Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-81

6733 Az Országgyűlés 81. ülése, 1990. március 1-én, csütörtökön 6734 újra kell kezdeni az állami költségvetés bevételeinek és kiadásainak meghatározását. Engedje meg képviselő úr, ez nem az a probléma, hogy ennek a Kormánynak a mandátuma mondjuk legfeljebb két hónapig van. Nem vállaljuk annak felelősségét, hogy a következő kormányzat számára az egész átmenet folyamatában ilyen helyzetet hozzunk létre. Ezt a Minisztertanács ezt nem vállalja. Végezetül szeretném a tisztelt képviselők figyelmét felhívni arra, hogy az év eleje óta eltelt másfél-két hó­nap gazdasági fejlődési eredményei nem alakultak ked­vezőbben a vártnál, sőt kedvezőtlen mozgásirányok mutatkoznak, kiélezett fizetési helyzetünk van, ahogy Bartha Ferenc bankelnök tegnap erről informálta a Parlamentet és ugyancsak a tegnapi nap folyamán fog­lalkozott a Parlament a rubel elszámolások oldalán, a rubelpiacokon jelentkező nehézségeinkkel és az ebből fakadó termelési gondokkal. Magyarul: nincs abban a helyzetben a gazdaság a teljesítményjavulás, jövede­lemtermelés oldaláról, hogy ilyen jelleggel hozzon in­tézkedéseket, lui azokon, amelyeket a Kormány nevé­ben Békési kollégám javasol. Végezetül jelezném, hogy a Nemzetközi Valutaalap­pal való megállapodás még nem jött létre, ez március 14-én születik meg és ennek összefüggéseit korábban Önök megismerték, Tallóssy képviselő úr felidézte. Összességében én pontosan értem a képviselői szán­dékot. Ezzel együtt úgy látom a Kormányom úgy ítéli meg, hogy a mai helyzetben egyszerűen nincs mód arra, hogy két hónappal a korábbi döntést követően egy vadonatúj döntést hozzunk. Világosan látni és érteni kell a társadalomban ennek kapcsán keletkezett gondo­kat, azok enyhítésén kell munkálkodnunk nekünk és Önöknek, tesszük is, de nem javasolnám, hogy most a törvénykezés oldaláról új pozíció alakuljon ki. Végezetül jelzem, hogy a képviselői indítványt meg­tárgyalták az Országgyűlés érdekelt bizottságai, az épí­tési, közlekedési és terv- és költségvetési bizottság a képviselői indítványt nem támogatja. Tehát a Kormány nevében kérem még egyszer meg­értésüket és kérem, hogy az indítványnak ne adjanak helyt. Köszönöm figyelmüket. ELNÖK: Köszönöm szépen. Most dr. Békési László pénzügyminiszternek adom meg a szót. DR. BÉKÉSI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Tisztelt Országgyűlés! A napirendre kerülő képviselői indítvá­nyok két csoportból állnak. Az egyik, amelyet Tallóssy Frigyes és Morvay László képviselő urak terjesztettek elő, az egész törvényre vonatkozik, ezen kívül Bozsó Lajosné, Horváth János és Gázsity Milutinné képvise­lők a jövedelemtartalom megváltoztatására tettek indít­ványt az Országgyűlésnek. A második képviselői indít­ványcsoporthoz szeretném az Önök tájékoztatását megtenni. Azt gondolom, ez esetleg a teljes körű dön­tést is befolyásolhatja. Horváth János és Bozsó Lajosné indítványának a lényege, hogy az egy főre jutó létmini­mumot tartalmazó jövedelem megállapításának köré­ből a szociális tartalmú jövedelemelemeket a családi pótléktól kezdve egészen a tartásdíjakig ne számítsuk be. Miután ennek a jövedelemtartalomnak az elrende­lését kormányrendelet szabályozta, ezért a kormány­rendelet módosításával lehet az indítványoknak eleget tenni. Szeretném tájékoztatni a tisztelt Országgyűlést, hogy a Kormány e héten, hétfői ülésén rendeletét mó­dosította, ennek megfelelően a családi pótlék, az árva­ellátás, a szociális segély és támogatás, a gyermek­tartásdíj és a gyermekgondozási segély nem része az egy főre jutó létminimumot tartalmazó jövedelmek megállapításának. A kormányrendelet hatályba lépése visszamenőleges, tehát az első hónaptól kezdve mind­azok, akiknek ilyen jövedelemelemek miatt kellett vol­na kamatadót fizetniök, mentesülnek a kamatadó fize­tési kötelezettség alól, akik befizették, azok részére visszatérítik a kamatadót. Rögtön hozzá kell tennem, hogy nemcsak a kamatadó fizetési kötelezettség megál­lapítására érvényes a jövedelemelemek korrekciója, hanem a lakbér-támogatások megállapításánál is. A kamatadónál egy milliárd forint, a lakbér-támogatások esetében 300 millió forinttal, jutnak az érintett állam­polgárok kedvezőbb helyzetbe. Úgy vélem, hogy vála­szolnom kell arra a ki nem mondott kérdésre, hogy eb­ben a rendkívül kiélezett és a költségvetés nagyon kényes egyensúlyát tartalmazó helyzetben milyen erő­forrásokra támaszkodott a Kormány, amikor ezt az 1,3 milliárd forintos konzekvenciát vállalta. És bár Hell­ner Károly képviselő úr interpellációjára adott választ már a Parlament tárgyalta és jóváhagyta a gépkocsi­letét kamatainak emelésére, ott egy egymilliárd forin­tos kihatásról van szó. A kettőre együtt szeretnék vála­szolni. A kettő együtt 2,3 milliárd forinttal terheli az Önök által jóváhagyott 1990. évi költségvetést. Bizonyára emlékeznek rá, a költségvetés tárgyalásá­nak időpontjában még nem tudtunk arról számot adni, hogy végül is a kedvezményes lakáshitel-visszafizetési akció végeredményeként mekkora tömegű hitel vissza­fizetésére került sor. Hiszen ez az év utolsó napjaira, illetve néhány áthúzódott kötelezettség esetén az év első hetére esett. Összesen a magyar lakosság közel 34 milliárd forintot fizetett vissza két hét alatt. Ennek a 34 milliárd forintnak a kedvezményes hitelállomány csök­kentése miatt a kamattámogatási költségvetési terhei erre az esztendőre csökkennek. Ez az összeg 2,3 mil­liárd forint. Ez adja meg a fedezetét az előbb említett jövedelemtartalom módosítása kapcsán az 1,3 milüárd forintnak, illetve a gépkocsi-letét kamatainak emelése kapcsán megjelenő egymilliárd forintnak. A megtaka­rítás és a többletköltség tehát összesen 1990-ben null­szaldós. Még egy indítvány érkezett, Gázsity Milutinné kép­viselőasszonytól, akinek az a javaslata, hogy ne csak a kedvezményes lakáshitelek törlesztő részletei, hanem valamennyi, a lakosság által igénybe vett hitel törlesztő részletei kerüljenek levonásra a lakás-kamatadó, illet­ve lakbér-törlesztési támogatás megállapításakor. Ez azt jelenti, hogy a bankkölcsönök, illetve a lakás céljá­ra igénybe vett lakossági hitelek törlesztő részletei is kerüljenek beszámításra. Számításai szerint ez annyit jelent, hogy a jövedelemhatár így ne 4300, hanem 7500 forint legyen. Az indítványt számszerűsítettük, végig­néztük, hogy ez így körülbelül mit jelent. Praktikusan annyit, hogy 7500 forintos egy főre jutó jövedelemha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom