Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-79

6579 Az Országgyűlés 79. ülése, 1990. február 27-én, kedden 6580 működőképességből, amikor abban a kérdésben dönt, hogy mikor és milyen módon válasszunk köztársasági elnököt. Nem fosztanám meg az új Partementet ettől a lehetőségtől, erre a megfosztásra egyébként sincs politikai legitimációnk. Visszaidézve a bevezetőben említett epilógust, több lenne ez a döntés, mint egyszerűen epilógus. Olyan lenne, mintha egy darab utolsó felvonása helyett elkezdenénk játszani egy következő darab első felvonását. Egy olyan darabét, amelyet nem számunkra írtak, és amelyben nagyon sokunk számára nem osztanak szerepet. Ezért amellett vagyok, maradjon a mai alkotmányos, illetve népszavazással elfogadott törvényes állapot. (Taps.) VARGA LAJOS Pest megye 26-os választókerület: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem — ellentétben Karvalits képviselő úrral — nem kell megváltoztatnom a véleményemet, mert annakidején is arra szavaztam, hogy mindig a nép közvetlenül válaszsza meg a köztársaság elnökét. Ezért most tiszta szívvel tudom támogatni Király Ferenc (a képviselők nevetnek és figyelmeztetik a névtévesztésre). Elnézést, Király Zoltán. Tehát tiszta szívvel tudom támogatni Király Zoltán képviselőtársunk javaslatát, és azzal is egyetértek, hogy politikai megfontolást igényel elsősorban ez a döntés. Az is igaz, személy szerint arra gondoltam, amikor Tamás Gáspár Miklós felállt, hogy azzal fogja kezdeni a mondanivalóját: támogatja ezt a javaslatot, hiszen annak idején, amikor a népszavazás lezárult, az SZDSZ vezetőségében hallatszottak olyan hangok, hogy respektálják adott esetben a nép véleményét, és esetleg ők is hozzájárulnának ahhoz, hogy a nép közvetlenül válasszon az elkövetkező időben köztársasági elnököt. Ugyanebben a témakörben szeretném én is felhívni arra a figyelmet, hogy a közvéleménykutatások adataival elég csínján kell bánni, mert éppen a mai napon megjelent egyik ilyen számot, ha igy kicsit részleteiben is megnézzük, akkor azt tapasztalthattuk, hogy a legnagyobb arányszámot prognosztizáltan elérő párt is 20 százalékot fog elérni, és a többiek ennél mind kevesebbet. Hogy mennyit prognosztizálnak, azzal most hadd ne foglalkozzam. De felhívom a figyelmet: ebben a prognosztizációban is az van, hogy a választásra, szavazásra jogosultak 50 százaléka nem döntött egyáltalán abban, hogy melyik pártot hajlandó a későbbiekben támogatni. Ilyen körülmények között igazán, ténylegesen a köztársasági elnök nép általi megválasztása lehetne az egyetlen, úgymond legitim megoldása annak, hogy igenis egy olyan köztársasági elnök legyen, aki a nép bizalmát élvezi. Köszönöm. (Tips.) DR. MARÓTHY LÁSZLÓ: Tisztelt Parlament! Karvalits Ferenc képviselőtársam, barátom — maradva a költészetnél — az Őszikék-et adta elő. Nekem inkább az tetszene, hogy egy kicsit közeledve a tavaszhoz is, mégis a megújuló vagy születő erő — ha ez természeti is — figyelembevételével alakítsuk ki álláspontunkat, és döntsünk. Gondolom, mások is figyelték az előbbi vitát a nemzetiség képviseletéről. Egy kicsit szabadon ugyan, de sarkítva hallgatom és veszem tudomásul, hogy ki a jó nemzetiségi. Az a jó nemzetiségi az egyik fél értelmezésében, aki az egyik pártnak a képviselője. A másik értelmezésben a másik pártnak a képviselője. Igazából az volna jó az országnak, ha a nemzetiséget képviselné. (laps.) Nekem már volt egy ötletem. Elő is adtam egy körben. Sajnálom, hogy nem talált támogatásra. Tudjuk, hogy március 14-én ünnepi üléssel zárunk. Természetesen az ünnep közeledte erre jó alkalmat teremt. Én dolgozni szerettem volna, és az sem lett volna kevésbé ünnephez méltó és az utolsó üléshez méltó, ha a Parlament egy általános politikai vitát tartott volna az ország helyzetéről, és meg merte volna fogalmazni az előttünk álló hónapokra a , »Parainesis'^t mert hiszen van, mert nem olyan egyszerű és nem olyan egy tételre komponált ez a helyzet. Szükségünk lett volna rá, de ünnepelni akarunk. Én nagyon remélem, hogy az ünnepi beszédben ezek az intelmek megszületnek. Az előterjesztés. E körben tudott, hogy Király Zoltán képviselővel mi nem mindenben egyezünk nézeteinket illetően. Ez nem feltétlenül szembenállást, sokszor különbséget jelent. Ebben a kérdésben viszont teljes egészében egyezünk, és csak gratulálni tudok ehhez az okfejtéshez, amelyet előadott. Amellett vagyok, hogy ebben a helyzetben, amikor nem tudjuk, hogy mennyien mennek el szavazni, nem tudjuk, hogy milyen erőviszonyok alakulnak ki, olyan köztársasági elnökünk legyen, akit az egész nép választ és tud magáénak, (laps.) ELNÖK: A következő hozzászóló Lékai Gusztáv képviselőtársunk. LÉKAI GUSZTÁV: Tisztelt Ház! Képv iselőtársaim! Én azt gondolom, hogy Király Zoltán képviselőtársam indítványa egy kicsit megcsúszott. Az nem baj. Néhány nappal ezelőtt ünnepeltük Mátyás napját, és az a probléma, amellyel foglalkozunk, tulajdonképpen egy királyválasztással összefüggő párhuzamként is felfogható. (Zúgás.) A párhuzamot azért mondtam, hogy érzékeltessem azt, hogy Király Zoltán és a visszalépő Raffai képviselőtársam indítványával ma már teljes mértékben egyetértek. Ma azért értek egyet, és korábban azért nem értettem egyet, mert büszkeségem, önérzetemmel viaskodott. Önérzetem mindvégig azt mondta bennem, az Alkotmány vitájában, hogy a köztársasági elnököt a népnek kell választania. Pontosabban fogalmazok. Az Alkotmánynak fel kell kínálnia, fel kell ajánlania ezt a lehetőséget a népnek, és nem szabad a népet kizárni ebből a lehetőségből. Ha a nép óhajt ezzel élni, akkor ez legyen alkotmányos joga! Büszkeségem pedig azt diktálta, hogy a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalások végeredményét a Parlament elfogadta, ahhoz kötötte magát, ebből következőleg ettől eltérő véleményt magánvéleményként hangoztathatok. Ellene is szavaztam, de indítványt nem tettem. Azt gondoltam, és arra vártam, hogy a népszavazást követően az azt kezdeményező párt vagy