Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6649 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6650 események gyorsabban haladnak a mi megfeszített üte­mű törvénykezési munkánknál is. Az Országgyűlés megbízott elnöke és a Kormány ke­reste meg a mezőgazdasági bizottságot azzal a kérés­sel, hogy az utóbbi hetekben nem várt módon felgyor­sult és a társadalom egy részét foglalkoztató nagy­üzemi földek értékesítésének leállítására találjon meg­oldást. Konkrétan arról van szó, hogy néhány mező­gazdasági nagyüzem — és itt szeretném kihangsúlyoz­ni azt, hogy néhány nagyüzemről van szó, tehát nem általános jelenségről — élve a törvények adta lehetősé­gekkel, értékesíteni szándékozott és szándékozik ma is a tulajdonába került földet tagjainak. Hangsúlyozni szeretném, nem törvénytelenségről van szó, sokkal in­kább ennek a jelenségnek a politikai időszerűségéről. Éppen ezért az ilyen jellegű földértékesítéssel sem a közvélemény (és itt néhány politikai pártra gondolok), sem a Kormány nem ért egyet, de azt is szeretném hangsúlyozni, megoszlik a vélemény még a mezőgaz­dasági nagyüzemek között is, mert megzavarják a vár­ható általános tulajdonreform földalapját azzal, hogy a földtulajdonlás lehetőségét hosszú távra ismét el­osztják. Az említett jelenség nemkívánatos politikai és gaz­dasági hatásával a mezőgazdasági bizottság is egyetér­tett, éppen ezért a földek eladásának újabb szigorításá­val kívánja elejét venni a nagyobb mértékű föld­birtokosoknak, anélkül, hogy a földforgalmazás befa­gyasztására sor kerülne. Csak zárójelben jegyezném meg, hogy az elmúlt ülésszakunkon az Országgyűlés is egyetértett azzal, hogy a föld tulajdonrendezését ne emeljük ki az egységes egészből, arra a társadalom egészét átfogó általános tulajdonrendezés keretében kerüljön sor. Egyébként a mezőgazdasági bizottság an­nak a véleményének is többször hangot adott már, hogy előbb-utóbb el kell jutni olyan helyzetbe, hogy a föld ne legyen spekuláció tárgya, hanem a föld azé legyen, aki megműveü. Ez a véleménye ma sem változott meg. A földforgalom teljes befagyasztásával a bizottság soha nem értett egyet, és ma sem ért egyet, mert az ilyen intézkedés a gazdaság normális működését zavar­ná meg. Az új törvénymódosító javaslat értelmében, amelyet írásban eljuttattunk a tisztelt képviselőtársakhoz, a szö­vetkezetek tulajdonában álló földterületeknek évente legfeljebb 1 százaléka idegeníthető el. Ez nagyüze­menként átlagosan 27 hektár nagyságú termőterületet jelent. Természetesen ezen a 27 hektáron lehet vitat­kozni. Ez a terület elegendő ahhoz, hogy szükség sze­rint építési telkeket alakítsanak ki, hogy kisebb mérté­kű földeladásokra, zártkertek bővítésére, hobbikertek kialakítására kerüljön sor, ugyanakkor nem zavarja meg a várható általános tulajdonrendezés földalapját sem. Mindezen indokok alapján a mezőgazdasági bizott­ság kéri a tisztelt Országgyűlést, hogy írásban beter­jesztett törvénymódosító javaslatot fogadja el. Tisztelt Országgyűlés! A földtörvény módosításán túlmenően a mezőgazdasági bizottság megbízásából röviden szeretnék szólni egy olyan jelenségről is, amely úgy gondolom, aggodalommal tölti el nemcsak a mezőgazdasági társadalmat, hanem az egész magyar társadalmat. Az utóbbi időben a választási küzdelem hevében politikai csatározások színterévé vált a föld. Kialakulóban van egy általános nagyüzem-ellenes­ség. Kísérőjelenségként megjelent a gyűlölködés, a gyalázkodás, az emberi méltóság megsértése. Mind­ezek a jelenségek fokozzák a bizonytalanságérzetet úgy a nagyüzemekben, mint a kisgazdaságokban, fokozzák a vidék megosztottságát. Pedig erre Magyarországnak ma semmi szüksége. Különösen akkor, amikor hazánk a társadalom által régen várt békés rendszerváltás útján halad, és ezen az úton a mezőgazdaságra óriási felada­tok hárulnak. Bizonytalanságban pedig nem lehet dol­gozni. Gondolom, nemén mondom először, hogy a bi­ológia nem ismeri a politikát. A mezőgazdaságban szántani, vetni, aratni kell. Az állatokat pedig etetni, ápolni. És mindezeket akkor, amikor ideje van. És most a mezőgazdaságban kezdődik a dologidő. E ház történelmi falai közül kérek minden mezőgaz­dasági dolgozót, függetlenül attól, hogy nagyüzemben vagy kisgazdaságban dolgozik, tegyük félre indulatain­kat, a múlt sérelmeit tanúsítsunk valamennyien na­gyobb önmérsékletet. Segítsük hazánkat történelmi vállalkozásának békés végrehajtásában, hiszen ez vala­mennyiünk érdeke. Tudomásul kell venni mindenki­nek, hogy 40 év történéseit nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Bíznunk kell a következő országgyűlés bölcsességé­ben, bíznunk kell abban, hogy más politikai pilléreken állva is lehet a társadalom számára, így a mezőgazda­sági társadalom számára is elfogadható megoldásokat találni a mai mezőgazdasági problémák megoldására. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: A módosító javaslatra tekintettel általános és részletes vitát kell tartanunk. Az általános vitát meg­nyitom, és szót adok Vassné Nyéki Ilona képviselőtár­sunknak, Pest megye l-es számú választókerületéből. VASSNÉ NYÉKI ILONA: Tisztelt Ház! Sajnálni le­het, hogy a földtörvénnyel kapcsolatos huza-vona or­szágunk nehéz helyzetében újra és újra a Parlament elé kerül, és mégsem tudunk olyan döntést hozni, ami a mai átmeneti időben megnyugtatná a parasztságot. Korábbi felszólalásaimban szinte minden érvet fel­soroltam, felhoztam a föld védelme érdekében. Ma csupán azt akarom erősíteni, hogy elkerülhettünk vol­na igen sok feszültséget, ha korábban — úgy vélem — megfontoltabban döntünk. Tulajdonreform előtt ál­lunk, ezért nem szabad megengedni, hogy az utolsó pillanatban úgy adjunk el földeket, hogy olyanokhoz kerüljenek — sok esetben eszmei áron —, akiknek a földhöz nem sok közük volt. Sok tsz-vezető azt mondta nekem, és más képviselő­társamnak is, szét akarjuk vetni a tsz-eket. Pedig ezt senki nem akarja. Most pedig számos tsz-ben azt te­szik, hogy eszmei áron kerül új tulajdonosokhoz a föld, az a föld, amit a faluból elüldözött paraszt kény­szerből felajánlott, amit a tsz fillérekért megválthatott. Ez a megváltás egész jogi rendszerével úgy gondolom — és ki merem mondani — szégyene volt a magyar jogalkotásnak. Az évszázados öröklési jogot semmibe vette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom