Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-80

6645 Az Országgyűlés 80. ülése, 1990. február 28-án, szerdán 6646 álljon rendelkezésre. Sajnos, annak idején ezt a módosító javaslatomat a bizottság sem támogatta és az Igazságügyi Minisztérium részéről sem kaptam meg a megfelelő tájékoztatást. Azt hiszem, ennek az igénynek a jogosságát a mai napig sem lehet vitatni. Éppen ezért támogatandónak és követendőnek tartom az Igazságügyi Minisztériumnak azt az álláspontját, mely szerint olyan jogszabálygyűjteményt kíván a jövőben kiadni, amely kivehető lapokkal azonnal és mindenki számára használhatóvá teszi a hatályos joganyagot. Ehhez képest a most előterjesztett törvénytervezet erről az úgynevezett deregulációról a helyzetben valamit segít, mert ez a hét kötet talán valami minimálissal csökkenni fog, lényegeset azonban nem. Attól tartok, hogy az elkövetkezendő Parlamentnek majd óriási szerepe lesz abban, hogy ezt az óriási jogszabálytömeget csökkentse, és lehetőség szerint olyan jogszabályokat alkosson, amelyek a közönséges állampolgárok — tehát a jogalkalmazók — számára is gond nélkül követhetőek lesznek. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! A díszpáholyban foglal helyet Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának külügyminisztere és kísérete. Köszöntjük őket. (Nagy taps.) Kívánunk neki eredményes tanácskozásokat és kellemes magyarországi benyomásokat. Szóra következik Tamás Gáspár Miklós képviselőtársunk (Zajongás.) Tévedésből nyomta meg a gombot. Kér-e szót valaki az általános vitában? Senki. így az általános vitát lezárom. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy részletes vitára bocsássuk a törvényjavaslatot? Kérem, szavazzunk erről! (Szavazás - igen: 254; nem: 6; tartózkodás: 3.) Az Országgyűlés a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta. Megadom a szót dr. Horváth Jenő képviselőtársunknak. DR. HORVÁTH JENŐ (Budapest 1. vh): Tisztelt Országgyűlés! Nem szoktam improvizálni; még kevésbé stílusom az, hogy megkerülve az Országgyűlés Házszabályait, ne írásban nyújtsam be előre, időben módosító indítványomat. Most azonban a tegnapi napirend összeállítása során szükségessé vált, hogy a jogommal éljek. Miután úgy döntött az Országgyűlés, hogy a feddhetetlenségről szóló törvénytervezetet nem tűzi napirendre, megfontolás tárgyává kívánnám tétetni, hogy vajon a deregulációs törvénybe nem lehetne-e beiktatni e nagyon rossz emlékű és ma már tényleg szükségtelenné vált , ,jog" intézmény hatályon kívül helyezését. Úgy gondolom, hogy ez az egy mondat beiktatása a deregulációs törvény 39. szakasza után esetleg megnyitandó 39/A szakaszában semmi problémát nem okozna. Javaslatomat írásban még reggel a jogi bizottsághoz benyújtottam, s remélem, a déli ebédszünetben mód nyílik arra, hogy efölött a jogi bizottság állást foglaljon. Az apercipiálás érdekében a következőt javasolnám: ahol jogszabály jogosultság feltételeként a feddhetetlen előéletet kívánja meg, e törvény hatálybalépésével egyidejűleg ez a feltétel hatályát veszti. S ezzel megszűntnek tekinthetjük e rossz emlékű intézmény létezését. Köszönöm szépen a türelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK: Megkérdezem Szépvölgyi Zoltán képviselőtársunkat, kér-e szót ebben a törvényjavaslati vitában? (Nem.) Mérei Emil képviselőtársunk? (Nem.) Kíván-e még valaki a részletes vitában szót kérni? Cselőtei László képviselőtársunké a szó. DR. CSELŐTEI LÁSZLÓ (Pest megye 2. vk.): Tisztelt Országgyűlés! Az az anyag, amelyet benyújtottam, egy indokolást is tartalmaz. En ezt nem akarom újra felolvasni; gondolom, azzal, hogy a Kormány elfogadta és a jogi bizottság szintén elfogadta, az indokolás az Országgyűlés tagjai előtt is világos. Volt azonban egy megjegyzése az igazságügyi miniszter úrnak a hatálybalépéssel kapcsolatban. Ez így szólt: ,,A törvény a korlátozási-kártalanítás fizetési kötelezettséget az 1991. január l-jén fennálló, illetőleg ezt követően elrendelt korlátozásokra vonatkozik. .." Ebből kimaradna a „fennálló" szó. Ez magyarul azt jelenti, hogy az összes eddigi korlátozások továbbra is fennállnak, azok tehát továbbra is terhelik a lakosságot, az érdekelt tulajdonosokat! Én ezt semmiképp nem tudom elfogadni! Miért tegyünk különbséget abban, hogy ami eddig döntés volt és helytelen volt — esetleg —, azt nem vesszük figyelembe, a következőkben pedig úgy hiszszük, hogy mind csak jó döntéseket fogunk hozni?! Ezért kérem, hogy vagy ezt a fogalmazást fogadjuk el, vagy az eredeti fogalmazást javítsuk úgy a javaslati részben — tehát nem ennél —, hogy a rendezést a folyamatban lévő ügyekben úgy kell alkalmazni, hogy az eljárás három hónapon belül, de legalább 1990 végéig befejeződjön! Tehát induljon meg végre ezeknek a sokak által helytelen döntéseknek, vagy nem jó döntéseknek, korlátozásoknak a felülvizsgálata, és ne zárjuk el annak lehetőségét, hogy ahol megállapítják, hogy ez nem szükséges, nem jó, azt esetleg három hónapon belül már megszüntessük. — Köszönöm szépen. ELNÖK: Kérdem, kér-e szót még valaki a részletes vitában? Senki. — Megkérdem a beterjesztő minisztert, dr. Kulcsár Kálmán urat, elvállalja-e a választ a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ülése előtt? DR. KULCSÁR KÁLMÁN, igazságügyi miniszter: Nagyon röviden válaszolhatok, tisztelt Országgyűlés! Ami az első két problémát illeti — tehát Tallóssy és Horváth képviselő urak indítványát —, én mindkettővel egyetértek. Az elsővel különösen, hiszen nagyon régóta törekszünk már arra, hogy rendet csináljunk ebben a jogszabály-dzsungelben. En örülnék a legjobban, ha anyagi, technikai és egyéb lehetőségeink is olyanok