyezni, hogy hiába van a fővárosban, vagy nagyobb városokban egy­egy orvosra két-három rendelő is, míg a kisebb falvak­ban az az egyetlen egy rendelő is rosszul van felszerel­ve, vagy a körzetünkben élő, amúgyis kevés számú fia­talnak nincs elég pad az iskolában, sem a gimnáziu­mokban, sem a szakmunkásképzőkben. Az új általá­nos normatív jellegű szabályozás pedig magában hord­ja azt a veszélyt is, hogy az eddigi központi döntések útján kialakult óriási területi különbségek konzervá­lódhatnak. A vidéknek, s általában a falvaknak is keve­sebb lesz a pénze. A megyékben 46 nagyközségi ta­nácsból 16 esetben a jövő évi bevételek már a működési kiadásokat is csak nehezen, vagy nem fedezik. Választókörzetem kilenc községének öt tanácsa kö­zül pedig háromnál van ilyen probléma. Éppen ezért a helyi tanácsi vezetőkkel folytatott beszélgetéseim ta­pasztalatai alapján mondhatom, hogy a szabályozás ilyen jellegű bevezetése e körben nem találhat igazi tá­mogatásra. Sérelmezik azt is, hogy véleményük, kétségeik, vagy annak kifejezésére a szabályozás részletesebb ér­telmezésére igazán sem teret, sem ez esetben eddig még lehetőséget sem kaptak. A bevezetésre kerülő új DR. BUGÁN MIHÁLY: Tisztelt Országgyűlés! A korszakos változások és a törvényalkotások korát él­jük. Folyik az államháztartási és önkormányzati tör­vény előkészítése. A tanácsi szabályozás átalakítása, normatívvá tétele e két terület közötti egyik összefüg­gésként jelenik meg. Az önkormányzatiság, annak gazdasági megalapozása, a tanácsi szabályozó rendszer átalakításának szükségessége nem először jelenik meg a tisztelt Ház asztalán. Folyik a műhelymunka. Kísér­leti számítások készülnek, a Kormány pedig áttekintet­te az előkészítés helyzetét és állást foglalt több elvben és elsősorban a főbb elvekben, illetve azok gyakorlati megvalósításának leglényegesebb kérdéseiben. Nem akarom a szabályozási munka technikai részleteit ele­mezni, de kénytelen vagyok a figyelmet ráirányítani arra, hogy az önkormányzati szabályozás jelenleg el­gondolt modellje az ország területi fejlettségében, jö­vedelmiviszonyaiban meglévő jelentős különbségeket, — úgy is mondhatnám, hogy torzulásokat rávetíti a tanácsok által ellátandó infrastrukturális feladatok anyagi megalapozására. Vagyis, amíg az egyik oldalon hirdetjük az elmara­dott térségek, települések helyzetén való javítás szük­ségességét, a kis települések népességmegtartó képes­ségének fokozását, addig a másik oldalon éppen ezeket hozzuk döntő többségükben kiszolgáltatott helyzetbe, konzerválva és fokozva a kialakult rossz helyzetet. Mire alapozom ezt? A bevezetésre jogosult új tanácsi szabályozás jelen­tős előrelépésként tekinthető a tekintetben, hogy szakít

Next

/
Oldalképek
Tartalom