Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-78

6445 Az Országgyűlés 78 ülése, 1990. február 1-én, csütörtökön 6446 Demokrata Fórum között. Ettől távol állunk. Mivel azonban az ő indítványukban és az enyémben hasonló állítások, javaslatok voltak találhatók, célszerű volt, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság egy határozattervezetben egyesítse a kettőnk indítványában megtalálható azonos tényezőket. Ha megfigyelik Képviselő Urak és Hölgyek a két törvényjavaslatot, akkor törvényjavaslatok első §-ainak összehasonlítása során kiderül, hogy alapvetően két tényezőben van eltérés a Hámori Csaba által és az általam benyújtott — mindössze háromszakaszos — törvényjavaslat első artikulusában. Mindenekelőtt az időpontban, az idő-intervallumban van eltérés. Hámori képviselő úr 1980. június 8-ától, tehát az akkori országgyűlés összeülésétől, illetve a választástól napjainkig számított időben bizonyos párt- és állami pozíciókat betöltött emberek vagyonnyilatkozatát javaslója. Én pedig az idő-intervallumot 1968. január 1-étől 1989. október l-ig javaslom megállapítani. Az én indítványomban szerepeltek tegnap az állami és MSZMP-vezetők egészen megyei szintig bezárólag — mint ahogy, ha belepillantanak ebbe a törvényjavaslatba, szembetűnik — ; Hámori Csabának a tegnapi, első indítványában pedig lényegében csak az állami vezetők szerepelnek, és — sajátos módon — az MSZMP egykori vezető beosztású tisztségviselői és funkcionáriusai nem. Végül Hámori Csaba elfogadta az én indítványomnak ezt a részét, és most már nagyjából mind a két törvényjavaslatban nagyjából azonos funkciók vannak megnevezve: állami, illete egykori MSZMPvezetők. A másik különbség Hámori képviselő úr és az én indítványomban, illetve a törvényjavaslat 1. §-ában: a jelenleg működő pártok és társadalmi szervek vezetőinek vagyonnyilatkozatával kapcsolatos. Én tegnap délelőtt az első bizottsági ülésen a sok közül elvileg elfogadtam, de mégsem venném bele törvényjavaslatom első §-ába. Az indítványom elsősorban az 1989. október 1-je előtti vezetőkre vonatkozik. Úgy gondolom, hogy ha az Országgyűlés, mondjuk a következő, a március 25-i választások után összeülő országgyűlési képviselőinek honorálásában nem tartja magát illetékesnek dönteni, — amit én egyébként helyes lek, és erre vonatkozó javaslatunkat Marx Gyula doktor terjesztette elő —, akkor az új pártok vezetőinek a vagyonnyilatkozata ügyében sem ennek a Parlamentnek kell — dönteni, hanem a következőnek. Magával a javaslattal — ismétlem — teljes mértékben egyetértek. Szeretném figyelmükbe idézni — miután békésen végighallgattak — az 590. számú határozattervezetet, nevezetesen annak a 6. pontját, amely a következőképpen hangzik: ,,Az Országgyűlés felhívja a Minisztertanácsot arra, hogy mielőbb tegye meg a szükséges intézkedéseket a volt vezetők — hogy mely vezetőkről van szó, az törvényjavaslatunk 1. §-ában szerepel — még meglévő privilégum-szerű járandóságainak megszüntetésére." Nos, én tegnap már felvettem egy kisebb csoportban, most csak önök előtt is megerősíteni szeretném, méghozzá nagy nyomatékkal, és a magam részéről csak akkor tudom elfogadni ezt az egészet, ezt a határozattervezetet, hogyha ez így értelmezendő, nevezetesen, hogyha a volt vezetők meglévő privilégium-szerű járulékai közé beleértjük az aránytalanul magas nyugdíjakat is. Az aránytalanul magas nyugdíjakat is! Na most én gondolom azt, ámbátor nem vagyok jogász, hogy ennek a beleértése, tehát az aránytalanul magas nyugdíjak beleértése a volt vezetők privilégiumai közé, bizonyára bizonyos törvényekbe ütközik. Azt javaslom tehát, hogy amennyiben törvénybe ütközik ez a javaslatom, abban az esetben üljön össze ismét a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság, és valamilyen módon, annak rendje és módja szerint teremtse meg ennek a törvényes lehetőségét. Ha kell, akkor egy nyúlfarknyi, az itt szereplő törvényjavaslatokhoz hasonlóan rövid törvényjavaslattal, illetve törvénnyel a lehetőségeit. Nos, én még egyvalamit szeretnék önöknek elmondani. Az első verzióban az szerepelt az indítványaim során, hogy a Parlament hozzon létre egy bizottságot a volt MSZMP-vezetők és magasabb állami vezetők politikai felelősségének a megállapítására. A Parlament jogászai, illetve az Igazságügyi minisztérium jogászai felvilágosítottak arról, hogy politikai felelősség, vagy ha úgy tetszik, a történelmi felelősség jogilag igen nehezen körülbástyázható kategória, s én ezt az álláspontot elfogadtam, és a politikai felelősségre vonatkozó klauzulát a további javaslataimból kihagytam, e helyébe, e kihagyás helyébe pedig most az aránytalanul magas nyugdíjakat helyettesítettem. Egyelőre ennyit szeretnék mondani. Köszönöm a figylemüket. (Taps.) ELNÖK: Akkor szót adok Hámori Csabának, a másik törvényjavaslat előterjesztőjének. HÁMORI CSABA: Tisztelt Ház! Raffay képviselőtársunktól hallhattuk a Raffay-féle változatát ennek a történetnek. Én nem kívánom elmondani a Hámoriféle változatot, lényegtelennek tartom. Politikai vita volt közöttünk, és gondolom, hogy ez a vita a mai esetleges törvényhozással vagy határozathozatallal nem is zárul le. A vitában én minvégig arra építettem, hogy mi — európai és erkölcsi normákhoz igazodva — csak tényleges bűncselekmény elkövetéséért tarthatjuk helyesnek a büntetőjogi felelősségrevonást. Vagyis nekünk a törvények megsértőivel szemben, a harácsolókkal, a hatalmukkal visszaélőkkel szemben kell fellépnünk a törvény szigorával. A vitában mindvégig elutasítottam azt, hogy egész társadalmi és foglalkoztatási kategóriákat bűnkereső vizsgálatnak vessünk alá. Elutasítottam azt, hogy felelősségrevonás ürügyén százezreknek, túlnyomó többségükben tisztességes, becsületes embereknek kelljen elszámolniuk. Elutasítottam azt, hogy a közigazgatásban dolgozó emberek tömegeit megfélemlíthesse bárki is. Elutasítottam a politikai kuláklisták összeállítását. Meggyőződésem tudniillik, hogy egy ilyen tisztogatási kampány, túl azon, hogy mérhetetlen energiákat emészt fel, végül is boszorkányüldözéssé fajul. Raffay Ernő képviselőtársam indítványától eltérően én nem csupán a múltat kívánom Justitia mérlegére