Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-79

6591 Az Országgyűlés 79. ülése, 1990. február 27-én, kedden 6592 A jelentés 1. pontja tartalmazza dr. Hankó Mihály módosító javaslatát, amely a törvényjavaslat 1. § (3) bekezdésének b) pontjára vonatkozik. A javaslat családi pótlékban kívánja részesíteni azokat a 16 évnél idősebb, de 20 évnél fiatalabb gyermekeket is, akik nem oktatási intézményekben tanulnak, hanem foglalkoztatáspolitikai célú szakmai képzésben vesznek részt. A módosító javaslattal a Kormány nem ért egyet, és azt a bizottság sem támogatja. Kérdem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a képviselő módosító indítványát? Kérem szavazzunk erről. (Megtörténik. — 77 igen, 144 nem, 43 tartózkodás.) Az Országgyűlés a képviselő módosító indítványát nem fogadta el. A jelentés 2. pontja szerint dr. Hankó Mihály módosításijavaslatot tett a törvényjavaslat 3. § (1) bekezdésének a) pontjára. A módosító javaslat lényege: ne legyen jogosult családi pótlékra az a gyermek, akinek önálló keresete van, de csak abban az esetben, ha ez a kereset meghaladja az öregségi nyugdíj legkisebb összegét. A módosító javaslattal a miniszter nem ért egyet és azt a bizottság sem támogatja. Kérdem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a módosító indítványt? Kérem, szavazzunk erről. (Megtörténik. — 23 igen, 205 nem, 39 tartózkodás.) Az Országgyűlés a módosító javaslatot nem fogadta el. A jelentés 3. pontja tartalmazza dr. Hankó Mihály módosító javaslatát, amely a törvényjavaslat 3. §-a (2) bekezdésére vonatkozik. Az eredeti törvényjavaslat szerint, ha a tartósan beteg, illetve testi avagy értelmi fogyatékos gyermek keresete három egymást követő hónapban meghaladja az öregségi nyugdíj legkisebb összegét, akkor a családi pótlék folyósítását szüneteltetni kell mindaddig, amíg a kereset ennél az összegnél magasabb. A módosító javaslat az eljárást egyszerűsíteni kívánja ugyan, de szigorúbb, mert nem várja meg a három hónapos türelmi időt. A módosító javaslattal a miniszter nem ért egyet és azt a bizottság nem támogatja. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a módosító indítványt? Kérem, szavazzunk erről. (Megtörténik. — 18 igen, 215 nem, 33 tartózkodás.) Az Országgyűlés a módosító javaslatot nem fogadta el. A jelentés 4. pontja jelzi Simon Ernőné módosító javaslatát, amely a törvényjavaslat 10. §-át egy új (3) bekezdéssel javasolja kiegészíteni. Ennek a javaslatnak az a lényege, hogy a családi pótlék elvonható attól, aki azt nem rendeltetésszerűen használja. Az elvont összeget nevelési-oktatási intézményeknek kell átutalni. A módosító javaslattal a miniszter nem ért egyet és azt a bizottság sem támogatja. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a módosító javaslatot? Kérem, szavazzunk erről. (Megtörténik. — 104 igen, 139 nem, 20 tartózkodás.) Az Országgyűlés nem fogadta el a módosító indítványt. Az előterjesztő miniszter asszony expozéját figyelembe véve a jelentés 5. pontjában jelzett módosításról nem kell szavaznunk. Kérdem most ezután a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e egészében a családi pótlék teljes körűvé tételéről szóló törvényjavaslatot, természetesen a már elfogadott módosításokkal együtt. Kérem, szavazzunk erről. (Megtörténik. —229 igen, 10 nem, 25 tartózkodás.) Az Országgyűlés a törvényjavaslatot 229 egyetértő, 10 ellenző és 25 tartózkodó szavazattal elfogadta. Következik az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A törvényjavaslat munkapéldányát az előző ülésszak során, míg a beterjesztett törvényjavaslatot az elmúlt héten képviselőtársaink rendelkezésére bocsátottuk. Egyidejűleg megküldtük azt az országgyűlési határozattervezetet is, amely egyetemeinket sorolja fel. A napirend előadója dr. Glatz Ferenc művelődési miniszter, övé a szó. DR. GLATZ FERENC művelődési miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Többen kérdezték a minisztériumi apparátust, előadóktól a miniszterig, miért vállalja föl ezekben a régi Kormány utolsó heteiben egy olyan törvény módosítását, amely végül is az iskolát, az oktatás érinti? Azért — hangzik erre a válasz —, mert ez, az oktatási törvény módosítása nem más, mint a szeptemberi iskolakezdéshez egy, a megváltozott társadalmi, politikai körülmények között megtehető iskolakezdéshez szükséges módosítás, módosítása az 1985. évi oktatási törvénynek. Nem akarok a parlamenti expozéban részletesen beszélni arról, hogy a művelődési tárcát tavaly nyár óta milyen általános művelődéspolitikai célok és ezen belül milyen általános oktatáspolitikai célok vezették. Nem akarok arról beszélni, hogy az új oktatáspolitikai koncepció kidolgozásának a része volt egy új oktatási és egy új felsőoktatási törvény megalkotása. És arról sem, hogy az új oktatáspolitikai koncepció, amelynek novemberre érkeztünk el első megfogalmazásához, az oktatás helyét a társadalomban, iskola és társadalom viszonyát, tanár viszonyát a társadalomban és a többi, megpróbálta körvonalazni, és kiterjedt az óvodai neveléstől egészen a felnőttképzésig. Azonban a november végi népszavazás új helyzetet állított elő az államigazgatás egész munkájában, amely új helyzetet — úgy gondolom — eddig még pontosan nem ismertünk föl történelmileg. Világossá vált, hogy a tárcák előtt egy rövid, néhány hónapos cselekvési program kialakítása a lehetőség. Világosság vált, hogy február végéig, legjobb esetben március elejéig van csak Parlamentünk. Tehát azokat a megkezdett munkákat, amelyek tavaszig befejezést igényeltek, be kell fejezni. Ekkor döntött úgy a tárca, hogy az oktatáspolitikai koncepció további részleteinek a kimunkálásáról, a társadalommal való szembesítéséről letesz, és azokat a szükséges változtatásokat fogalmazza meg, amelyek az új tanév új szellemű megkezdéséhez a már kialakult társadalmi, politikai konszenzus alapján megtehetők és meg kell hogy tegyük. Úgy gondoltuk, hogy ez a Parlament, amelyik egyébként a művelődéspolitikának sok részkérdésében — éppen a beterjesztett interpellációk kapcsán — nagyon pozitívan nyilatkozott, ez az új Parlament foglaljon állást ezekben a kérdésekben. Ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy ebben a házban többször — legelőször 1987-ben — Gágyor Pál képviselő úrtól hangzott el az, hogy az 1985. évi oktatási tövényt módosítani kell. Módosítani kell mindenekelőtt