Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-77

6397 Az Országgyűlés 77. ülése, 1990. január 31-én, szerdán 6398 E cél meghatározását tartalmazta még a családjogi törvény 73. és 75. szakasza, amely a Magyar Köztár­saság Alkotmányával sem egyezd szellemű: az er­kölcs nem kíván jelzőt, csupán érvényesülést. A kultu­rális bizottság ülésén is szóvá tettem, hogy a családjogi törvényen belül lenne helye a fenti §-ok módosí­tásának. Hasonló indítványa volt dr. Pregun István képviselő­társamnak, aki ezt a lelkiismereti és vallásszabadságról készülő törvénybe indítványozta. Csak üdvözölhetem az elhangzottak után is, hogy a családjogi bizottság a Kormánnyal egyetértésben a családjogi törvény kereté­ben módosította a jelzett §~ok szövegét, így többszöri foltozgatás után várhatóan elkészül majd egy új törvény is, amely figyelemmel lesz nemzeti hagyományainkra és egyúttal az általános emberi értékeknek is a megje­lölésére. Kívánatos, hogy legyen a társadalom valódi alappil­lére a család, jelentsen az erősebb köteléket annál, mint az egyének önmegvalósító közössége. Legyen a család az a közösség, amelynek példáján megtanulhat­ja hazáját szeretni a gyermek — legyen a család az, amely elsőként igazít el az igazság útján és ezt a hitét képes továbbadni. Legyen az a család, ahol minden tagja megtanul a közösségért munkálkodni, s végül le­gyen az a család, amelyhez azért vonzódik a környeze­te, mert az értelmes életet példázza. Tudom, hogy ezek nagyrészt óhajok, vágyak az érté­kek iránt, de amilyen a mérce, ahhoz igazodik az ered­mény is. Bizonytalan alapokon milyenné válhat a fel­építmény? A családra is vonatkozik az az intelem, amelyet Szent István királyunk az országépítésre alkal­mazott. Ezt az igazságot ő is biztos forrásból merítette. Ennek értelme, hogy aki házat épít, nem homokra épí­ti, mert ostoba ember az, aki alap nélkül kezd építkez­ni. Ilyen biztos alapokra épült családok példája minket is bizalommal tőimet el, mert hála Istennek, vannak ilyenek. Az ő szavuk azonban halk, csak a példájuk be­szédes. Ők azok, akik vállalják a rájuk nehezedő terhe­ket még mások helyett is, mások gondjában is osztoz­nak, de vigyázat; ez nem ok a megnyomorításukra! ők azok, akik féltve, átmentve megőrzik nemzedékeken át az erkölcs egyértelműségét, de vigyázat: ha közel száz­ezrek jelzik aláírásukkal, hogy ezt az értéket a szaba­dosságjelei veszélyeztetik, ne érje őket kioktatás a mo­dernkedők részéről, sem gúnyos mosoly az úgyneve­zett európaiságunk jegyében, mert ezt a belépőt nem ilyen módon kell megváltani. S végül ők azok, akikre szívük mélyén vágynak az intézeti gyermekek, mert ál­taluk megsejtik az otthon melegét. Bár minél többen és minél előbb találnák meg ezt az otthont! Segítsünk ne­kik, képviselőtársaim! Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Képviselőtársaim! Monitorom névsora megváltozott. Kérem az általam felsorolt kép­viselőtársaim közül azokat, akik nem kívánnak hozzá­szólni, tehát véletlenül kerültek fel, tartsák majd fel a kezüket: dr. Tóth János, Szabó Sándor, Tamás Gáspár Miklós és Borza Istvánné. Igen, — Tóth János nem, Szabó Sándor szintén nem, — akkor marad még négy hozzászóló. (Még egy képviselő jelentkezik.) Helyesbí­tek: 5 hozzászóló van még. Az eddigi jelentkezések szerint — mielőtt a szünetet elrendeljük — a következőket szeretném bejelenteni: A reformbizottság a főemelet 66. számú termében, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság a főemelet 37—38. számú termében, a semleges képviselők cso­portja a kongresszusi teremben tart rövid megbeszé­lést. Kérjük az érintett képviselőket, vegyenek ezeken részt. Továbbá kérem Raffay Ernő, Király Zoltán és Hámo­ri Csaba képviselőket, hogy a jogi bizottság ülésén szí­veskedjenek részt venni. A képviselők független csoportja pedig a főemelet 11. számú termében ülésezik. Képviselőtársaim! A külügyi bizottság csak az ebéd­szünetben ülésezik. 12 órakor folytatjuk munkánkat. {Szünet: 11.26—12.16 — Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Kérem, hogy képviselőtársaim foglalják el helyüket. Mielőtt a vitát folytatjuk, szeretném bejelenteni, hogy aki elvesztette gyűrűit, a 13. teremben megtalál­ja. Bár a családjogi törvényt vitatjuk, nem karikagyű­rűről van szó. (Derültség.) Tehát a 13. teremben át­vehetők. Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatjuk a családjogi törvény vitáját. Hozzászólás­ra következik Tamás Gáspár Miklós, Budapest 14. vá­lasztókerület képviselője. TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Igen röviden szeretnék az általános vitában még Horváth Jenő képviselőtársam módosító javaslata mel­lett szólni néhány szót. Meggondolkoztatott Árvái Lászlóné képviselőtársunk felszólalása. Valamennyien tudjuk, hogy tűrhetetlen állapot az, hogy szegény kis­gyerekek intézetben vannak, holott volnának emberek, akik szívesen örökbefogadnák őket. Nyilvánvaló, hogy ez olyan gyakorlati megfontolás, amelyet nem hagyha­tunk figyelmen kívül. Ennek ellenére megfontolásra ajánlom, hogy vajon ez a gyakorlati megfontolás, amely emberek boldogságát, gyermekek boldogságát érinti, elég erős megfontolás-e ahhoz, hogy azoknak a családoknak a jogát, amelyeknek természetes joguk van gyermekükhöz, korlátozzuk hatósági beavatkozás­sal? Akármennyire elkeserít is bennünket ezeknek a gyermekeknek a helyzete, azt gondolom, hogy még­sem lehet a gyámhatóságra bízni, egy bürokratikus ha­tóságra bízni teljes mértékben ezeknek a kérdéseknek az elintézését. Azt hiszem, hogy Horváth Jenő képvi­selőtársunk érvei megállnak. Azt hiszem, hogy a bíró­ságnak kell egy ilyen fontos jogokat korlátozó kérdés­ben döntenie. Ez olyan jogelv, amelynek az érvényes­ségét éppen jogrendszerünk érvényessége végett meg kellene őriznünk. ELNÖK: Hozzászólásra következik dr. Csontos Já­nosné Borsod-Abaúj-Zemplén megye 11. választókör­zetéből. DR. CSONTOS JÁNOSNÉ (Borsod-Abaúj­Zemplén megye):

Next

/
Oldalképek
Tartalom