Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-79

6551 Az Országgyűlés 79. ülése, 1990. február 27-én, kedden 6552 van szó, akik a zsidó közösség tagjai közül nemzeti kisebbségnek vallják magukat. A jogi bizottság úgy véli, hogy ez a módosítás helyes álláspontot tükröz. Döntsék el maguk az érdekeltek azt, hogy élni kívánnak-e a kisebbségi jogok gyakorlásával vagy sem. Mindenesetre azt tudomásul kell venni, hogy a magyar zsidóság egy része — és tegyem hozzá, egyre növekvő része — igényt tart ezeknek a jogoknak gyakorlására. Végül elhangzott egy olyan javaslat is — a bizottság ülésén jelenlévő pártok részéről és a jogi bizottság tagjai részéről —, hogy nem lenne-e helyes, ha ennek a törvényjavaslatnak a kidolgozását, megvitatását már a következő Parlamentre, a megválasztandó új Országgyűlésre bíznánk? Mindenesetre az ilyen jellegű döntés a tisztelt Országgyűlés jogkörébe tartozik, de engedjék meg, hogy megemlítsem: amennyiben egy ilyen elhalasztható jellegű döntést hozna az Országgyűlés, akkor is szükséges, hogy a nemzetiségiek parlamenti képviseletét helyettesítő valamilyen átmeneti megoldás jöjjön létre, amely a kisebbségek, nemzetiségiek hatékonyabb védelmét biztosítja. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslat sorsát illetően foglaljon állást abban, hogy ezt a törvényjavaslatot vitassuk-e meg. Amennyiben igen, kérem, hogy tárgyaljuk meg az előterjesztést. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslathoz Bánffy György képviselőtársunk és Zsidei Istvánné képviselőtársunk nyújtottak be módosító javaslatot. A módosító javaslatokra tekintettel az általános és a részletes vitát külön kell megtartartanunk. Az általános vitában eddig nem jelentkezett senki hozzászólásra. Kérdezem, kíván-e valaki hozzászólni? (Többek: Igen!) Tóth Károly képviselőtársunkat illeti a szó. DR. TÓTH KÁROLY: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mivel az igazságügyi miniszter úr törvényjavaslatot bevezető expozejábn kitért az egyházak és felekezetek parlamenti képviseletére is, ezért szükségesnek tartjuk véleményünket ebben a kérdésben nyilvánosan is kifejezni. A szünetben a Parlamentben jelenlévő egyházi és vallási képviselők rövid tanácskozást tartottak, és megállapították azt, nincs tudomásuk arról, hogy a következő Parlamentben képviselőik jelen legyenek. Ugyanis ha vannak ebben az országban olyan szervezetek, amelyek sok-sok millió magyart elérnek, akkor bátran mondhatjuk, hogy az egyházak azok. Kiáltó ellentmondás lenne, ha a következő Országgyűlésből hiányoznának az egyházak és vallások képviselői, éppen most, amikor az őket ért sérelmek orvoslásáról oly sok szó esik és sok mindent történik is. Véleményünk szerint senki sem értené, hogy az egyházak nem kapnak helyet a nemzet házában. Persze, jobb lett volna a kétkamarás megoldás, akkor nem merülne fel ez a kérdés ilyen formában. Hisszük és meg vagyunk győződve arról is, hogy az egyházak és felekezetek szerepe és jelentősége a következő időszakban még növekedni fog, az oktatás, a közerkölcs és sok egyéb, a közérdeket érintő ügyben. A miniszter úr által említett beadványt nemcsak az Ökumenikus Tanács nevében terjesztettük elő, hanem a római katolikus egyház és más, a Tanácshoz nem tartozó egyházak és felekezetek vezetőinek tudtával és egyetértésével is. A miniszter úrnak az az érve, hogy a számos, sőt, sok egyház teljes képviseletének biztosítása lehetetlen, nem fogadható el; ezt bízzák az egyházakra. Sőt, a miniszter úr előterjesztésében az izraelita közösség kapna képviseleti helyet, s a többi felekezet, illetve egyház nem. Ez nagy igazsgátalanságérzést ébresztene joggal mindenkiben. Ezért kérjük és javasoljuk, hogy az Országgyűlés hozzon olyan döntést, miszerint a nemzetiségi kisebbségek képviseletéhez hasonlóan az egyházak kapjanak bizonyos számú helyet — például 10 helyet —, amelyet ők maguk osszanak fel maguk között. Az így megválasztandó képviselőiket saját autonóm belső törvényeik szerint válasszák meg. így hiteles képviselethez jutnának. Ha ugyanis a pártok politikai programjain keresztül kerülnének az új Országgyűlésbe egyházi személyek, ők kötelességszerűen választóikat, illetve azt a pártot képviselik, amely jelölte őket. Ezért, tisztelt Elnök úr, tisztelt Ház, a következő határozati javaslatot terjesztem elő. magyarországi egyházak és felekezetek az új Országgyűlésben tíz helyet kapnak, amelyet maguk osztanak fel. Az így kapott helyekre saját belső törvényeik szerint választják meg országgyűlési képviselőiket. Köszönöm a szót és a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. — Dr. Horváth Jenő budapesti képviselőtársunk felszólalása következik. DR. HORVÁTH JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! A jelen Parlament is, a jövő Parlamentje is, és a világon minden Parlament hozott már és fog hozni rossz döntés, hozott olyan döntést, és fog hozni olyan döntést is, amelyről később megállapítja, hogy információi jobb birtokában nem így döntött volna. Szabad-e azonban olyan döntést hozni, amelyről a határozat előtti pillanatban olyan információnk van, hogy azzal senki sincs megelégedve. Elhangzott az eddigiek során, és a bizottsági üléseken is, hogy nincsenek megelégedve azok, akik érdekében kívánnánk ezt a döntést meghozni. A kisebbségek. Nincsenek megelégedve a választás módját illetően, a számarányt illetően, a jelölést, a delegálást illetően. És nem lehetnek megelégedve azok sem, akik a törvényességre figyelnek, akik az alkotmányos rendet kívánják fenntartani. Mert az Alkotmány rendelkezéseivel ellentétes jogszabályt ugyan a Parlament hozhat, de később arcpirítóan szégyenkezni kell miatta. A Parlament azt is megteheti, és sajnos ezt még az Alkotmánybíróság sem bírálja felül, hogy két szakasza között lényeges ellentmondó rendelkezést vezessen be. Gondolok itt a most tervezett 68. szakasz (3) bekezdésének a beiktatására, amely összeférhetetlen kollízió-