Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-77
6417 Az Országgyűlés 77. ülése, 1990. január 31-én, szerdán 6418 tal ezt nehezebb lenne teljesíteni, de azért igyekszem rövid lenni. A terv- és költségvetési bizottság ismét megvitatta az újabb változatot, amelyet az Állami Számvevőszék elnöke benyújtott, egyetértettünk vele, véleményünket nem akarom részletezni. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ebben a variációban is a terv- és költségvetési bizottság a területi szervezésben a regionális szervezetet támogatja. Emlékeztetőül mondom, mert nem biztos, hogy valamennyi képviselőtársunk végigolvasta a törvényjavaslatot. Szeretném felhívni a figyelmet a belső arány eltolódásokra, amelyek az érdemi munka irányában történtek, tehát a kisegítő munkatársak rovására a számvizsgálók létszámát növeli erőteljesen úgy, hogy közben a bérköltségek összege nem változik. Van egy dolog, amiről külön kell beszélni, ez az Állami Számvevőszék elnökségének a bére. Azért okozhat ez gondot képviselőtársaimnak, mert a Kormány az állami vezető tisztségviselők bérezésére vonatkozó javaslatot visszavonta, de én szeretném felhívni a figyelmet, hogy ebben a költségvetésben nem azok a számok szerepelnek. Ebben a költségvetésben a korábbi, még az állami tisztségviselőkre vonatkozó javaslat előtti számok szerepelnek, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Állami Számvevőszék elnökének netto bére 35 ezer forint körül van. Úgy gondolom az összeget — összehasonlítva a gazdaság más területén dolgozókéval — nem kifogásolhatjuk. Még annyit ehhez, hogy a munkatársak fizetését is az Állami Számvevőszék elnökségének fizetéséhez kell igazítani, nyilván ezekénél magasabb nem lehet. A munkatársak kiválasztásakor elsősorban bérrel — persze az etikai szempontokat is figyelembe véve — tudjuk az intaktságot biztosítani. Másik fontos követelmény, nehogy kontraszelekció legyen annak következtében, hogy alacsony béreket állapítunk meg. Még a munkatársak béréről annyit, én méltatlannak tartom a Parlamenthez azt, hogy a gépírónők, gépkocsivezetők, takarítók béréről vitatkozunk. A parkinsoni városi tanácstagok jutnak eszembe, akik milliárd fontos tételeket öt perc alatt jóváhagytak, s napokig vitatkoztak egy-két fontos tételen. Ha valakinek a fizetése az itt megnevezett gépírónőé alatt van, az nyilván ezt sokallja. Nem hiszem, hogy a Parlamentnek, amelyiknek 600 milliárdos költségvetésről kell dönteni, s ennek fejezetei is több tízmilliárdot tesznek ki, amelyeken tizedannyit nem vitatkoztunk a Számvevőszék ezen munkatársainak 20—25 milliós tételein kellene vitatkozni. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a Számvevőszék munkája az eredetileg tervezetthez képest rendkívüli módon megnövekedett. Gondoljunk csak arra, hogy ma is elhangzott egy javaslat az Állami Számvevőszék munkájának szaporítására, korábban is volt ilyen javaslat az előző ülésszakon és nem tudjuk, még, hogy a leendő új Parlement milyen és mennyi munkával látja el az Állami Számvevőszéket. Tehát a létszám tekintetébben — úgy gondolom — nem szabad határokat vonnunk, ha nem akarjuk gúzsba kötni e szervezetet. Végül a bizalomról néhány szót. Mi már egyszer alkottunk egy Számvevőszéket és bizalmat szavaztunk az elnökségnek. Ennek az elnökségnek az a feladata, hogy az állami vagyonra, elősorban — elnézést a rossz kifejezésért — a költségvetés pénzeire vigyázzon. így talán megbízhatunk abban is, hogy 300 millió forint felett megfelelően tud gazdálkodni azzal együtt, hogy ennek a pénznek a felhasználásáról is be kell számolnia az Országgyűlésnek a következő év zárszámadásakor. Egy gyakorlati dolog, amire Hagelmayer István is hivatkozott: az Állami Számvevőszék dolgozóinak, munkatársainak fizetni kell. A Számvevőszék január 1. óta dolgozik, nem tudják, hogy mennyiéit. Ha most nem hagyunk jóvá a szervezettel együtt egy költségvetést, akkor nem tudnak a januári munka alapján februárban fizetést folyósítani. Mégegyszer szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy nagyságrendi különbség van a között az összeg között amiért az Állami Számvevőszék felel és amekkora a költségvetése. Kérem ezt vegyék figyelembe és így vitassák meg az Állami Számvevőszék szervezeteiről és költségvetéséről szóló törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. ELNÖK: Dr. Ballá Éva képviselőtársunkat, a Budapest 46. számú választókerületéből illeti a szó. DR. BALLÁ ÉVA: Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Meggyőződésem, hogy az Állami Számvevőszéket mindenekelőtt tevékenysége, a közpénzek ellenőrzésénél tanúsított következetessége, szakszerűsége fogja minősíteni. Ezt felismerve sem felesleges és meg sem kerülhető az intézmény költségvetéséről itt folytatott vita, hiszen az intézmény egyetlen kontrollja a törvény szerint kirárólag a Parlament lehet. A kontroll elemi feltétele az olyan részletezettségű beszámoló, ami vizsgálható. E követkelménynek a Számvevőszék múltkori beszámolója egyáltalán nem felelt meg, amit a mostani előterjesztés is bizonyít. Az elmúlt évtizedek e térem folytatott gyakorlatát, a költségvetés tételeinek összevont formában történő bemutatását először éppen a Számvevőszék mindennapjaiból kell törölni. Örömmel olvastam éppen ezért a mostani részletes beszámolót és azt a felelősségteljes kijelentést, miszerint az előterjesztésben nincsenek rejtett tételek. A múltkori javaslatról ezt nem lehet elmondani. A most elénk került előterjesztés címlapja szerint már nem szól a szervezeti felépítésről, csak a határozati javaslat és a mellékletek teszik világossá, hogy most nekünk erről is döntenünk kell és az elnök úrék a megyei szervezettel kiegészített apparátus kiépítését tervezik. Én a megoldást támogatom, de meg kell jegyeznem, hogy a határozati javaslat első pontja szerint nekünk bemutatott szervezeti felépítést nem kaptuk meg, hiszen a múltkori ülésszakra készült előterjesztés csak az 5 főcsoport nagyon laza leírását adta meg és most ehhez képest változtatták is a Számvevőszék létszámát, így aztán a teljes szervezet le nem írt szervezeti felépítését nem is tudjuk elfogadni. Javaslom, fogadjuk el a területi apparátusra tett javaslatot, tehát az öt regionális központon túl a megyei irodákat, a 300 fős létszámot, mint keretet, s ezeket rögzítsük határozat formájában. Úgy gondolom, az Állami Számvevőszék előtt álló feladatok ma még folyamatosan alakulnak, ne kös-