Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-75
6193 Az Országgyűlés 75. ülése, 1990. január 25-én, csütörtökön 6194 Amennyiben egyetért ezzel a javaslattal az Országgyűlés, kérem szavazzunk erről. (Felkiáltások: melyikkel?) Hogy a döntés következzék és ne új vita. Kérem, szavazzunk. Ez egyben létszámellenőrzésre is lehetőséget ad. (Zaj.) Kérem, én ezt most létszámellenőrző .. . (Zaj.) Hát kérem, 250 igenlő szavazat. .. (Zaj.) Kérem, nem értem, valaki fejtse ki egymaga, hogy mit kíván mondani. A válasz, a szavazás azt bizonyítja, hogy az Országgyűlés dönteni akar és nem a vita folytatását kívánja. Ezek után térünk át magára a döntésre. (Felkiáltások: létszám!) A létszám 377 fő, de ha Önök kívánják, akkor . .. Bocsánat, ennyi az összes képviselő, a jelenlévő. Kérem, hogy szíveskedjünk a létszámellenőrzés érdekében az ,,igen" gombot megnyomni. Szavazzunk. (Zaj.) Szavazzunk, mondtam: most. (Megtörténik.) Jelen van 312 képviselőtársunk, s ez elégséges a minősített szavazáshoz. Most mondom: a bizottságok megújított ajánlását figyelembe véve először ismét az A-változatot teszem fel szavazásra. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e az A-változatot? Kérem szavazzunk erről. (Megtörténik.) Kérem, az A-változat nem kapta meg a szükséges kétharmados szavazati többséget. Most a B-változatot teszem szavazásra. Kérem, szavazzunk erről! Most! (Megtörténik.) Megállapítom, hogy a B-változat sem kapta meg a szükséges szavazati többséget. Most kénytelen vagyok folytatni és megújítani a döntési folyamatot. Ismét azt kérdezném, hogy egy mély lélegzetvétel után nem gondolta-e meg valaki magát, így hát újra. . . Németh Miklós miniszterelnökünk kért szót. NÉMETH MIKLÓS miniszterelnök: Tisztelt Országgyűlés! Látva a tegnapi és elhangzott észrevételeket, mérlegelve a mostani helyzetet is, bár én nem hallottam —, elnézést kérek, másirányú elfoglaltságom miatt — a 9 órától eddig tartó vitát, de a szavazást látva azt a javaslatot teszem meg a Kormány nevében, hogy mérlegelje az Országgyűlés, hogy ez a személy erre az átmeneti időre az igazságügy miniszter legyen. Amennyiben a két bizottságnak ehhez szükséges összeülni, akkor kérem, azt tegye meg. (Zaj.) Ha nem szükséges, és tud a Parlanfent dönteni, akkor kérem, a Kormány nevében ezt a javaslatot terjesztem elő. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ez egy új javaslat. Ezért meg kell kérdeznem, hogy van-e ezzel kapcsolatban valakinek észrevétele? (Zaj.) Természetesen a vélemény az, és úgy tűnik nekem, hogy mindenféleképpen a Házszabályok szerint vissza kell utalni ezt a bizottságoknak, mert ez egy újabb .. . (Zaj.), kérem, szót kér dr. Horváth Jenő? DR. HORVÁTH JENŐ: Álláspontom szerint ez egy olyan új előterjesztés a Kormány részéről, amely bizottsági döntés nélkül, illetőleg bizottsági állásfoglalás nélkül döntésre nem vihető. Ezért amennyiben ezen új javaslat továbbra is előterjesztésre kerül, akkor kérek szünetet, hogy a bizottság ezt a kérdést megvitassa. Még egyet tisztázni kell. Nincs jelen igazságügy miniszterünk, csupán az igazságügyi államtitkár. A miniszter Úr személyes jelenlétét is kérnénk biztosítani a bizottsági ülésre, és nyilatkozzék, hogy a feladatot vállalja-e, mert ez az első kérdés, mielőtt bizottságunk állást tud foglalni. (Zaj.) ELNÖK: Szünetet rendelek el. A szünet ideje alatt a bizottságok végezzék el munkájukat és gyors munkájuk végén tegyenek jelentést. (Szünet: 9.20-tól 9-43-ig. Elnök: Dr. Fodor htván.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, bizonytalan, hogy mennyi ideig tart a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ülése, és egyébként rosszul állunk az elvégzett munka mennyiségével a rendelkezésünkre álló időhöz képest. Ezért azt javasolom, hogy folytassuk a munkánkat, nevezetesen az állam vállalatokra bízott vagyonának védelméről szóló törvényjavaslat, valamint a Nemzeti Vagyonügynökségről szóló törvényjavaslat vitájával. Az én kimutatásom szerint még nem mondta el felszólalását ebben a vitában Filló Pál budapesti képviselő, neki adom meg a szót. FILLÓ PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Bár a két törvénytervezet vitáját együttesen folytatjuk le, én mégis elsősorban a Nemzeti Vagyonügynökséggel kapcsolatos törvénytervezethez kapcsolom mondandómat. Az előttünk fekvő tervezet egyike azoknak az alapvető gazdasági jogszabályoknak, amelyek ugyan kevésbé látványosak, mint a fennkölt nyilatkozatokat tartalmazó, és egyre újabb nagytekintélyű intézményeket létrehozó közjogi javaslatok. Azonban meghatározzák a gazdaság továbblépésének útját, minden elvi megfontolásunk valóságos alapját. A törvényjavaslat gazdasági és jogi koncepcióját ezért a leggondosabb vizsgálat alá kell vennünk. Az általam előterjesztett módosító javaslatok csak egy szempontból tették mérlegre a törvényjavaslat szakaszait. Az állami vállalatok dolgozói kollektíváinak jogvédelme, és a dolgozói kollektívákban rejlő szellemi és gazdálkodási tartalékok kihasználása szempontjából. Amikor én magam erre nézve terjesztem elő javaslataimat, ez nem jelenti azt, hogy a törvénytervezet más szervezeti, illetve koncepcionális kérdéseiben ne támogatnék indítványaim szellemével azonos alapon álló további javaslatokat. Véleményem szerint az előterjesztett törvénytervezet szélsőségesen egyoldalú gazdaságpolitikai álláspontot képvisel. A tulajdonreform központi célja az állami tulajdonjelenlegi rendszerének, mint olyan rendszernek a felszámolása, amely nem egyéb, mint az államigazgatás tulajdona. Mégpedig nem hasznosított, hanem megfelelő eszközök hiányában elpazarolt tulajdona. Ennek a helyébe kívánjuk állítani a társadalom egészének szolgálatában álló, változatos formákban megtestesülő új tulajdoni rendszert. A törvényi szabályozás feladata, hogy a jog eszközeivel ösztönözze olyan tulaj-