Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-79

6585 Az Országgyűlés 79. ülése, 1990. február 27-én, kedden 6586 az az igény, hogy a felsőfokú tanulmányaikat folytatók­ra is terjedjen ki a családi pótlék. Nem elsősorban az akadályozott bennünket meg a javaslat megfogalmazá­sában, hogy kevés anyagi lehetőséggel rendelkezünk, hanem úgy gondoltuk, hogy előbb a felsőoktatás egé­szének a támogatását kell áttekinteni. Döntenünk kell, hogy folyósítunk-e tanulmányi hitelt és miként gondol­kodunk a szociális segélyről és az ösztöndíjakról. Úgy gondolom, hogy ezzel a kérdéskörrel a továbbiakban — még az idén — foglalkozni kell majd. Új elem vi­szont az is, hogy a családi pótlék összege a korábbi gyakorlattól eltérően törvényben kerül meghatározásra és garanciális szempontokat szem előtt tartva az ellátás értékhatárának biztosítását, az év elejei, szükség ese­tén évközi emelésekről való döntést szintén az Ország­gyűlés jogkörébe utalja. Itt szeretném megemlíteni, hogy sokan felvetették: fogalmazzuk meg a törvényben, hogy a családi pótlék vita nélkül mindig emelkedjék az infláció mértékével automatikusan, mivel azonban az elmúlt években a gyermeknevelés költségei nagyobb százalékban emel­kedtek, mint az átlagos infláció, és 1988-ban egy 60 százalékos családipótlék-emelés, az elmúlt évben egy 26 százalékos átlagos családipótlék-emelés sem volt elegendő ahhoz, hogy a költségeket teljeskörűen kom­penzálja. Ezért hátrányos helyzetbe kerültek volna a családipótlékra jogosultak egy ilyen passzus megfogal­mazásával. Az eddigiekben egy gyermek után 6. életév betölté­sét követően nem járt családi pótlék, helyette az érin­tettek az családi pótléknál alacsonyabb összegű ellá­tást, jövedelempótlékot kaptak. Most 1600 forintról 1770 forintra emelkedik a családi pótlék, mert koráb­ban ez nem járt, bár családi pótlék jár 6 éves kor után is az egy gyermeket nevelőnek is. És végül korszerűsítést jelent, hogy a törvényjavaslat valamennyi családi pótlék ügyben hozott határozattal szemben — összhangban az államigazgatási határoza­tok bíróság előtti megtámadhatóságának elvével — le­hetőséget biztosít a bírói út igénybevételére. Természe­tesen arra kell gondolnunk, hogy nem akkor indítanak bírósági keresetet, amikor a családi pótlékot valaki megkapja, hanem akkor, ha elutasító határozat születik. A családi pótlék 1990. április elejétől javasolt alanyi jogúvá fejlesztése számításaink szerint 80—90 ezer gyermekkel növeli a juttatásban részesülők körét. Ez a bővülés, valamint az előbbiekben ismertetett korrekci­ós intézkedések 1990-ben valamivel több mint egymil­liárd forint költségkihatással járnak. Ezt a fejlesztési többletet a tisztelt Ház az elmúlt év decemberében már jóváhagyta, az állami költségvetés elfogadása során. Az új rendelkezések gyakorlati végrehajtásánál alap­vető követelménynek tekintettük, hogy a családi pót­lékra eddig is jogosultaknál az ellátás folyósításában ne legyen fennakadás, valamint azt, hogy az új igények ér­vényesítése is időben és zökkenőmentesen történhes­sék. Emiatt a végrehajtás feladatait továbbra is a társa­dalombiztosítás igazgatási szervei fogják ellátni, hiszen a személyi és tárgyi feltételek itt adottak. Azok­nak, akik a családi pótlékra már a korábbiakban is jo­gosultak voltak, az új feltételek mellett hivatalból fog­ják a társadalombiztosítási szervek az ellátást folyósítani; azoknak pedig, akik eddig nem voltak jo­gosultak, az igényüket a lakóhely szerint illetékes tár­sadalombiztosítási igazgatóságok intézik és ide kell be­nyújtani a gyermek eredeti születési anyakönyvi kivonatát. A jogi bizottság megtárgyalta a törvénytervezetet, egyhangú egyetértését fejezte ki és azt javasolta, hogy hagyjuk el a törvényjavaslat 14. §-át, rendbírságról ne rendelkezzünk. Én ezt a javaslatát a bizottságnak elfo­gadtam, kérem ennek a §-nak a törlésével tárgyalni a törvénytervezetet. Tisztelt Országgyűlés! Bár az eddigi, családi pótlé­kot érintő változásoknak a szociális feszültségeket mérséklő hatása vitathatatlan, mégsem mondható el, hogy a gyermeknevelés állami támogatásának ilymó­don korrigált rendszere most már valamennyi igazság­talan elemtől, ellentmondástól megtisztult volna. Ma­gunk is vizsgáltuk számos ezután szükséges intézkedés lehetőségét, a családi pótlék rendszerének egységesíté­sét, a különböző életkorú gyermekek nevelési költsé­geinek figyelembevételét és további jogkiterjesztési le­hetőségeket. Ezért az a véleményünk, hogy a további korszerűsítés a mai nap után sem vehető le a napirend­ről, ezzel a kérdéssel a következő kormányoknak és az Országgyűlésnek is folyamatosan foglalkozni kell. Kérem a tisztelt Országgyűlés, hogy a törvényjavas­latot a jelzett kedvező módosításokkal elfogadni szí­veskedjék, hiszen most valóban van rá mód, hogy vég­re jót is cselekedjék. Köszönöm figyelmüket. (Lelkes taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! 16.30 órakor pontosan folytatjuk munkánkat. A szünet­ben a reformbizottság a fezt. 6-os számú tanácsterem­ben, az ügyrendi bizottság a félemelet 60—64-ben ülé­sezik. Kérem a bizottságokat, hogy szíveskedjenek pontosan visszajönni, mert a bizottsági előadó után ta­lán egy hozzászólás van és határozathozatal követke­zik. Köszönöm szépen. (Szünet: 16.05 ónítól 16.35 óráig — Elnök: Horváth Lajos) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Szíveskedjenek helyet foglalni! Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat! Felszólalásra következik Moravcsik Ferencné, a szo­ciális és egészségügyi bizottság előadója. MORAVCSIK FERENCNÉ: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági, társadalmi és szociális viszonyok indo­kolttá tették a családi pótlékra jogosultság feltételrend­szerének korszerűsítését. Az előttünk álló törvénytervezet szakítani kíván az utóbbi időben a szociálpolitikában tapasztalható ten­denciával, amely a szociális juttatásokat a szegénypoli­tika eszközeivel kívánja megoldani. Most ezt a segítsé­get normatív alapon, állampolgári jogon juttatja a gyermeket nevelő családoknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom