Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-76

6285 Az Országgyűlés 76. ülése, 1990. január 26-án, pénteken 6286 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk mun­kánkat. Először a mai nap programjáról szeretnék néhány szót elmondani. Mindenekelőtt azt szeretném jelezni, hogy a Kormánytól ma reggel kaptam egy jelzést: azt kérik, hogy az alkoholisták bírósági úton elrendelt gyógykezeléséről szóló törvénymódosítási javaslatot mindenképpen tárgyaljuk. Hadd mondjam el, hogy az Országgyűlés megbízott elnökeként nagyon sok levelet kaptam én magam is azoktól a kétségbeesett emberek­től, akiket érint e törvény, illetve a módosítása. Ennek alapján én is azt javaslom, hogy ezt ma mindenképpen tűzzük napirendre. Tájékoztatom képviselőtársaimat arról, hogy a mai nap folyamán a délelőtti kis szünet után, körülbelül fél tizenkettőkor az Országgyűlés vendége lesz és rövid beszédet mond Václav Havel, a Csehszlovák Köztársa­ság elnöke. Még annyit szeretnék elmondani, hogy technikai okok miatt — nevezetesen, mert nekem részt kell ven­nem egy programon a déli időszakban — változtatunk a napirendi pontok tárgyalási sorrendjén a tegnapihoz képest. Először tehát a földtörvény vitájával folytatjuk tanácskozásunkat, utána a képviselők jogállásáról szó­ló törvényjavaslat kerül napirendre, azt követően az al­koholisták bírósági úton elrendelt gyógykezeléséről szóló törvényjavaslat módosítása, utána a sajtóval foly­tatjuk — és ettől kezdve változatlan lenne a program. Javaslom tehát, hogy a földtörvény vitájával folytas­suk munkánkat. Kérem képviselőtársaimat, szívesked­jenek jelezni, ki kíván még hozzászólni a földtörvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájá­ban. Először Séra Jánosnak adom meg a szót. DR. SÉRA JÁNOS: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A földről szóló 1987. évi I. törvény, valamint a terme­lőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosí­tásáról előterjesztett miniszteri javaslat, bár sokak szá­mára elfogadható, de a falunak ma már nem kielégítő. A magyar felüt ma leginkább egy megbolygatott méhkashoz lehet hasonlítani. E zümmögéshez nem­csak a szövetkezetté szerveződés atrocitásai, az idegen életforma, a függetlenség elvesztése vezetett, hanem sokkal inkább a kiszolgáltatott bérmunkássá süllyedés folyamata. Kiszolgáltatott, mert semmilyen személyes érdekvédelemmel nem rendelkezik. A személyes tulaj­doni kötődés megszűnt. A közös tulajdonosi — vélt — hatalom pedig bármikor személye ellen fordítható. Még a legfejlettebb szövetkezetekben sem mindig meg­határozó a szövetkezeti demokrácia; az autonóm gaz­dasági önkormányzat csírái nagyon csenevészek. Nehezíti, keveri a helyzetet az is, hogy az eltérő kul­túrájú, szokású faluk gigantomániás összevonása ér­dektelenséghez, közömbösséghez és — napjainkban még csendes, de határozott — zúgolódáshoz vezetett. Különösen érthető ez a kedvezőtlen adottságú, egyre nyitottabb agrárollóval küszködő, inflációval sújtott, veszteséges termelőszövetkezetek tagsága esetében, ahol a tagság illetve az alkalmazottak nem kis részét évek óta mindig a létminimum alatt foglalkoztatják. Kérdezem én: mit vár a tisztelt Kormány e törvény módosításától? Az eladósodás réme, az ellehetetlenülő életfeltételek e törvény életbe lépése után biztosan a rossz téeszek felbomlásához vezetnek, annak ellenére, hogy az egyé­ni gazdálkodás feltételei nincsenek meg. Talán semmi más, csak ez lehet éppen célja a Kor­mánynak: így nem kell szanálni, nem kell a költségve­tést a helytelen mezőgazdasági politika negatív mérle­gével terhelni. A szegények, nyomorultak majd csak megértik az idők szellemét, és vagy választják azt a megoldást, hogy elidegenítik a hitelekkel a földjüket, vagy eladják, vagy szétszélednek. Aztán a rendszerint vezetésre csökkent tagság — másképpen mondva: a bennfentesek — a megmaradó vagyonnal apportként valamilyen kft-be menekülnek. Ez sajnos beláthatatlan folyamathoz vezet. Ezért kellett volna legalább a tagsági tulajdonviszo­nyok körében lépni. A megalázó földjáradékot tisztes­séges bérletté, haszonélvezetté kellene alakítani. Felteszem a kérdést: itt nem hatnak a piaci viszo­nyok, csak a kamatok emelésénél? A működéshez felvett 20—30 százalékos hitelkama­tok ébresztőre húzták az órát. Csak a vak nem látja, hogy milyen ütemben, milyen fokozatosan húzzák ki a falu alól a talajt. Akkor már tulajdonképpen nincs is semmi probléma: a tulajdonviszonyokat sem kell ren­dezni — mert nem lesz miből. Az ál-bérmunkásokból valódi bérmunkások, cselédek lesznek. Remélem, képviselőtársaim megértik, hogy az ilyen lehetőséget is felkínáló törvénymódosítást nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászó­ló dr. Pálfi Dénes Zala megyei képviselő. DR. PÁLFI DÉNES: Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A földtörvény módosításával kapcsolatos vitában ed­dig — pro és kontra — nagyon sok minden elhangzott. A miniszter úr expozéja — amelyet én egyértelműen támogatok — szintén világosan vázolta a mai és a kö­zeljövőben várható helyzetet. Nem azért kértem szót, mert ehhez a vitához sok mindent tudnék érdemben hozzátenni, hanem azért, mert úgy érzem, hogy a vita kicsit egyoldalú, hiszen zömében termelőszövetkezeti elnökök szóltak eddig. Én magam nem tartozom közéjük, de mindig is földkö­zelben éltem, és földet művelek ma is. Joggal ítéljük el azt az erőszakos szövetkezetesítést, a földtulajdontól való megfosztás folyamatát, amely bekövetkezett a 60-as évek elején vagy azt megelőzően. Azonban, ha most nem cselekszünk kellő megfontolt­sággal, hasonlóan elítélendő lépést követhetünk el. Ma, amikor abban különbözünk nemzetközi kör­nyezetünktől, hogy legalább az élelmiszer-ellátá­sunk biztosított, a tegnapi kérdés kapcsán, amelyet úgy tett fel képviselőtársam: , ,Ki akar ebben az or­szágban 40 forintos kenyeret?" (Zaj.), illetve 50 fo­rintosat, én úgy teszem fel a kérdést: ki akar bi­zonytalan, rossz élelmiszer-ellátást ebben az or­szágban?

Next

/
Oldalképek
Tartalom