Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-81

6761 Az Országgyűlés 81. ülése, 1990. március 1-én, csütörtökön 6762 RÓZSA EDIT: Szintén ügyrendi kérdésben kértem szót, ugyanis az ügyrend 37. § (4) bekezdése alapján a Minisztertanács elnöke útján azt is javasolhatja, hogy az általa beterjesztett előterjesztés feletti szavazás egyben bizalmi szavazás is legyen. Ez nem hangzott el. Én úgy gondolom, hogy ezt a feltételezést nem Hámori Csaba képviselőtársamnak kellene feltenni. Azt kérem, mielőtt tanácskozási szünetet rendelnénk el, hogy ebben a kérdésben állást foglaljunk, ismerjük meg a Kormány álláspontját. ELNÖK: Ebben a kérdésben most a szavazás előtt nem szükséges a Kormány álláspontja. A Kormány olyan kérdésben tekintheti a szavazást egyúttal bizalmi szavazásnak, amelyben saját maga az előterjesztő. Az egy más kérdés, ha nem fogadja el a szavazás eredményét, akkor arra hogyan reagál. Tessék! Kemenes Ernőnek adom meg a szót! DR. KEMENES ERNŐ: Tisztelt Ház! Csak egy mondatot szeretnék, mivel én használtam ezt a formulát és idéztem fel a decemberi tanácskozás kérdéseit az egyértelmű helyzetértelmezéshez. Mi úgy fogjuk fel, hogy a Kormány iránti bizalom kérdése az, hogy támogatnak-e Önök ezekben a gazdaságpolitikai, szociálpolitikai akciókban — igen vagy nem? Ez nem azonos a bizalmi kérdés felvetésével — mint ahogy most megelőztél, mint erre az adott esetben nincs is mód! TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Támogatom Hámori Csaba javaslatát annyiban, hogy itt valóban tanácskozásra szükség van, egyben szeretnék a Magyar Hírlap december 9-i számában megjelent tudósításból idézni. így hangzik: ,,A döntés persze a Parlament szuverén joga." Utána pedig így szól: ,,A gazdasági tartalmú témákat érintve a pártok szorgalmazták, hogy a Kormány készítsen féléves programot és támogatták abban, hogy népszerűtlen intézkedéseket is vállaljon fel a talponmaradás érdekében, ígéretet tettek arra, hogy a választási kampányban nem fognak ezzel visszaélni." Mi nem kívánunk ezzel visszaélni, ennyiben — sajnos — nem tudom támogatni Tallóssy Frigyes javaslatát. Azt hiszem, hogy abban a helyzetben, amiben az ország van, nem lehet források nélkül ezt a javaslatot elfogadni, és azt hiszem, tisztelt Országgyűlés, nem vállalhatjuk azt, hogy az országnak ne legyen kormánya. Tisztelt Országgyűlés! Ha itt most a Kormány lemond, és történetesen esetleg ügyvezető Kormányt neveznek ki, annak a mandátuma csak 60 napig tarthat, és ebben az esetben az új Parlamentnek összesen egy hete lenne egy új Kormány összeállítására, amely bizonyosan nem lesz elég. Ez destabilizálná az országot. Kérem, hogy a következő döntésekben erre mindenki legyen figyelemmel, akármi legyen is a „népszerű" álláspont. Mi nem kívánunk semmi olyan ígéretet — akár kimondva, akár kimondatlanul — megtenni, amit nem tudunk betartani az ország nehéz gazdasági helyzetében. Úgy gondolom, hogy mindannyiunknak felelősséget kell tanúsítanunk. Önök nagyon jól tudják, hogy nem jellemző rám ennek a Kormánynak a támogatása. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy nem létező pénzből nem lehet semmit sem finanszírozni. Azt kell mondanom, hogy itt most az ország stabilitása, a demokratikus átmenet forog kockán, ezért felhívok mindenkit — minden pártot, pártonkívülit, a pártok szeretőit és gyűlölőit egyaránt, hogy ebben valóban önmérsékletet tanúsítsunk és nyugalmat. Az országnak Kormányra van szüksége az elkövetkező periódusban, olyan Kormányra, amilyen pillanatnyilag van. Ezzel a Kormánnyal mi nem vagyunk elégedettek, de ez a Kormány, bármilyen Kormány, jobb, mint semmilyen Kormány. (Élénk derültség.) Tisztelt Ház! Ezért azt javaslom, hogy itt senki ne idézzen elő kormányválságot. Mi bizonyosan nem leszünk emellett. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Debreczeni Józsefnek adom meg a szót. Nem kért szót? Filló Pál? FILLÓ PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Én a vitában egy módosító javaslatot tettem és erről kérnék elnökünktől egy külön szavazást. A Kormány tisztségviselői is úgy ítélték meg, hogy ezt a kérdést csak együttesen lehet kezelni, tehát én kérem, hogy a bérlakásokra vonatkozó 39/89-es országgyűlési határozatot is tegyük föl szavazásra, hogy amennyiben a kamatadót az Országgyűlés megszünteti, akkor ezt a határozatát is vonja vissza, mert így korrekt. (Zaj a teremben.) ELNÖK : Erre válaszolok a legjobb tudásom szerint. A Kormány valóban együtt tudja kezelni ezt a kérdést pénzügyileg, de mi szavazástechnikailag nem tudjuk együtt kezelni. Tehát úgy hangzott a módosító javaslat, ha elfogadjuk a Tallóssy-féle előterjesztést, az igazságosság okán foglalkozzunk a másik kérdéssel is. Tehát megvárjuk, hogy mi lesz a Tallóssy-féle előterjesztés sorsa és utána visszatérünk erre. Morvay Lászlónak adom meg még a szót. MORVAY LÁSZLÓ: Elnök Úr, köszönöm, nagyon régóta jelentkezem. Meg is előztem volna — lehet — néhány felszólalást. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Országgyűlést, úgy kezdtem a felszólalásomat, hogy beterjesztésünk nem lehet a Kormány és a Parlament közötti ellentét hordozója. Ebben én a következőt kívántam megfogalmazni. Mi, amikor 1989 decemberében a költségvetés tárgyalásánál tételesen, forintonként rágódtunk azon, hogy mit fogadjunk el és mit ne fogadjunk el, mi vállaltunk közösen valamit. A következményekért, a társadalmi feszültségért, ami kialakult, ugyanúgy közösen felelősséget kell hogy vállaljunk. Itt nem mutogathatunk egymásra. Éppen ezért őszintén szeretném, ha nem úgy vetődne fel a kérdés, hogy bizalmi kérdés, hanem: van-e rá megoldás? Amennyiben helytelenül jártunk el decemberben, azt az Alkotmánybíróság rövidesen ki fogja mutatni.