Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-78
6455 Az Orszaggyűlés 78 ülése, i Lakatos László, aki követeli, hogy értsünk egyet az elszámolással! A nyilvánosság előtt történjen visszamenőleg is és a jövő vezetői részéről is, akik eddig nem vállaltak részt abban a küzdelmes munkában, ami ebben a hazában az elmúlt 45 esztendőben tagadhatatlanul folyt. Aki ezt tagadja, az a magyar nép eddigi eredményét is tagadja, függetlenül a mai gazdasági válságtól. Ebben a világban gazdasági válságok voltak, vannak és sajnos lesznek is. Nagyon szeretném, ha ez a generáció, aki gyermekkortól kezdve a felnőttkorig szenvedések árán jutott el a leszámolásig, amit most ellenfeleink kívánnak, végre felszabadulhatna a terror alól és hihetné, hogy a békés átmenet tényleg úgy lesz, ahogy ezt a magyar nép egyetértéssel akarja. Remélem akarja. Én azok előtt akarok elszámolni a vagyonomról, akiket szolgáltam. Nyilvánosan, nem holmiféle bizottságok számoltassanak el. Azok vonjanak felelősségre, akikkel együtt küzdöttem. Nem értek egyet azzal, hogy bizottságok számoltassanak el. Ebben a házban törvényeket fogadtunk el azért, hogy békésen egy szebb, demokratikus úton induljunk meg az Európaiság felé. Most ezeket a törvényeket kezdjük visszavágni — és ha így megy gondolom a következő Parlament ezeket a törvényeket meg fogja másítani — bizonyára más sarkalatos törvények lesznek. Nem szeretném megérni, mert akkor kísértetiesen odajutunk, amit generációnk gyermekkorban látott, később felnőttkorban is részesei, tanúi voltunk, az életünk alkonyán talán ennek nemcsak szenvedő, hanem akasztott alanyai is leszünk. Bízom abban, hogy az unokáink megérik a szebb, demokratikusabb jövőt. Bízom abban, hogy nem kell szégyellni a ma elszámoltatott nagyapjának a bűneit és bízom abban, hogy nem lesznek mások cselédei, mert kommunistaként azért dolgoztam, hogy végre az a szó, hogy ,,cseléd" és „kizsákmányolás" eltűnjön a magyar szótárból. Nem tagadom azt a múltat, amiért dolgoztam, állok az elszámoltatás, a leszámoltatás elé a törvényesség jegyében. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Most szót adok dr. Kiss Elemérnek, a Minisztertanács Hivatala elnökének. DR. KISS ELEMÉR: Tisztelt Országgyűlés! A kiosztott országgyűlési határozattervezet 6. pontjával kapcsolatban szeretnék felvilágosítást, tájékoztatást adni az Országgyűlés részére. Ez a 6. pont úgy szól, hogy az Országgyűlés felhívja a Minisztertanácsot arra, hogy mielőbb tegye meg a szükséges intézkedéseket a volt vezetők még meglévő privilégiumszerű járandóságainak megszüntetésére. Szeretném tájékoztatni Önöket arról, hogy két olyan dolog van, ami talán ebbe a körbe vonható. Az egyik, hogy a volt kormánytagok évente háromezer kilométer mértékig gépkocsi-használatot kérhetnek, a volt államfők, kormányfők és országgyűlési elnökök éves kerete ötezer kilométer, amit lehetővé tesz számukra a Minisztertanács, hogy a volt munkáltatójuktól kérhessék. A másik lehetőség, hogy nyugdíjasként a Központi Állami Kórház — vagy ha úgy tetszik, a Kútvölgyi >0. február 1-én, csütörtökön 6456 Kórház — szolgáltatásait igénybe vehetik. Más, mondjuk úgy, hogy privilégiumszerű járandóság — ismereteim szerint — az ebbe a körbe tartozó volt állami vezetők számára nincs. Év végén, január elsejei hatállyal megszüntette a Minisztertanács a nyugdíjmegállapításra vonatkozó speciális szabályokat is. így tehát ebben az évben már valamiféle kedvezményes rend szerint nem kerülhetnek nyugdíjba a volt állami vezetők, ugyanakkor igaz, hogy december 31-ig kivételes szabályok érvényesültek. Ha az Országgyűlés úgy dönt, hogy ennek a megváltoztatását igényli, akkor viszont azt szeretném én is megerősíteni, amit Raffay képviselő úr mondott, hogy erre a Minisztertanácsnak hatásköre nincs. — Köszönöm szépen. ELNÖK: Következik Vass Józsefné felszólalása, Békés megye 15. számú választókörzetéből. VASS JÓZSEFNÉ: Tisztelt Parlament! A mai napirend kapcsán tárgyalunk egy számomra félelmetes előterjesztést. Számomra és a nép számára megnyugvást is hozhat, és azt hiszem, félelmeket is érzünk most mindannyian. Nem tudjuk, mi lesz a következménye., ugyanolyan megnyugtató ez, mint amilyen félelmeket — azt hiszem — gerjeszt. Én amiért most szót kértem, az az egyetlen dolog, ami rendkívül zavar — és sajnos az MSZP frakcióülésén nem tudtam részt venni, mert nem voltam jelen —, ismereteim szerint jelenleg nemcsak politikai válság van, hanem egy nagyon mély gazdasági válság is van. Az itteni előterjesztések mindkét változata alapvetően politikai vezetőknek gazdasági elszámolását irányozza. (Mozgás és zaj.) Szeretnék egy kérdést feltenni az előterjesztő felé: hogy miért nem tettek semmiféle javaslatot ugyanezen időszakokban a gazdasági szférában vezetői tisztségeket betöltő személyek irányában? Nem tudom, és egyszerűen most nem bírok felelősen ebben a kérdésben állást foglalni, és javaslatot tenni mindaddig, amíg erre nem kapok választ. Tehát mielőtt erre vonatkozóan javaslatot tennék, megkérdezem, hogy mi az indítéka s mi az alapja annak, hogy a gazdasági szférák vezetőire nem tettek javaslatot? — Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Következik Csipkó Sándor képviselőtársunk felszólalása, Bács-Kiskun megye 20. számú választókörzetéből. CSIPKÓ SÁNDOR: Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! A falvakban falugyűléseket tartanak, ahol a képviselők tájékoztatást adnak a ciklusról. Mit mondok én? Rengeteg törvényt hoztunk, és sok-sok lelkiismeret-furdalásom van, mert a döntésben sok hibát követtünk el. Ez okulás a későbbi Parlamentnek, hogy így dolgozni nem lehet. Egyre viszont büszke vagyok — mondom —, hogy ez a Parlament egy olyan társadalmi forradalmat, egy olyan társadalmi feszültséget vezetett le békés úton, amely 1956-ban oda vezetett, amit mindannyian ismerünk. Azt hiszem, hogy ezt a tradíciót kell megőriznünk.
