Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-66

5467 Az Országgyűlés 66. ülése, 1989. november 22-én, szerdán 5468 séget, pénzügyi feltételeket együttesen mérlegelve) és a termelés durván 40 százaléka tud talán előremenni, és a 60 százalékánál piaci korlátok vagy képességbeli gyengeségek miatt nem számolhatunk ilyenre, hanem visszaesés vagy stagnálás mutatkozik. Természetesen a Kormány ezt nem akarja elfogadni, ezért erősíti a pozitív ösztönzést, és felgyorsítja a modernizálási akcióit. De látni kell, hogy rövid távon van egyfajta determináltság ebben, és felelősséggel állíthatom, hogy nagyságrendben ehhez képest nem nagyon tudunk elmozdulni. Mégis, a parlamenti vita tanulságait hasznosítva, természetesen a második fordulóig újabb vizsgálatokat végzünk a szaktárcákkal együttműködésben. Ebbe beleérteném a belső piac szerepével kapcsolatos szakszervezeti javaslatok ismételt felülvizsgálatát is, bár meg kell mondjam, hogy az 1990-es javaslat ma is a fogyasztás termelésnél gyorsabb növekedését tartalmazza. Az infrastruktúra fejlesztésében — ahogy ezt Udvari kollégám jelezte — külföldi hitelbázisra építve 1990-ben nagyot szeretnénk lépni. (Nagyiványi képviselő éppen nem volt jelen a válasznál, de külön, részletesen informáljuk erről.) Tehát az infrastruktúra területén is, a lakossági fogyasztás területén is azt tudom mondani, hogy a belső piac nagyon is bázisa annak az 1 százalékos növekedésnek, és ha ebben visszalépnénk (például ahogy a közgazdasági racionalitás megkívánná, hogy ne ilyen fogyasztásnövekedés legyen, a szociális megfontolások természetesen más irányba mutatnak), akkor a belső piac nem lenne ilyen mértékig bázisa a gazdasági növekedésnek. De itt is azt mondanám, hogy ismételten áttekintjük a helyzetet. A vitában Mayer Bertalan képviselőtársunk kiemelte a mezőgazdaság problematikáját, és még két másik képviselő is felvetett agrárterületet érintő problémákat. Mayer képviselő — korábbi felszólalását is felidézve — a túlkínálat kezelését, én úgy fogalmaznám, a piaci problémák rendezésének kérdését vetette fel. Ez nem került elő, de súlyos gond a termelési tényezők állapota is a mezőgazdaságban. Előkerült a vitában a pénzügyi helyzet, a jövedelmezőség, és jól tudjuk mindannyian az itt ülők, hogy a tulajdoni probléma is, — ez kisebb súllyal jött elő a mai vitában — ma aktuális kérdés. Szeretném jelezni, hogy a kormányzat — minden ellenkező feltételezéssel szemben — nagyon is komolyan foglalkozik a magyar élelmiszertermelés jövőjével, rövid és hosszabb távon egyaránt. Kidolgozott egy agrárpolitikai elgondolást, amelyik szélesebb is, mint a mezőgazdasági termelés ilyen értelmű megközelítése. Ez jelenleg a szakmai előkészítés lezárásának stádiumában van, különböző szakmai vitafórumokat jár meg, rövidesen kerül a Minisztertanács asztalára, s amenynyiben a Parlament ezt igényli, parlamenti fórumra hozzuk akkor, amikor a Parlament ügyrendje ezt lehetővé teszi és megkívánja. Mi erre készek vagyunk, és nagyon is fontosnak tartjuk, hogy a magyar Parlament ez ügyben véleményt nyilvánítson. Perspektívában is az egyik, életünket meghatározó, alapvető fontosságú terület rendezéséről van szó. A termelési kérdésekről a bányászat ügyeiben is elhangzott Kiss Dezső részéről egy hozzászólás. A korábbi ülésszak egy parlamenti képviselői felvetésére most közreadtunk egy, a szénbányászatról szóló gyors információt írásban. Szeretném jelezni: a Minisztertanácsnak az a szándéka, hogy az energiapolitika egész problematikáját áttekintve parlamenti vitára bocsátja ezeket a javaslatainkat, és Kiss Dezső felvetéseire — ahogy ezt ő is jelezte, hogy nem most kér konkrét válaszokat — a következő, decemberi ülésszakon az energiapolitikai előterjesztésünk keretében fogunk tudni konkrét válaszokat adni. A vita egyik kritikus kérdése, hogy nem látszanak a dokumentumban az ipari húzóágazatok. Hát kérem szépen, ez valóban egy nagy kérdés, de azt kell hogy mondjam, hogy nem a dokumentumokból hiányzanak. A mai magyar gazdaságban hiányzanak ezek a húzóágazatok. De ugyanakkor, amikor ezt mondom, nem szeretnék igaztalan lenni néhány, nagyon jó teljesítményt nyújtó és dinamikusan fejlődő ipari területtel. Az igazság az, hogy az elmúlt évtizedek magyar iparpolitikája nem produkált, nem fejlesztett ki olyan ágazatokat, amelyek a konvertibilis exportnak, inkább így fogalmaznám, nemzetközileg versenyképes követelményeknek megfelelően tudnak élni, dolgozni és expandálni. Van ilyen is a magyar gazdaságban, de ez kivétel, és nem ez a szabály. Ha tehát — mondjuk — a kivételeket említeném, akkor megemlíteném a magyar alumíniumipart, vagy a vegyipari alapanyag-gyártást, vagy a vegyipari feldolgozóipar néhány területét. De tudom mondani — mondjuk — az ipari fogyasztási cikk termelést is. Ezek mind a konvertibilis piacokon is megfelelő exportterméket tudnak termelni. A nagy kérdés az, hogy a jövőben milyen ágazatok lehetnek ilyenek. Én azt mondom, hogy ezt két dolog fogja eldönteni. Az, hogy mit kíván a piac, és a másik, hogy mi mire vagyunk képesek. Most visszatérnék a gazdaságpolitikai program időhorizont béli kérdéseihez. Egyéves horizonton nem lehet ipari húzóágazatokat produkálni, kifejleszteni, tessék világosan látni. Még az irányvételhez is jó néhány év feltételrendszerének tesztelése szükséges. Mi 90-es horizonton a meglévő bázisok erősítését célozzuk, és itt igenis kedvező feltételeket teremt az exportfejlesztések számára a Kormány. Erre egy megfelelő exportfejlesztő pályázati rendszer működik. Néhány képviselő — Király Zoltán és Varga Lajos — felvetette a kistermelők exporttermelő képességének erősítését. Nagyon egyetértek. Ez találkozik a Kormány törekvéseivel. Talán megjegyezném, hogy például az ipari szövetkezeti szektor évi 10—12 százalékkal ma is képes növelni a konvertibilis exportját. Tehát ezek többnyire kisüzemek. És emellett vannak a magánvállalkozó kisiparosok, akik ugyancsak egy szűkebb szegmensben, de képesek ilyen teljesítményre. Mindebből az következik, hogy a felvetéssel megegyezően erősíteni kell ezt a vonulatot. A kormányzat vállalkozásélénkítési programja, amely részben a növekedés bázisához, elsősorban az ipari mozgásrendszerhez kapcsolódva, részben exportorientáltan — ahogy az utóbbi gondolatra utaltam — egy érvényes kormányzati törekvés, a dokumentumokban találnak is erre egy javaslatot. Most néhány hozzászólásból azt hallottam kicsendülni, hogy nem tartják kielégítőnek