Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-76

6321 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6322 fős, területileg előszőtt munkaterápiás intézetek létrehozására, melyek egészségügyi irányítás alatt működnének. Ilyen intézetek az ország különböző részein, megyénként, lehetővé tennék a család közelségét, és így jobban elősegítenék az adaptációt és rehabilitációt. Addig pedig szükséges intézkedéseket hozni annak érdekében, hogy a most elbocsátott betegek kerüljenek gondozásra vagy alkohológiai osztályon kezelésre. Szeretnék hangot adni annak a véleményünknek is, hogy még ennél is fontosabbnak tartjuk a társadalmi összefogást, mivel — mint említettem — társadalmi méretű kórról van szó. Kérjük az immár felszabadult egyházakat, hogy sajátos fegyvereikkel — szeretettel, megértéssel, türelemmel — vegyék fel a harcot felemelkedésünk e nagy ős-ellenségével szemben. Kérjük az önkéntes karitatív és az állami segély nyújtó szervezeteket, hogy sokszorozzák meg ember-, család és társadalommentő akcióikat. Szólunk a pártokhoz, hogy programjaikból ki ne felejtsék az alkoholizmus elleni küzdelmet, amit ha sikeresen folytatnak, azzal mérhetetlen szolgálatot tehetnek a nemzetnek. Javasoljuk az Országgyűlésnek az említett módosítással a törvényjavaslat elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslathoz a szociális és egészségügyi bizottság módosító javaslatot nyújtott be, külön kell általános és részletes vitát tartanunk. Eddig senki nem jelezte hozzászólási szándékát a törvényjavaslathoz. Kérdezem képviselőtársaimtól, hogy a törvényjavaslat általános vitájában kíván-e valaki hozzászólni? Tamás Gáspár Miklós képviselőtársunk kér szót. TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Az alkoholisták bíróság által elrendelt intézeti gyógykezelésének megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot két szempontból szeretném szemügyre venni. A javaslat negatív részével teljes mértékben egyetértek. Amit a törvényjavaslat tekintetbe vesz, az nem más, mit egy jogi anomáliának a fölszámolása. Nyilvánvaló, hogy az alkoholizmus miatt — amely végsősoron betegség — nem lehet bírói büntető intézkedéseket foganatosítani. Ennyiben teljes mértékben egyetértek a javaslattal. Ugyanakkor azonban aggályaim vannak. Tartok tőle, nehogy egy tűrhetetlen és kegyetlen helyzet fölszámolását egy másik, ugyan jobb, de szintén problematikus megoldással helyettesítünk. A törvény lehetővé teszi azt, hogy kórházak alkohológiai osztálya, és más egészségügyi szervezetek embereket — alkoholistákat — megfosszanak szabadságuktól, gyógykezelési célból. Olyan kitételek vannak itt, tisztelt Országgyűlés, az első törvényszakasz harmadik bekezdésében, mely szerint a beteget az orvos bármikor visszarendelheti, visszaszállítatthatja. Tartok tőle, hogy ez — tekintettel arra is, hogy milyen túlterheltek Magyarországon az orvosok — nagyszámú tévedésre, sőt visszaélésekre is alkalmat adhat. Bár tudom, hogy az egészségügyi szerv határozata ellen lehetséges jogorvoslat, mégsem tartom lehetségesnek, hogy valaki, aki nem bíró, bárkit megfoszthasson a szabadságától. Mivel itt a törvényjavaslat általános szelleméről van szó, nem módosító javaslatokat teszek, hanem azt javaslom, hogy ennek tekintetbe vételével a tisztelt Országgyűlés átfogalmazásra és új javaslat tételére küldje vissza a törvényjavaslatot az Egészségügyi Minisztériumba és az Igazságügyi Minisztériumba, s jelenlegi formájában ne fogadjad. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnézést kérek képviselőtársamtól, ugyanis jelezte előre a hozzászólását, csak megfeledkeztem róla. Kérdezem képviselőtársaimtól: kíván-e még valaki szólni? Úgy látom, hogy az általános vitában nem kíván szólni több képviselőtársam, ezért javaslom, hogy a törvényjavaslatot bocsássuk részletes vitára. Erről határoznunk kell. Kérdezem képviselőtársaimtól, egyetértenek-e azzal, hogy a törvényjavaslat vitáját a részeletes vitával folytassuk? Kérem, szavazzunk! (Megtörténik.) (Igen: 212, nem: 13, tartózkodás: 6.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés egyetértett a részletes vita megkezdésével. Kérdezem, ki kíván szólni? — Úgy látom, hogy hozzászólási szándék nincs. Ezért a vitát lezárom. Kérdezem a miniszter urat, kíván-e válaszolni? DR. KULCSÁR KÁLMÁN igazságügy miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Először szeretnék röviden reflektálni a bizottság által beterjesztett módosító indítványra. Ezt a módosító indítványt a Kormány elfogadja, nem kívánok ezzel részletesen foglalkozni. Lényegében ugyanezt a szakaszt érinti azonban a Tamás Gáspár Miklós képviselő úr által elmondott aggály, amelynek elvileg van bizonyos megalapozottsága. Tudniillik kétségtelen az, hogy szabadságról bárkit megfosztani csak büntetőbírói közbenjöttei lehetséges a büntetőeljárás jogi törvényben megszabottnál hoszszabb időre. Ezt az elvet elfogadta a Magyar Köztársaság, érvényesítjük is az összes vonatkozó jogszabályokban. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy a jelen esetben nem erről van szó. Szabadságelvonás véleményem szerint nem szükségképpen foglalja magában a gyógyítással járó szabadságkorlátozást. Tudniillik ebben az esetben a gyógyulás érdekében általában bizonyos mozgáskorlátozást kell bevezetni a kórházak rendjének megfelelően. Ez nem azt jelenti, hogy az illető letartóztatásban van, hanem a gyógykezelésnek megfelelő eljárások hatékonysága érdekében bizonyos korlátozást el kell viselnie. Nos, kétségtelen természetesen, hogy általában kórházi gyógykezelésre, s a vele járó mozgáskorlátozásra akkor kerül sor, amikor a beteg önként jelenik meg a kórházban. Normális esetekben sem teljesen bizonyos ez, mert előfordul pl., hogy mentő viszi be anélkül, hogy beleegyezését kikérhetnék, a szóbanforgó esetben azonban közigazgatási jellegű szerv intézkedése nyomán kerül a páciens az intézetbe. Itt a különbség. Ha a közigazgatás eme határo-