Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-76

6317 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6318 ellátó szakigazgatási szerve javaslatára az ügyész indítványa alapján a polgári bíróság határozott. Az 1978-ban megalkotott Büntető Törvénykönyv pedig már önálló büntetőjogi intézkedésként vezette be az alkoholista munkaterápiás intézeti kezelésére való kötelezését, amelyet a bíróság büntetés kiszabása nélkül is alkalmazhat. Ennek a büntetőjogi intézkedésnek hat hónapot meg nem haladó szabadságvesztés, vagy ennél enyhébb büntetés helyett azzal szemben van helye, akinek a bűncselekménye az alkoholista életmódjával függ össze. Az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezelését azután 1982-ben újra szabályozták. A ma is hatályos 1982. évi 41. törvényerejű rendelet az intézeti gyógykezelést azzal az alkoholistával szemben teszi lehetővé, aki a rendszeres és túlzott alkoholfogyasztásból eredő magatartásával a családját, kiskorú gyermekének fejlődését, környezete biztonságát veszélyezteti, vagy a közrendet, a munkahelyén a munkát, illetőleg a munkafegyelmet ismételten és súlyosan zavarja, és legfeljebb két évig tarthat. A kezelésre beutalt köteles az előírt gyógykezelésnek alávetni magát, az intézet rendjét megtartani, a kijelölt munkát elvégezni, az intézeti kezelés után a társadalomba való beilleszkedésének előkészítésében az intézettel együttműködni. Az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezelését a Nagy fan működő munkaterápiás alkoholelvonó intézetben hajtják végre. Az intézet az igazságügyi miniszter felügyelete alatt álló, zárt jellegű egészségügyi intézet, amelynek egészségügyi tevékenysége felett a Szociális és Egészségügyi Minisztérium szakfelügyeletet gyakorol. A 760-férőhelyes létesítményben átlagosan 4—500 beutalt áll kezelés alatt. Ennek mintegy harminc százalékát teszik ki a büntetőbíróság által beutaltak. A munkaterápiás alkoholelvonó intézet a beutalt alkoholisták gyógykezelése terén jelentős eredményeket ért el, de megmutatkoztak a kötelező intézeti gyógykezelés kedvezőtlen vonásai is. Ezek onnan fakadnak, hogy a gyógyításban alapvető feltétel a beteg gyógyulási szándéka. Az alkoholbeteg gyógyításában ez a kezelés önkéntes vállalásában, a kezelés során az orvossal való együttműködésben nyilvánul meg. Szenvedélybetegségről lévén szó, a kezelés bizonyos szakaszában hatósági beavatkozás is szükséges, éppen a beteg gyógyulása érdekében. Ennek azonban nem megfelelő formája, hogy a beteget bíróság utalja be az intézetbe. Ez idegen a bíróság feladatkörétől is, a beutaltban pedig ellenállást vált ki. A kezelés kényszerítése, az ezzel járó korlátozás a lelkileg és személyiségében is sérült beutalt érzelmi, indulati életének zavarait csak fokozza. Az intézet zártsága, az intézeti élet részletekbe menő szabályozása és számos kötöttsége csökkenti az intézet egészségügyi jellegét, és a büntetésvégrehajtási vonásokat helyezi előtérbe. A kötelező intézeti gyógykezelés két éves tartama a beutaltak többségére olyan teherként nehezedik, hogy nem látnak reményt keltő jövőt. Ezt nem csökkenti az a lehetőség, hogy a kezelést egy év után fel lehet függeszteni. Jelentősen korlátozza a terápiás lehetőségeket az is, hogy a beutaltakat a kezelés első hónapja után heti 42 órai kötelező munkával foglalkoztatják. Ez valójában nem munkaterápiás, hanem büntetésvégrehajtás-jellegű munkáltatás. A jogállam megteremtésére irányuló törekvés, az emberi jogok következetes érvényesülése is szükségessé tette, hogy az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezelésének intézményét vizsgáljuk felül. E felülvizsgálat alapján az a következtetés vonható le, hogy az alkoholisták bíróság által elrendelt intézeti gyógykezelését célszerű megszüntetni. Azt kell lehetővé tenni, hogy az egészségügyi szerv — az egészségügyi törvény alapján — legfeljebb hat hónapi időtartamra elrendelhesse az alkoholista munkaterápiás intézetben való gyógykezelését. Ez feloldaná az intézeti gyógykezelésnek azokat a kedvezőtlen vonásait, amelyek a gyógykezelés jelenlegi végrehajtási módjaiból következnek. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavaslat az egészségügyi törvény módosításával megteremti ennek lehetőségét, egyúttal hatályon kívül helyezi a Büntető törvénykönyv 76. szakaszát, az 1982. évi 41. sz. törvényerejű rendeletet, valamint a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. sz. törvényerejű rendeletnek az intézeti kezelés végrehajtására vonatkozó rendelkezését. Minthogy az egészségügyi szerv által elrendelt intézeti gyógykezelés az alkoholista személyi szabadságának korlátozásával jár, garanciális szempontból fontos követelmény az intézkedés bírósági felülvizsgálatának a lehetősége. Erre az egészségügyi törvény jelenlegi szabályai abban az esetben adnak lehetőséget, ha a gyógykezelésre kötelezett személy az intézetből elbocsátását kéri, s a kérését azonban sem a kórház alkohológiai osztályának vezetője, sem a döntést felülvizsgáló orvosi bizottság nem teljesíti. Ezen a téren tehát tovább kell lépni. A közigazgatási bíráskodásról készülő törvényjavaslatban — amely mint ismeretes, benyújtatott az Országgyűlés elé, és feltehetően a februári ülésen kerül tárgyalásra — teremtjük meg annak a lehetőségét, hogy az egészségügyi szerv által intézeti gyógykezelésre kötelezett alkoholista már a kötelezést kimondó határozat bírósági felülvizsgálását is kérhesse. A törvényjavaslat a törvény hatályba lépését 1990. március 1-jére helyezi. Ez eredetileg azt a célt kívánta szolgálni, hogy kellő idő álljon rendelkezésre a törvény végrehajtására. A végrehajtás intézkedés-sorozatot igényel. Egyrészt meg kell állapodni az Igazságügyi Minisztériumnak és az Egészségügyi Minisztériumnak a költségvetési fedezet átcsoportosításában. Az Igazságügyi Minisztérium 47 millió forint költségvetési fedezetet tervez átadni a Szociális és Egészségügyi Minisztériumnak, amelyet a minisztérium teljes egészében az alkoholtelepek fejlesztésére, az alkoholbetegek gyógyítására kíván fordítani. A másik intézkedéssorozat arra irányul, hogy tájékoztatásként az intézetből elbocsátandó betegekről, a lakóhelyük szerint illetékes egészségügyi szerveket értesíthessük esetleges további gyógykezelésük érdekében is. Ennek az előkészítése is megtörtént.