Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-76

6327 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6328 Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat 8. §-ához a kulturális bizottság és dr. Horváth Jenő nyújtott be módosító javaslatot. A kulturális bizottság a közérdekű célra fordítható bírság összegének 500 000 Ft-ról 1 millió forintra történő felemelésétjavasolta. Horváth Jenő képviselőtársunk bírság helyett a sértett részére kifizethető, 300 000 Ft-os felső határig terjedő kárpótlást javasolt. E kérdéskörrel kapcsolatban alakult ki a bizottság ülésén a legélesebb vita, amely azon folyt, hogy melyik változat jelenthet nagyobb visszatartó erőt annak érdekében, hogy a jövőben kevesebb megalapozatlan vádaskodás jelenjék meg a sajtóban. A bírság ugyanis az államkasszába folyik, a kárpótlást viszont a sértett kapja, így érdekeltebbé válik a bírósági eljárás megindításában. A jogi bizottság többségi szavazattal dr. Horváth Jenő módosító indítványát támogatta. Azt kérjük, hogy az Országgyűlés is ezt a javaslatot fogadja el. A kulturális bizottság másik javaslata a törvénytervezet 9. §-ával kapcsolatban azt az igényt fogalmazta meg, hogy a sajtótörvény 6. §-át továbbra is tartsuk hatályban. Az említett § szerint a sajtó által nyilvánosságra hozott közérdekű bejelentést és javaslatot az érintett állami szerv, gazdálkodó szervezet, társadalmi szervezet és egyesület a sajtó kérelmére köteles megvizsgálni és megválaszolni. Ennek a rendelkezésnek a fenntartását bizottságunk nem támogatta, mert úgy ítélte meg, hogy erre a szabályozásra a jelenlegi körülmények között már nincsen szükség. Tisztelt Képviselőtársak! A jogi bizottság a törvényjavaslat egészét 519. számú jelentésében — a részletezett módosításokkal — egyhangúlag javasolja az Országgyűlésnek elfogadásra. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslathoz módosító indítványok érkeztek, ezért általános és részletes vitát kell tartanunk. Az általános vitában az első hozzászóló Király Zoltán képviselőtársunk. KIRÁLY ZOLTÁN (Csongrád megye): Tisztelt Ház! Mindenekelőtt hadd köszönjem meg az elnök úrnak, hogy kérésemre előre sorolt, mert pontban 1 órakor egy külföldi telefonhívást várok, és oda szeretnék kimenni. Elnézést kérek azoktól, akiket ily módon megelőztem. Amit mondandó vagyok, az abból indul ki — és egy kicsit azt is feszegeti, amit az igazságügyminiszter úr úgy fogalmazott mondandója elején —, hogy mi is az oka, hogy nem az új, sokak által várt és igényelt sajtótörvény van most napirenden. Amit mondandó vagyok, az igazodik ahhoz is, amit ugyancsak ő említett, Széchenyit idézve, amikor is a sajtószabadság gyönyörű áldásáról szólt, de veszélyeiről is. Én inkább az utóbbiról. Napjainkban a legfontosabb gondjaink közé, elsősorban az ütemes elszegényedés mögé, szorosan felzárkózik most a választási esélyegyenlőség kérdése. Ez utóbbit pusztán azért említem, mert ez elválaszthatatlan a sajtó helyzetétől, és ha most a sajtótörvényt módosítjuk, úgy gondolom, hogy akkor illő az írott és az elektronikus sajtó idegfeszítő helyzetéről is szólni, különös tekintettel az előttünk álló március 25-i választásokra. A televízió, a rádió és a Magyar Távirati Iroda a nemzet intézményei. Ezt deklarálták az illetékesek, és ezek többé-kevésbé így is működnek. Ugyanakkor hónapok óta megfeledkeznek arról — elsősorban a döntést hozók —, hogy a pártállam megyei megfelelőjében, a pártmegyékben a helyi sajtó a régi, már törvényekkel, sőt alkotmányosan is túlhaladott rendszer elsőszülött fiúgyermekeként ülnek — képletesen szólva — Sztálin atya jobbján. Az egy megye=egy napilap rendszerén csak Szegeden és Miskolcon tudtak túllépni, de ezekben a városokban is a Magyar Szocialista Párt tulajdonában van változatlanul a megyei és a városi napilapot kiadó vállalat. A lapok fejléce alól és itt-ott az impresszumokból is eltűnt a lapgazda neve, ám birtokon belül csakis az MSZP van mint vagyonos oligarcha a védett kerítések mögött. Megint képletesen szólva, a magyar abszurd egyik felvonásaként is értékelhető, hogy a megyei és a városi napilapok zöme önmagát függetlennek, nem egy párt eszközének mondja, ugyanakkor a nyereség politikai és gazdasági értelemben egyaránt a Magyar Szocialista Párt kasszájába vándorol. Annak az utódpártnak a kasszájába, amelyre egyébként ugyanúgy vonatkozik a pártvagyonnal való elszámolás kötelezettsége, mint elődjére, az MSZMP-re. Abszurdnak és tragikomikusnak tartom, hogy sajtótörvényt módosítunk, e ház falain belül és kívül esélyegyenlőségről beszélünk, etikai kódexet készítünk, Kulcsár Kálmán miniszter úr alapvetően etikus sajtót igényel — és ezt joggal teszi —, ugyanakkor a döntő kérdést nem tisztázzuk. Kié a sajtó? És különösen kié a nyolcmilliós vidék sajtója? Ki rendelkezik e többség fölött? A romániai forradalom megmutatta annak is, aki eziránt érzéketlen, hogy a tömegtájékoztatás egy nemzet sorsát döntheti el. Nem lehetünk tehát érzéketlenek a párt vállalati keretek között megjelenő sajtó sorsa és az olvasók iránt. Mindezeket figyelembe véve azt javaslom, hogy most, amíg nem késő, döntsünk az MSZP-lapkiadók jövőjéről. A túlhaladott szerkezet megújításának lehetőségét a társadalmasításban, az államosításban látom. Legyenek tehát a lapkiadó-vállalatok állami vállalatok és ehhez hadd hívjam segítségül szakmai szervezetünk javaslatát, a Magyar Újságíró Szövetség elnökségének állásfoglalását. Ez az állásfoglalás azt javasolja: 1. A megyei napilapokat ugyanúgy, mint az MTI-t, a Magyar Rádiót és a Magyar Televíziót nemzeti tájékoztatási eszköznek kell tekinteni. A Parlament határozza meg a demokratikus felügyelet módját. 2. A szerkesztőség működési rendjéről a szerkesztőségi kollektíva döntsön. Harmadszor pedig a megyei kiadóvállalatok váljanak pártoktól független gazdálkodó egységekké. Tudom, hogy fel fog vetődni persze ezután netán megyei vagy városi kuratóriumok gondolata. Felelősséggel azt állítom, mint újságíró is, hogy sem pártkoalíciós, sem pedig szakértői felügyelő bizottságokra nincs szükség, mert ezt a szakmát azok tudják a legjobban, akik művelik. Bízzuk ezt rájuk, mert ha dolgukat