Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-76
6351 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6352 Különösen felelős és nagyon nagy beruházók esetén ez is gond lehet, különösen akkor, ha ezt a gondot erősítik azok a konkrét példák, megtörtént esetek, amelyek arra utalnak, hogy a már aláírt szerződés után is veszélybe kerülhet az ügyletük. Sajtókampányba, sajtókampány középpontjába keveredhetnek, aminek általában a beruházók, bankok nem örülnek kifejezetten, de még az sincs kizárva, hogy a törvényességi óvás talán a megkötött ügylet érvényességét is kétségbe vonhatja. Nos, a védelmi törvény célja éppen az, hogy ezeket a veszélyeket elhárítsa. A 30 napos határidő eltelte után nemcsak a hazai szereplők, hanem a külföldi befektetők is egyfajta negatív tanúsítványt kapnak. Egy olyan tanúsítványt, ami annak igazolására szolgál, hogy az ügylet rendben van. A tulajdonos rábólintott ilyen negatív formában, hogy tudniillik nem tett semmit és nem kifogásolta az ügyletet. Ezzel a külföldi befektető megfelelő biztosítékot kap. Ne gondoljuk egy pillanatig sem, hogy ez a tökéletes biztosíték. A tökéletes biztosíték akkor lesz adva, amikor valóságos, tényleges tulajdonosai lesznek a társaságainknak, amikor a társaság lesz az uralkodó formája a gazdasági életben szereplőknek, és amikor nem egy ilyen sajátos, nyugaton ismeretlen állami vállalati, úgynevezett társasági szerkezettel nem rendelkező formával kell szerződni, hanem részvénytársasággal vagy korlátolt felelősségű társasággal, tehát olyan társaságokkal, mint akik maguk a befektetők is. Egy dolog az, hogy van egy világszínvonalú társasági törvényünk, más dolog az, hogy vajon ebben a formában működik-e a magyar gazdasági élet szereplőinek a többsége. Még nem ez a helyzet. Ha igazán integrálódni akarunk a világgazdaságba, akkor efelé kell haladnunk, társaságosítani kell a vállalatainkat, ez pedig nem más, mint a privatizációnak egy más elnevezése. A harmadik kérdés, amivel röviden szeretnék foglalkozni már a konkrét javaslatokkal függ össze és a védelmi törvény értékhatárait érinti. Itt ugyanis két irányból kaptunk javaslatokat. Az egyik javaslat ezen értékhatárok lényeges leszállítására irányul, lényegesen szigorítaná a védelmi rendszert. A másik javaslat részben emelésre irányul, részben egy másik technikát javasol, mégpedig százalékos arányokatjavasol abszolút összegek helyett. Lényegében ez is egy emelési, tehát enyhítési javaslat, azaz az ellenkező irányba ható javaslat. Különösen áll ez az enyhítési szempont az úgynevezett nagyvállalatokra, mert hiszen a százalékos arány meghatározása elsősorban a nagyvállalatoknak kedvez. Én Tisztelt Országgyűlés a csökkentésre irányuló javaslatot, amelyet Debreceni József képviselő tett meg, úgy értékelem, mint annak az aggodalomnak a tükröződését, amely a nemzeti vagyon eltékozlásával, kiárusításával kapcsolatos. A Kormány és jómagam Tisztelt Országgyűlés, ezt az aggodalmat teljes mértékben osztja. Ettől független kérdés az, hogy hozzunk-e létre olyan szigorú rendszert most a vagyonvédelem címén, hogy a vállalati gazdálkodás alapjait teszi nehezebbé. Ellentétes az álláspontunk, ezért ezt a csökkentésre irányuló javaslatot nem tudtuk elfogadni, és úgy érezzük, hogy a védelmi szempontoknak megfelel a törvény akkor is, ha csak a nagyobb jelentőségű, a fontosabb szerződéseket veszi az ellenőrzési rendszer alá, és egyébként a mindennapi vállalati gazdálkodásba nem avatkozik be. Azt hiszem, látni kell ezzel összefüggésben, hogy a törvényjavaslat más szabályozásokkal összefügg, elsősorban az állami vagyonügynökségre vonatkozó szabályozással, ahol szintén vannak bizonyos beavatkozási jogkörök, amelyek adott esetben alkalmazhatók. Vannak más jogszabályok is, a felelős gazdálkodást most is előírja egy sor jogszabály. Nem kizárólag a védelmi törvénynek kell ezt a feladatot ellátnia. Összességében tehát az a Kormány álláspontja, hogy ezt az érzékeny, nehezen kialakított kompromisszumot, mint épületet most egyik oldalról se kíséreljük meg megbontani, mert ez tudniillik az egész épület megingását válthatja ki. Erre tekintettel arra kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy az eredeti értékhatárokat tartsa meg, ezt fogadja el, mind az abszolút, mind pedig a százalékos arány tekintetében. (Taps.) DR. TÖMPE ISTVÁN: Tisztelt Képviselők! Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek, megpróbálom nagyon röviden összefoglalni a mondandómat, annál is inkább, mert úgy gondolom, hogy az állami vagyonügynökségről szóló törvénytervezet — ez az első pont, amiről számot adok — olyan törvénytervezet, amely a képviselők tevékeny közreműködésével készült el, ezért én a kidolgozók nevében szeretnék őszintén, minden korlátozás nélkül köszönetet mondani Önöknek. A második mondanivalóm azonban kapcsolódik néhány nagyon fontos, részint a leendő vagyonpolitikához, részint pedig a kidolgozók gazdaságfilozófiájához kapcsolódó álláspontok, melyekre rendkívül röviden reagálok. Az egyik kérdés, amit szeretnék önöknek felvetni, anélkül, hogy a képviselőknek különvéleményemet elmondanám, ahhoz kapcsolódik, hogy a vagyonügynökség kidolgozásakor három koncepciót mérlegeltünk. Az egyik koncepció, lévén a kidolgozók férfiemberekvoltak, ezt a szoknya méreteiről tettük függővé. Az úgynevezett mini koncepció lényege, hogy az átalakulási törvény kapcsán az állam rendelkezésére szinte automatikusan álló 20 százalékos vagyonrészek kezelésére különféle vagyonkezelő intézményeket kellene létrehozni. Mi ezt a koncepciót elvetettük, mégpedig azért, mert úgy gondoltuk, hogy ezt bármelyik állami vagyonkezelő intézet, pénzintézet elláthatja. Mi úgy gondoltuk: itt privatizálni kellene, azonban anélkül, hogy a privatizációba való beavatkozással egy tulajdonreformot valósítanánk meg. Éppen ezért az úgynevezett maxikoncepciót, ami a teljeskörű államosítást jelentette volna, ugyancsak elvetettük. Ezt azért szeretném elmondani, mert néhány képviselőtárs, hol egyik, hol másik, általunk szélsőségesnek — bár saját értékeik szerint érthetőnek és jogosnak — ítélhető koncepciót fejtett ki. Mi ezzel nem tudunk egyetérteni, mert a javaslatunkkal szemben — és én ezt újra szeretném Önök
