Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-77

6391 Az Országgyűlés 77. ülése, 1990. január 31-én, szerdán 6392 rú a születést követően, már a kórházból családba kerülhessen. Pedig az első benyomások a meghatározóak. Ha ezek az élmények pozitívak, a gyermek fejlődését hosszú távon alapvetően befolyásolhatják. A törvényjavaslat ezért időbeni korlátozás nélkül lehetővé teszi, hogy a szülő megadhassa hozzájáruló nyilatkozatát az anonim örökbefogadáshoz. A kevésbé átgondolt nyilatkozat, ha a körülmények kedvezően változnak, a gyermek két hónapos koráig visszavonható, addig tehát a gyermek nem adható örökbe. A törvényjavaslat a gyermek érdekét, esélyeit, a magyar örökbefogadási szokásokat mérlegelve, a gyermek hat éves korát követően a szülő hozzájáruló nyilatkozatának érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyását írja elő. Egyetértek Kóltai Nándorné képviselő asszonynak a szociális és egészségügyi bizottság által támogatott javaslatával, mely szerint az egészségileg károsodott gyermek esetében életkortól függetlenül érvényesüljön ez a gyámhatósági kontroll. Az elmondottakból kitűnik, hogy az örökbefogadás tervezett módosítása a korábbiaknál differenciáltabb, életszerűbb szabályozást eredményezhet. Elősegítheti az örökbefogadások számának növekedését, s ezáltal több szülői törődést nélkülöző gyermek és gyermekre vágyó, nevelésre alkalmas örökbe fogadó találhat egymásra és alkothat családot. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat benyújtása a családjogi törvény kisebb korrekciójára is lehetőséget teremtett, így indokoltnak látszik például, hogy megszűnjön az az előírás, amely szerint a házasságkötésre csak a szándék bejelentését követően három hónap múlva kerülhet sor. Ez a kényszerű várakozási idő nem alkalmas a megfontoltabb házasságkötés, tartósabb kapcsolatok kialakítására. A szigorú előírás egyetlen, idézőjelbe tett eredménye a három hónapos határidő alóli felmentési kérelmek magas száma. A törvényjavaslat bizottsági vitáin elhangzottakra figyelemmel azonban megfontolandónak tartom a korábbi szabályozás szerinti egy hónapos várakozási idő visszaállítását. Emellett a módosított alkotmánnyal való összhang megteremtése érdekében is felül kellett vizsgálni a jogszabályokat. A családjogi törvény javasolt módosítása lehetővé tette, hogy erre a családjog esetében már most kerülhessen sor. Végül a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvényjavaslattal is meg kellett teremteni az összhangot. A tisztelt képviselők talán emlékeznek rá, hogy erre a lelkiismereti, a vallásszabadság és az egyházakról szóló törvényjavaslat bevezetőjében részletesen utaltam. Befejezésül — amikor az Önök elé terjesztett törvényjavaslat elfogadását kérem — hangsúlyozni szeretném, hogy ez csak az első állomását jelenti a családjog reformjának. Megkezdődtek ugyanis a családjogi törvény átfogó felülvizsgálatainak munkálatai, amelyek nagy valószínűséggel nem az 1952-ben született jogszabály egyszerű kiigazítását eredményezik majd, hanem egy új alapokon nyugvó, a társadalom egyetértésével találkozó családjogi kódex megalkotását. E munkában számítunk valamennyi, a család, a gyermekek jövőjéért felelősen gondolkodó állampolgár és szervezet együttműködésére. — Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Péterfy Rékát, a szociális és egészségügyi bizottság családvédelmi albizottságának előadóját illeti a szó. DR. PÉTERFYRÉKA: Elnök Asszony! Képviselőtársaim! A családjogi törvény módosításáról szóló javaslatot három bizottság tárgyalta együttes ülésén; a szociális és egészségügyi, annak családvédelmi albizottsága és a gyermek és ifjúsági érdekeket képviselő csoport tagjai. Most minden igyekezetem arra irányul, hogy lehetőleg tömören, de pontosan tájékoztassam Önöket az ott elhangzott észrevételekről, a képviselői módosító javaslatokról és kialakult véleményünkről. , »Tisztelt Képviselőtársak! A családjogi törvény módosításának közvetlen célja a válások számának csökkentése, a házassági kedv ösztönzése, az elváltak helyzetének és az érintett gyermekek sorsának javítása." — mondotta ezt Markója Imre, volt igazságügyi miniszter 1986. október 23-án, a családjogi törvény akkori vitájának tárgyalásakor. Az expozét nagy vita követte, és nem tanulság nélkül való végigolvasni azt a huszonegy, őszinte jószándéktól vezérelt, kritikus hangvételű hozzászólást, amelynek célja már akkor is közös volt, azonban a hozzá vezető útról erősen megoszlottak a vélemények. Kosztolánczy Jánosné a somogyiak nevében igen részletesen fejtette ki véleményét az akkori módosítással kapcsolatban, félve attól, hogy a bírósági eljárás kiterjesztésével az örökbefogadási folyamat nagymértékben lelassul, és várhatóan visszaesik az örökbefogadások száma. Koltai Nándorné is hozzászólt. Idézem: ,,Ha figyelembe vesszük, hogy hazánkban a házaspárok szinte minden esetben csecsemőkorú, illetve három év alatti gyermeket akarnak örökbefogadni, képes lesz-e a bíróság a szülői felügyeleti jog megszüntetése tárgyában olyan gyorsan és egyben alaposan dönteni, hogy a gyermek az örökbefogadható ideális életkorból ne nőjön ki?" És hogyan érvelt nagy felkészültségű jogász képviselőtársunk, dr. Horváth Jenő? Ő az állampolgári jogok további erősítéseként értékelte a tervezett módosítások azon részét, ami bírói hatáskörbe utalta például a szülői jog megszüntetését, hozzátéve azt, hogy a bíróságnak más oldalról meg kell találni azt a lehetőséget, hogy ezeket az ügyeket gyorsan, soron kívül tárgyalja, és ezáltal a cél sérelmet ne szenvedjen. Másnap egy ellenszavazattal és négy tartózkodással a törvénymódosítást elfogadtuk. Vajon jó volt-e az akkori döntésünk, és kinek volt igaza? Erre a korántsem költői kérdésre bízvást válaszolhatnám azt is, hogy mindenkinek. Mert igaza volt a jogásznak, amikor az államigazgatási határozat és intézkedés helyébe a bírói út bevezetését javasolta, de igaza volt minden, nem jogi alapképzettségű képviselőtársunknak is, aki félt a gyakorlati következményektől. Az eredmény ismert. A törvény hatálybalépése után óriási mértékben csökkent az örökbefogadások száma. Ez azonban csak az igazság egyik oldala.