Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-82
6775 Az Országgyűlés 82. ülése, 1990. március 2-án, pénteken 6776 hogy két hét múlva a Parlament elé konkrét, döntésre alkalmas javaslatot teszünk. Két hét múlva még nem lesz megállapodásunk a Szovjetunióval, kialakulatlanok lesznek a többi szocialista országgal folytatott kereskedelmi, együttműködési kapcsolataink. Jó esetben ezek, a döntéshez nélkülözhetetlen megállapodások valamikor március végén, április elején születnek meg. Reális volt tehát az a parlamenti döntés és az a kormányzati kötelezettségvállalás, amely májusra ütemezte a felülvizsgálatot, és májusra tette kötelezővé, hogy a jövedelmek, a gazdasági eredmények ismeretében térjünk vissza a kompenzációra. Ami a terheket illeti, tisztelt Országgyűlés, az indítvány a nyugdíjaknál, a családi pótléknál és a gyermekellátási formáknál havi 300 illetve 400 forintos azonnali, március 1-jei növelést ajánl, illetve a minimális nyugdíj emelését havi 5200 forintra. Hogyha a 300 forintos növelést nézzük — körülbelül 5 millió 100 ezer emberről van szó —, az körülbelül 16 milliárd forint a tíz hónapra, 400 forinttal számolva pedig 10 hónapra 21 milliárd forint. Ehhez jön még a minimáüs nyugdíjak felemelése 5200 forintra, ami 8,4 milliárd forint. A 300 forintos variációnál tehát az összes teher 23—24, a 400 forintos variációnál pedig 28—29 milliárd forint. E pillanatban nem azafó gondunk, hogy osszuk el ezt a 23—29 milliárd forintot, hanem az, hogy vajon — ha ezek az előbb említett külkereskedelmi megállapodások nem jönnek létre — hogyan pótoljuk az ott keletkező kieséseket anélkül, hogy esetleg tovább kelljen kurtítani az egyébként is sok feszültséggel terhes 1990-es költségvetés kiadásait. Van azonban valami, ami azt hiszem, hogy e mellett a sötét kép mellett a legrosszabb helyzetben lévő nyugdíjasok és gyermeket nevelő családok részére az átmeneti időszakban is megoldást jelenthet. Szeretném az Önök emlékezetébe idézni, hogy éppen a kompenzációkcsökkentett mértéke miatt döntött úgy a Parlament a Kormány javaslatára, hogy sokkal nagyobb lehetőséget ad — 4 milliárd forint összeg erejéig — a tanácsoknak 1990-ben. Ők ismerik a helyi, valódi viszonyokat, így ahol a nyugdíjasok, a gyerekeket nevelő családok számára a terhek tényleg elviselhetetlenek, az átmeneti időszakban, a májusi döntésig is helyi támogatással egészíthetik ki a kompenzációt. Ez a lehetőség rendelkezésre áll. Tudom ez nem automatikus megoldás, és helyben kell arról dönteni, hogy ezt a támogatást melyik család, melyik nyugdíjas és milyen mértékben veheti igénybe, de ez a lehetőség addig is rendelkezésre áll. Tisztelt Országgyűlés! Mindent összevetve, érzéseinkkel és szociális céljainkkal ellentétben a racionalitás alapján a Kormány azt kéri, hogy a decemberi döntést ne változtassa meg a Parlament, valódi érdemi döntési alternatívákat ugyanis nem lehet május előtt felelősen a Parlament elé terjeszteni. Ennek a Kormánynak igazán nem szándéka, a pénzügyminiszternek pedig nem joga, hogy valamiféle végrendeletet hagyjon az új Parlamentre, az új Kormányra, de arról mindannyian meg vagyunk győződve, hogy az új Parlament és új Kormány első feladatainak egyike az lesz, hogy áttekintse az 1990-es államháztartás és költségvetés dolgait, és döntsön a szükséges ügyekben. Lehet, hogy nemcsak a kompenzáció ügyében kell dönteni, hanem a termelés és ennek nyomán keletkező feszültségek átmeneti kezelése ügyében is. Köszönöm szépen. ELNÖK: Megkérdezem Sztrapák Ferenc képviselőtársamat, hogy a Kormány véleményének az ismeretében is fenntartja-e önálló indítványát? DR. SZTRAPÁK FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Önálló indítványom számai és mértékei, amelyek mögött nem állnak kormányhivatalok, nagy apparátusok, kompjuterek és felkészült munkatársak, hanem a Nyugdíjas Szövetség közgazdászával számoltuk ki, a Szakszervezetek Elméleti Gazdasági-Társadalmi Kutatóintézetében próábáltunk következtetésekre jutni és a szocialista párti képviselőcsoportban, elismerem, hogy pontosításra szorulnak. Én például nem látom a törvény szövegében azt, amelyet decemberben elfogadtunk, hogy májusban kellene újra dönteni a nyugdíjak, a családi pótlék, a GYES és a GYED emeléséről. Ez csupán a törvényhez fűzött indoklásban szerepel szűkítésként. Azt viszont már lehet látni, hogy milyen jövedelmekkel nem rendelkezik a lakosság és az árcédulák változásai és a különböző trendek is láthatók, amelyekből következtetéseket lehet és kell is levonni. Nem tudom elfogadni azt sem, hogy a tanácsok szegény ségpolitikája tudna segíteni ezen a helyzeten. És egyáltalán nem látom be azt, hogy két hétnyi időpont — ahogy ezt a három bizottság javasolja — miért ne lenne elegendő, ha a kormányzati szervek nekigyűrkőznek arra, hogy a Parlament elé egy nálamnál reálisabb javaslatot terjesszenek elő, amire minden felkészültségük és anyagi, szellemi hátterük megvan. Egyébként szívesen vállalkozunk arra, hogy magunk is készítünk egy féle újabb előterjesztést, de meggyőződésem — miután ez az utolsó esély és utolsó alkalom, a március 14-i parlamenti ülésszakon az Országgyűlésnek döntenie kellene a nyugdíjak, a családi pótlék, a GYES és a GYED valamilyen és eléggé érzékelhető, az életkörülményeket javító emeléséről. Köszönöm. ELNÖK: Képviselőtársunk fenntartja önálló indítványát, így azt vitára bocsátom. Ennek során figyelmükbe ajánlom a társadalombiztosítási bizottság, a terv- és költségvetési és a szociális és egészségügyi bizottság 656. szám alatt közreadott állásfoglalását és természetesen a Kormány álláspontját. Ki kíván szólni? A vitában nem kíván senki sem részt venni, így hát határozathozatalra kerül a sor. Az önálló képviselői indítványhoz, ahhoz illeszkedve a társadalombiztosítási, a terv- és költségvetési, valamint szociális és egészségügyi bizottság állásfoglalás-tervezetet nyújtott be, ezt 656. szám alatt közreadtuk. Az állásfoglalás-tervezet lényegében az önálló indítvány módosításra tesz javaslatot, ezért erről kell döntenünk. Az állásfoglalás-tervezettel — ha jól értelmeztem — a képviselő azonosul, a Kormány a tegnapi vitában és a mai miniszteri hozzászólásban kifejtett okok miatt azzal nem ért egyet.