Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-76

6293 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6294 VASSNÉ NYÉKI ILONA: Köszönöm. A továbbiakban azt szeretném csupán elmondani, hogy mind a három szakaszt, amelyet benyújtottam, fenntartom. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni a törvényjavaslat részletes vitájában? Úgy látom, hogy további hozzászólási szándék nincs. A vitát lezárom, Hütter Csaba miniszter urat illeti a szó. HÜTTER CSABA miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Dr. Pálfi Dénes képviselő úr és sokan mások is nagyon bölcsen szóltak. Azért indítok az ő felszólalásával, mert voltaképpen rámutatott arra a tényre, hogy a magyar mezőgazdaságban a termelőszövetkezeti mozgalom egy anorgamikus fejlődés eredménye, de egy működőképes, létező rendszer, amit nagyon nagy hiba lenne újabb hasonló indíttatású attitűdökkel, netán politika elsődlegességét a gazdasággal szemben újra hirdetve, erőszakkal megváltoztatni és nem hagyni azt, amire igazán van időnk, a mezőgazdaság mai kondíciója mellett, hogy szerves fejlődéssel fejlődjék tovább. A vitázok voltaképpen két táborra szakadtak. Elég éles kontúrral váltak külön. Az egyik és a nagyobbik tábor és talán még olyan szempontból is különbözik a másiktól, hogy a mezőgazdaságban dolgozók, tehát a földdel bánó emberek tapasztalatait közvetlenül hordozók tábora. Nem zöldbárókról van szó, igaz, többségükagrárértelmiségi, akik igen tisztességes és tiszteletet érdemlő kemény munkát végeznek és naponta meg kell kezdeniük azért, hogy környékükön, körzetükben a nép, a lakosság, atsz-tagság elismerését kivívják. Ők a Kormány által beterjesztett törvénymódosítás elfogadását javasolták. Gazdasági indítékaik vannak és állítom —, és a vitákból is érezhető volt — nem személyes kis apró, egzisztenciális, indíttatásúak. A vitázok másik része egy társadalmi igazságtétel szándékától vezérelve olyan módosításokat indítványozott, amelyek a mai politikai légkörben kétségtelenül szimpatikusak, amelyek többségének megvan az oka is, és amely javaslatok nem adceptálhatók. Ezek a földforgalom befagyasztását szorgalmazók voltak és a termelőszövetkezetek által megváltott földek visszaadását, valamilyen módon történő visszaadását szorgalmazók voltak. Említettem már, hogy a tavalyi földforgalom milyen mértékű volt. Hadd említsem meg, hogy a tavalyi földforgalom alapján a termelőszövetkezetek által megváltott földterület 600 esztendő alatt kerülne idegen kezekbe. Azt hiszem, ez igazán történelmi idő. Tehát semmi nem indokolja, hogy befagyasszuk a földforgalmat, semmi nem indokolja, hogy ezt a Parlamentet kishitűen kisebbrendűvé tegyük, mint akármelyik következő Parlament lesz. Áttanulmányozva az előző Parlamentek munkáját a kiegyezéstől egyészen napjainkig, a legérdekesebb ismereteket Mikszáth Kálmán több mint 20 éven át közvetlen szerzett tapasztalataiból lehet meríteni, de a múlt században kiadott Politikai Szónoklatok című könyvből is — kétkötetes műről van szó —, amely Kossuthtól Haynald Lajosig a reformországgyűlés különböző felszólalásait tartalmazza. Harmadik ciklusban tevékenykedem itt. Ez a Parlament a legprogresszívebb Parlament, semmi oka nincs arra, hogy önmagát ne tartsa alkalmasnak egy megfelelő döntés meghozására. Semmi ok sincs arra, hogy befagyasztással prolongáljon egy döntést. Azt hiszem, ez a Parlament az ide hozott választói szavazatok számát tekintve is a legnagyobb választói voksösszesennel bír. Mindez indokolja, hogy döntésképeseknek érezzük magunkat. A magyar mezőgazdaságról valamenniyen tudjuk, hogy nemzetközi elismerést kivívó teljesítményei vannak. Csak azt érzékeltetni akarván, hogy nem szabadult itt el a pokol, szeretnék egy-két tényt ismertetni. A múlt esztendőben a magyar élelmiszer-gazdaság rekod-exporteljesítményt produkált: a dollárelszámolású exportban több mint 1,7 milliárdos forgalmat bonyolított le. Ennyi soha sem volt. Rekordaktívumot produkált, megközelítően 1,2 milliárdot, miközben az ország fizetésimérleg-hiánya 1,4 milliárd. Ennyi soha sem volt. Rekordtermésátlagot ért el cukorrépából, tavaszi árpából, őszi árpából, zabból, rozsból. A harmadik legjobb búzatermést takarította be. Tehát nem egy csődbe ment gazdaságról van szó. Az egy főre jutó gabonatermelés a világ élmezőnyébe tartozóan másfél tonna. Mindezzel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy nem valamilyen rosszul működő rendszer mielőbbi gyors és drasztikus megváltoztatására, hanem a jövőnket szolgáló szerves fejlődés elindítására van szükség. Néha felvetődik, hogy milyen áron termelünk. Érdemes nemzetközi kitekintést tenni. Én összehasonlítást tettem különböző országok agrárai és a mi agráraink között. Ezek az árkülönbségek nagyon vastagon a javunkra szólnak. Talán még elő is kerül az a táblázat, amelyet szerettem volna ismertetni. Az NSZK-val összehasonlítva néhány számot érdemes megjegyezni a mostam igazán drasztikus és támogatásoktól mentes élelmiszerárak után. A kenyérgabona felvásárlási ára nálunk 5700 Ft tonnánként. Ugyanez az NSZK-ban 12 882 mai árfolyamon. Ausztriában ugyanez 16 100. A kukorica nálunk 6200, az NSZK-ban 12 405, Ausztriában 18 760. A sertés 70—72 Ft nálunk. Ugyanez az NSZK-ban 120, Ausztriában 103. És így sorolhatnám tovább. Az élelmiszerárakból egyet-kettőt hadd említsek! A sertéshús nálunk 250 Ft, az NSZK-ban 550, Ausztriában 365. (Zúgás.) Tudom, mások a kereseti viszonyok is, de ha mások a kereseti viszonyok, és nekünk importálnunk kellene élelmiszert, akkor a világpiaci árakkal szembesülnénk, Hölgyeim és Uraim! (További zúgás.) Tisztelt Országgyűlés! Érzem, hogy mindenkiben élénken élnek az áremelés attitűdjei. A társadalom megértését kérjük ezért. Ez nem az agrártermelés hibája. Visszatérve a földforgalom-befagyasztására, kérem, hogy utasítsa el a Parlament, tekintse magát legitimnek ahhoz, hogy ma helyesen tud dönteni, hiszen a befagyasztás csak prolongálná a döntést egy későbbi időszakra. A termelőszövetkezeti földek visszaadásával